A tanító nénit is úgy tűnik megcsapta a Föld mellett elsuhanó üstökös szele, mert a héten elég furákat kérdezett tőlem. Az egyik óra kezdetén bejelentette, hogy most majd az általános műveltségről fogunk beszélgetni. Mit ad isten, engem szólított fel elsőként, és megkérdezte: Pistike, melyik hónapban van 28 nap? Mire azt feleltem neki: Mindegyikben, tanító néni! Sőt! A hónapok nagy részében néhány nappal több is van! Hát nem volt igazam?! Bëzvëzë kérdés! Másnap meg az egyik órán Okostóni elújságolta, hogy talált a zinterneten egy honlapot, amely által megtudhatjuk, hol kötünk ki, ha leásunk a lakásunkból a Föld túloldalára. A tanító néni fantáziáját irtó beindította a dolog, totál bezsongott, és feltette a kérdést, mit gondolunk, vajon hova jutunk, ha az iskolaudvarban közösen nekilátunk ásni a Föld középpontja felé. Mivel senki sem jelentkezett, felnyújtottam a kezem. Tessék, Pistike! – szólított fel lelkesen. – Áruld el nekünk, szerinted hol kötünk ki? Nem kellett túlságosan noszogatnia, azonnal válaszoltam a kérdésére: Attól tartok, tanító néni, hogy a bolondokházában! Piszok dühösen nézett rám, ugyanúgy szikrázott a tekintete, mint amikor matekórán megkérdezte tőlem, hogy ha öt madár ücsörög a kerítésen, és egy vadász lepuffantja az egyiket, hány marad a kerítésen, mire azt feleltem neki, hogy egy sem, merthogy az eltalált lepottyan, a többi négy pedig elrepül.
– No de Ámerika felett már nem lehet csak úgy ripsz-ropsz elröpülni, merthogy a jenkik, ha egy kicsit is gyanús nekik a repülő objektum, azonnal lepuffantják – ismerteté atata.
– Biztos emiatt nem tudnak elegendő vadászgépet biztosítani a zukrán törzsfőnök Zelenszkijnek, mert kell nekik a légballonok kipukkantgatására – merenge az öreglány.
– Az amcsik azért jócskán bepánikoltak – így a fater –, sokak szerint ez a földönkívüliek inváziójának a kezdete, ami persze, mint a legtöbb filmben, Ámerikában veszi kezdetét.
– Eléggé ostoba ufókról lehet szó – legyinte amama –, ha épp egy katonai nagyhatalommal kezdenék a Föld meghódítását, amikor ott van szerte a világban annyi banánköztársaság. Ez nem valami intelligens népség lehet, szerintem meg inkább űrszemét, az potyog, amit fölpakoltunk.
– Sokak szerint, zomzédasszony, az egész világ felett kínai lufik lebegnek, és ezerrel kémkednek, minden lélegzetvételünket megfigyelnek – mondá az éppen betoppanó Zacsek.
– Lehetséges, hogy az a sok bóvlit árusító rengeteg kínai bolt világszerte tulajdonképpen csak figyelemelterelés – töprenge az öreg –, és az ott dolgozók igazából mind információkat gyűjtenek?!
– Ki tudja, lehet, hogy minden nyavalyában, amit ezekben a műanyagszagú boltokban vásárolunk – agyala a muter – van egy beépített csip, amely követi a tevékenységünket.
Mielőtt azonban még teljesen elmerültek volna a zösszeesküvés-elméletek homályos útvesztőjében, a zomzéd elárulta, hogy a Zacsekpeti otthon beszámolt a ziskolai élményekről, amit a felnőtt Zacsek, nagyokra jellemző módon, természetesen teljesen félreértett.
– Képzeljék, messélte a Peti, hogy a tanító néni azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy a lurkók ássanak egy gödröt a ziskolában – hüledeze a Zacsek –, biztos a fantáziadús pedagógus hölgyike sokat nézte a földrengés sújtotta térségből érkező riportokat a tévéhíradóban.
– Borzasztó képsorok érkeznek mind Törökországból, mind Szíriából – sóhajta atata.
– Száz zerencse, hogy ott vannak a hős és bátor kutyák, akik sok sérültre rátalálnak a romok alatt – közlé az öreglány. – Csakis nekik köszönhető ezen személyek kimentése.
– Amiért cserébe mi nem ritkán megrugdossuk, kicsapjuk vagy dróthurokkal vadásszuk ezeket a hűséges jószágokat – mérgelőde a fater.
– Érdekes, hogy az emberek ezreinek halálát okozó sok-sok összedőlt épület között olyan is van, amely érintetlenül maradt – csodálkoza a Zacsek.
– A jól megépítettek megmaradtak, a fuser kivitelezésűek pedig összedőltek – nyugtáza amama. – Olvasom a zújságban, hogy máris megkezdődtek a letartóztatások ez ügyben. Több mint száz építési vállalkozó, tervező és építtető ellen adtak ki letartóztatási parancsot. Volt olyan, akit a reptéren csíptek el, mert már menekült volna Montenegróba!
– A törökök most több tízezer emberélettel fizetnek a gyenge kivitelezés, kispórolt anyagok, megbundázott közbeszerzések, semmibe vett építkezési szabályok és a csak papíron létező jogszabályok miatt – állapítá meg az öreg. – Kicsi-kicsi, és mindig kiderül, hogy az állatok sokkal emberségesebbek sok-sok embernél.
– No de mennyire elégedettek a kormány első száz napjával? – váltá témát a Zacsek.
– Száz napos a kormány?! – értetlenkede a muter. – Nekem úgy tűnik, hogy már bő tíz éve egyazon kormány regnál, csak hébe-hóba kicserélődnek vagy helyet cserélnek a miniszterek.
– Az igazság ellenben az, Tematild, hogy ebben a legeslegújabb aranykorban a hat közül még egyik kormány sem csinálta végig a mandátumát – szögezé le atata.
– Az aranykorról jut eszembe, Tegyula, hogy alighanem a Tom Cruise hollywoodi színész már jó ideje ilyesvalamiben élhet – spekulála az öreglány –, valami portál ráérős munkatársai ugyanis kiszámították, hogy a filmjeiben minden kiejtett szó után 7091 dollárt keres!
– Ha a zanyósomat is így fizetnék – jegyzé meg a Zacsek –, mi gazdagabbak lennénk, mint az indiai turbános maharadzsák, vagy a lepedőben flangáló olajsejkek, akiknél a héten a Kormányos Anna járt és Zerbiának a zinformációs szektorban tanúsított haladásáról beszélt.
– Nekem erről a dumáról mindig az jut eszembe, hogy igen-igen, jó és fontos a digitalizáció, de a kanalizáció is az – élcelőde a fater. – Ami pedig a Top Gun-pilóta fizetségét illeti, talán a Pistinek is így kellene fizetni, hátha akkor megtanulná Petőfi bicentenáriuma alkalmából az Anyám tyúkját!
– Attól tartok, hogy a Peti még akkor sem lenne rá képes – csóvála a fejét a Zacsek. – A napokban leültettem, hogy tanuljunk együtt, de úgy se nagyon ment a dolog. Megkérdeztem tőle, van olyan tantárgy, amit szeret, mire azt válaszolta, hogy van, a torna! Legalább valami, gondoltam, a tornatanárok úgyis azt javasolják, hogy kapjon a testnevelés külön státust, mert már minden negyedik gyerek túlsúlyos, minden ötödiknek pedig rossz a testtartása.
– Hogy én mennyire utáltam anno a tornaórát! – gondola bele amama. – A mászást a rúdon meg a kötélen! A gerendán járást! Hát nem vagyok én cirkuszos! Egyszer meg orral direktbe találtam a bakot. Zörnyű! A futóversenyekről nem is beszélve. Sose tanultam meg rendesen szaladni.
– De azt képzeljék, hogy a Peti tunyasága miatt végül én lettem a hibás – panaszkoda a Zacsek. – Azt mondta a kedves nejem, hogy én tehetek róla, mert rám ütött! Én is pont ilyen csökönyös vagyok, ha valamit nem akaródzik megtennem, akkor nincs az az isten, aki rávenne!
– Erről nekem a facebookos Pista bácsi egyik bölcselete jut eszembe – kuncoga az öreg –, miszerint, ha nem nősül meg az ember, sohasem tudja meg, mennyi hibája van.
– Meg is kérdeztem a Petitől, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz – folytatá beszámolóját a Zacsek –, mire azonnal rávágta, hogy pék! Meg is magyarázta, miért. Amikor csak kedve szottyan rá, bármikor ehet majd finom burekot és fánkot, no meg látta a zinterneten, hogy a pékek fizetése 180 ezer dinár, én meg hiába tanultam olyan sokat a diplomámért, fele annyit sem keresek.
– Hallod, Tegyula – vakará meg a fejét a muter –, lehet, hogy nem kell annyira erőltetni azt az Anyám tyúkját, elegendő lesz rászoktatni Pistit is, hogy időben másszon ki az ágyból!
Pistike, kifligörbigető kubikus ufó
