Atata egész héten morózus kedvében volt. Azt mondta, egy hétig nem nézi a híradót a tévében, nem hallgat hírösszefoglalókat a rádióban, semmilyen újságot nem vesz a kezébe, a hírportálokat sem fogja böngészni a laptopon, sőt még a zokostelóján is egy héten át csak a focihíreket követi majd. Merthogy elege van a politikából! Az egy kerek esztendeje tartó orosz–ukrán csihipuhiból; a Kozovó körüli véget nem érő csatározásból, szerinte az alatt az idő alatt, amióta az érintett felek tárgyalgatnak, Seherezádé már legalább nyolcszor elmondta volna az Ezeregyéjszaka összes messéjét; az inflációból meg a folyamatos drágulásból pedig pláne elege van, sőt azt uopste nem is kell követnie, mert az öreglány a legkisebb újdonságról is rendszeresen beszámol neki. Különben is, érvel a fater, néha-néha minden téren szükséges zünetet tartani, így a politikai hírek terén sem árthat egy kis böjt, hogy az ember meg ne csömörödjön, sonka-kolbász-szalonnát sem ajánlatos nonstop enni, bármennyire finom is, hát még akkor ezt a rengeteg borzalmas hírt hallgatni, nézni, olvasni nap mint nap, néha bizony kényszerpihenőt kell tartani, merthogy a jóból is megárt a sok, hát még akkor a rosszból!
– Hallod, Tegyula – élménybeszámola a bevásárlásból hazatérő amama –, ahogy elnézem minden alkalommal a zupermarketek polcait, arra jöttem rá, hogy egyre nagyobb a kínálat a vegán kajából. Sosem fordult meg még a fejedben, hogy mi is áttérjünk a vegán étrendre?
– Sosem, Tematild! – válaszola kapásból az öreg.
– Állítólag egészségesebb – erősköde a muter.
– Lehet, de az nem jelent semmit – ellenkeze atata. – A dinoszauruszok is vegánok voltak, aztán mégis kipusztultak.
– No meg hát azt se feledjük el, hogy pálinkát sem fogyasztottak – fűzé hozzá az éppen betoppanó Zacsek. – Úgyhogy nem kellene nagyon kockáztatni!
– De azt rebesgetik – figyelmeztete az öreglány –, hogy lassan eljutunk oda, hogy nem lesz hol annyi állati eredetű kaját előállítani, amennyire a zemberiségnek szüksége lehet!
– Majd tanulunk a zokos kínaiaktól – mondá a fater. – Ott már sorra épülnek a többszintű sertéstelepek, amelyeket malachoteleknek hívnak! A legnagyobb, egy 26 emeletes betonmonstrum, az ősszel nyílt meg, és már épül mellette a párja. A két felhőkarcolóban állítólag évente majd 1,2 millió disznót fognak leölni és feldolgozni!
– No de micsoda csúcstechnológia uralkodik ott! – ismerteté a Zacsek. – Automata etetők, okos szellőztetők és fertőtlenítők vannak felszerelve, a biogázalapú hulladékkezelő rendszer pedig, a sertéstrágyát tiszta energiává alakítva, biztosítja az áramot és a fűtést!
– A több százezer sorstársával a fellegekben nevelkedett, és a vágóhídra lifttel közlekedő pocának mondjuk nem sok köze van az állatjóléti EU-s szabványokhoz – jegyzé meg amama.
– De ez még nem minden! – folytatá az öreg. – A kínai tudósok zupercsordát tenyésztenek. Sikeresen klónoztak három tehenet, amelyek egyenként évente 18 tonna tejet tudnak adni!
– Ha tovább sorolod, Tegyula, ezeket a csodálatos eredményeket a zokosvilág tudománya terén – inté a muter –, bizisten attól tartok, hogy nyomban felcsapok vegetáriánusnak!
– Nem kell viszolyogni a zokosvilágtól, zomzédasszony – tanácsola a Zacsek –, azt mondják a zakemberek, hogy a zokosgépek is ugyanolyan szerszámok, mint a kalapács.
– Az igaz, zomzéd – bólogata egyetértően atata –, csakhogy egy kalapács nem bosszant néha annyira, mint egy okosteló vagy laptop, ha épp nem akarja azt, amit én szeretnék!
– Néha a kalapács sem akarja – így a Zacsek. – Pláne, ha az ember a saját ujjára csap vele.
– De olyankor mindig az ember a hibás – magyarázá az öreglány –, ám a zokosgép olykor ok nélkül, magától okoskodni kezd.
– Nyilván azért, mert okos! – szellemeskede a Zacsek. – Ezért is töprengenek a zokosok azon, hogy meg kell-e szabni a határt a mesterséges intelligenciának.
– Szerintem, ha mi nem határozzuk meg időben a mesterséges intelligencia határát, később ő fogja meghatározni a zemberi zabadság határát – bölcselkede a fater.
– No de vannak azért csudajó, friss találmányok – kele a tudomány védelmébe a Zacsek –, mint amilyen például az arcon viselt légszűrő-készülék! Ez egy drótnélküli fülhallgató meg az orra és szájra tapadó maszk kombinációja. A kütyü átszűri az összes belélegzett levegőt!
– Attól tartok, hogy ha mindannyian ilyet teszünk fel, úgy festünk majd, mintha valamelyik űrhajós filmből léptünk volna elő – heccelőde amama. – Bár amekkora az utóbbi időben felénk a légszennyezés, a Vučko előrendelhetne belőle minden zerbiai állampolgár részére egyet.
– Támogatom! Nálunk vagy süvít a kossava, vagy füst és szmog van, harmadik lehetőség nincs – dünnyöge az öreg. – Nem szoktam mondani, Tematild, de ez a legfőbb ok, amiért nem megyek sétálni. Tudom, hogy a séta a legjobb gyógymód, de ez a büdös levegő visszatart.
– Megértem az aggályaidat, Tegyula, – csipkelőde a muter –, pedig a séta megkönnyíti a fáradtság és a feszültség levezetését, javítja a szív egészségét, helyreállítja a vérnyomást, csökkenti a csontritkulás és az Alzheimer-kór kialakulásának a kockázatát, erősíti a karokat, vállakat és lábakat, szabályozza az egyensúlyérzéket, nem utolsósorban égeti a zsírt.
– Ha egészségileg ennyire hasznos a sétafikálás, majd javasolni fogom a zanyósomnak is, ki tudja, lehet, hogy a zsörtölődés ellen is használ – spekulála a Zacsek –, ám brit és kínai zakemberek nemrég megállapították, hogy a cigarettázásnál és a mozgásszegény életmódnál sokkal jobban hozzájárul az öregedéshez a magányosság és az elégedetlenségérzet.
– Felénk aztán van elégedetlen ember kolko ʼotyës – sóhajta atata. – Mondjuk nem is csodálkozom rajta, errefelé a tehetségtelenek rendkívüli tehetséggel rendelkeznek ahhoz, hogy ellehetetlenítsék a tehetségeseket.
– Mindenki a maga módján igyekszik feltalálni magát – közlé az öreglány. – Írja a sajtó, hogy az egyik sztárléta a börtönből szabadulva nem talál magának megfelelő munkát, s felajánlkozott, hogy szívesen bemenne az egyik bentlakásos valóságshow-ba.
– Úgy látszik, szereti a bezártságot – kuncoga a Zacsek.
– A kimutatások szerint irtó sok a pesszimista ember társadalmunkban – merenge a fater.
– Nem is csoda! Mindenfelé csak a stressz, a zegzisztenciális gondok meg a bizonytalanság – sorola amama. – Ilyen körülmények között nehéz optimistának lenni.
– Pedig a politikusok mindig milyen derűlátóak! – vakará a fejét a Zacsek.
– Az ő fizetésükkel én is az lennék! – élcelőde az öreg.
– Nemrég találkoztam a hírrel – ecsetele a muter –, hogy minden negyedik ember országunkban nyugtatókat és antidepresszánsokat szed.
– A kedves feleségem is ilyenekkel él – messélé a Zacsek. – Valamelyik délután leültünk kávézni, és valahogy kissé jobban elkalandozott a tekintetem rajta. Mondom neki: Szívem, te felszedtél néhány kilót! Erre ő: Jaj, hagyjál már! Az csak az antidepresszánsomtól van. Csodálkozva megkérdem tőle: Igen?! És melyiket szeded? Mire ő: A harmincdekás Milkát.
Pistike, a mélabút csokival kúráló okostojás
