MagyarZó Pistike messéi

A ki tudja hányadik D-day is elmúlt, és az érintett felek még mindig nem írtak alá semmit a kozovói kérdés rendezése kapcsán. Pedig atata abban reménykedett, hogy amíg ő a zépséges Erdélyben csavarog, errefelé egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről a Kozovó-téma, és a zilletékesek elkezdhetnek majd végre kicsit behatóbban foglalkozni olyan snassz kérdésekkel, mint amilyenek a zegészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, a gazdaság, netalán a kultúra! A nóta vége azonban az lett, hogy megest az egész ország a Vučkót nézte a tévében, aki szokásához híven olyan aprólékosan megmagyarázott mindent a jónépnek, hogy senki sem értett belőle nagyon semmit. Mondta is a fater, hogy ilyet a román tévéadókon bizony nem láthatott, már szinte hiányérzete támadt. Képzelem mennyire! Egyébként az öreg káo dolgozni ment a havasokba, de látom én a fotókon, hogy hol a Hargitán túrázik, hol a Szent Anna-tó körül csúszkál, hol meg egy ropogósra sült csülök fölött meditál. Állítólag kismedvéket is látott az erdőben, meg rengeteg okos székely viccet hallott. Mondjuk az utóbbiban nem kételkedem, mert egész héten azokkal traktált bennünket.

A székely és a fia horgásznak.

– Édesapa, hogyan lehetséges az, hogy a Hold sohasem pottyan le az égről?

– Hm… Nem tudom, fiam.

– Édesapa, és hogy került az a rengeteg hal a vízbe?

– Hm... Nem tudom, fiam.

– Édesapa, na és hogy nem süllyed el alattunk a csónak?

– Hm... Nem tudom, fiam.

– Édesapa, magát nem zavarja, hogy ilyen sokat kérdezek?

– Nem, fiam, nyugodtan kérdezz, hiszen kérdezve tanulsz!

Ám Zerbiában nem mindenki gondolja úgy, hogy a megfelelő kérdések feltételével el lehet jutni a megfelelő válaszokig.

– Visszatérésem óta egyetlen hazai történet keltette fel igazán az érdeklődésemet – ismerteté atata –, mégpedig a Bojana ügyésznő esete, aki majd’ másfél évig dolgozott a Zerbiai Villanygazdaságban történt állítólagos visszaélések felkutatásán, s akinek a munkája alapján korrupciós tevékenység gyanújával több személyt is letartóztattak, ám ahelyett, hogy megdicsérték volna állhatatos munkájáért, mielőtt még kikérdezhette volna a gyanúsítottakat, elvették tőle az EPS-ügyet!

– Ez itt Zerbia! – élcelőde az öreglány. – Biztos úgy voltak vele, eleget foglalkozott már az üggyel, adjon teret másoknak is, majd azok kikérdezik az érintetteket. Lehet, nem szembesítik őket a kellő dokumentumokkal, lehet, nem a legmegfelelőbb kérdéseket teszik fel nekik, és emiatt nem sikerül majd semmit sem bizonyítani, de az a fontos, hogy minden a törvénnyel összhangban legyen. És a politikusok ne avatkozzanak a független igazságügy munkájába!

– Az eset kapcsán olvastam – újságola az épp betoppanó Zacsek zomzéd –, hogy Zerbiában nem azért jutalmaznak meg, ha a fejedet gondolkodásra, hanem ha bólogatásra használod!

– Zerencsére vannak még olyanok, akik gondolkodnak – így a fater. – Csütörtökön utcára vonultak az ügyészek, a bírók, az ügyvédek és mindazok, akik tisztában vannak azzal, hogy itt igazából az igazságügy függetlenségének a védelméről, s nem csak egy esetről van szó. Annál is inkább, mert korrupt a társadalom minden zuga, s itt minden bátor ügyésznek jut munka dögivel.

– Nemcsak a jogászok tüntettek a napokban, hanem a tejtermelők is ismételten tiltakoztak – fűzé hozzá a Zacsek –, akik továbbra is elégedetlenek a helyzetükkel.

– A tejről jut eszembe – lamentála amama. – A héten majd’ hanyatt vágódtam a boltban, amikor szembesültem azzal, hogy húsz deka vaj 600 dinárba kerül! Hát miből van az?!

– Lehet, hogy az egész hátterében az áll, hogy a mezőgazdaságis Jelena kolbászpárti – kuncoga az öreg. – A turiai fesztivál megnyitóján úgy mondta az alkalmi beszédet a tévének, hogy előtte körbe tekerte a nyakát kolbászokkal!

– Biztos látta a kereskedelmi tévében, hogy mostanság a vastag láncok a menők – csipkelőde a Zacsek –, és úgy vélte, itt az idő, hogy ő is egy kicsit trendi legyen.

– Hagyjátok már abba a kóbászkodást – javasola a muter –, és inkább örvendezzetek annak, hogy hamarosan véget ér a zorosz–ukrán csihipuhi. A kínaiaknak van egy 12 pontos béketervük!

– Remélem, azért tartósabb, mint a kínai kócerájban vásárolt kacatok – heccelőde atata.

– A lényegből sok minden kiderül – magyaráza a Zacsek. – Azt mondják, hogy az erőviszonyok olyanok, hogy nem lehet győztes. Még jó, hogy nem teszik hozzá, hogy ezért „közös” megegyezéssel nyertek a ruszkik, vége, itt a béke, fuss el véle!

– A kínaiak legalább próbálkoznak valamivel – duzzoga sértődötten az öreglány.

– Az a baj, hogy az a terv egy ügyvédbojtár ujjgyakorlatának még talán elmegy, de egy magát zupernagyhatalomnak tartó ország hivatalos dokumentumaként meglehetősen komolytalan kezdeményezés – értékele a fater.

– Arról nem is beszélve – sóhajta a Zacsek –, hogy a hétmérföldes asztalánál pöffeszkedő, mára kissé kiégett, volt KGB-ügynököt vajon jobb belátásra lehet-e bírni.

– Akkor azt áruld el, Tegyula, hogyan készülsz március nyolcadikára? – incselkede amama.

– Nem gondolod, Tematild, hogy a nemzetközi nőnap mára már egy kissé elavult ünnep? – kérdé az öreg.

– Nem gondolom azt! – felelé határozottan a muter. – Még nagyon sok a teendő a női jogok teljes érvényesítése terén.

– Bocsánat, hogy közbeszólok – mondá a Zacsek –, a napokban olvastam, hogy a családon belüli erőszakra vonatkozó bejelentések esetében a potenciálisan erőszakosan viselkedők egyharmada nő! Ez azért érdekes, mert, ugye, mindig a férfiakat tartják az erőszakoskodóknak.

– Ha egy férfi bántalmaz egy nőt, teljesen jogosan szörnyetegnek nevezik, viszont, ha egy nő megüt, vagy rendszeresen ver egy férfit, akkor ahelyett, hogy szörnyetegnek néznék a nőt, kiröhögik a férfit – töprenge atata. – Olyan esetről is olvastam, ahol még a bíró is így tett, mondván, hogy miféle férfi az, aki engedi, hogy egy nő bántalmazza?! No most akkor miféle nemi egyenjogúságról beszélhetünk?!

– Zegény férfiak, mindjárt megsajnállak benneteket – gúnyolóda az öreglány.

– Egyébként én az asszonyt március nyolcadikára azzal szeretném meglepni – árulá el a Zacsek –, hogy elviszem a belegrádi állatkertbe, mielőtt még kitelepítik azt a Kalemegdánról!

Amiről a faternak, természetesen, egy székely vicc jutott az eszébe.

A székely Budapesten járt. Hazaérkezése után honfitársa az élményeiről faggatja.

– Hol mindenhol jártál Budapesten?

– Erre es, arra es, de a legeslegérdekesebb az állatkertben volt.

– Mit láttál ott?

– Láttam zebrát.

– Az miféle?

– Tudod, hogy néz ki a ló?

– Persze, hogy tudom.

– Na ez pont olyan, csak keresztben fekete csíkokat festettek rája.

– Értem. Esmég mit láttál ott?

– Láttam tevét.