A hét elején a zújságok emlékeztettek arra, hogy három éve tört ki felénk a koronavírus-járvány. A zősök is belegondoltak az elmúlt időszakban történtekbe, és mondhatom, jócskán belefájdult a fejük. Micsoda emlékek szállták meg őket! Felelevenítették azt az eseményt, amelyen elhangzott, hogy a korona a legnevetségesebb vírus a történelemben, és a hölgyek nyugodtan mehetnek shoppingolni Milánóba, majd azt is, amikor később közölték, hogy ilyet soha senki sem mondott; aztán felidézték azt az elhíresült mondatot, miszerint a következő két hét kulcsfontosságú lesz; majd következett a karantén és a kijárási tilalom, a hajtóvadászat nyugdíjasokra, akik csak kora hajnalban mehettek bevásárolni; a boltokban közelharc folyt a WC-papírért meg az élesztőért; a patikák előtt hosszú sorok alakultak ki a védőmaszkokért; a buszmegállókon fehér pöttyöket rajzoltak a járdára, hogy ki hova állhat, mert be kellett tartani a szociális távolságot; űrruhás alakok fertőtlenítették az utcákat és a közintézményeket; és akkor jött a legnagyobb szenzáció, az online suli, a pizsamában kísért matekóra a tévében, ami nekem irtó izgi volt, csak a muter nem szívelte annyira; ezután következett a megoldás a bajra: egymás után fedezték fel a zokos tudósok a védőoltásokat, ám ezek nem mindenkinek nyerték el a tetszését, megkezdődött az úgynevezett antivaxerek cirkuszolása, éjjel-nappal nyomták az összeesküvés-elméleteket a közösségi oldalakon, később pedig az utcákra vonultak és tüntettek az oltás ellen, mert attól tartottak, hogy becsipelik őket, atata meg is jegyezte egyszer, hogy azokat, akik valóban hisznek ezekben a marhaságokban, nem is ártana becsipelni némi józanésszel; mindent egybevetve, még jó, hogy nem hibbantunk bele az egészbe!
– Zerencsére, Tegyula, mára már kissé megmosolyogtatónak tűnik mindez – sóhajta föl az öreglány –, olyan mint egy rossz álom.
– Annyira azért mégsem, Tematild – csóválá a fejét a fater. – Egyes kimutatások szerint a járvány több mint negyvenezer emberéletet követelt az országban.
– Jaj, ne is mondd! – hüledeze amama. – Most is van ám minden, sokszor még a zorvosok sem tudják, hogy mikor mi micsoda: nátha, influenza, allergia vagy valamilyen nyavalyás vírus!
– A zakik szerint jelenleg 27 vírus rendelkezik járványpotenciállal a világon – ismerteté az öreg. – A zika, a denga, a malária, a madárinfluenza, a nyugat-nílusi láz, aztán hat újabb koronafajta…
– Zóval ez a sok fika benga mellett igazából már nem is az a kérdés, hogy lesz-e újabb járvány, hanem az, hogy vajon mikor üti fel a fejét?! – zsörtölőde a muter.
– Sok minden kedvezhet egy járvány kialakulásának – bölcselkede az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – A klímaváltozás, az egészségügyben uralkodó sanyarú állapotok a zegény országokban, az ember és a vadállatok közeledése egymáshoz, például a denevérek számos kórokozók hordozói, az erdőirtással pedig az ember a területükre hatol, no meg nem utolsósorban az utazások!
– No de mit kell annyit utazni?! – bosszankoda atata. – Miért nem tudnak egyesek otthon maradni a fenekükön?! Számomra az, aki képtelen ott élni, ahová született, szerfölött gyanús!
– Ne légy már ilyen vaskalapos, Tegyula, sose tudhatod előre, mit hoz az élet – magyarázá az öreglány. – Állítólag legalább három és fél millió hazai állampolgár él külföldön!
– Lehet, hogy őmiattuk készülnek majd a leendő repülőterek Vajdaságban – spekulála a Zacsek –, azt olvastam ugyanis, hogy a tervek szerint több reptér is épülhet a tartományban, először is Noviszádról meg Kekendáról lehet majd röpködni, később meg más városokból is.
– Nahát! – csodálkoza a fater. – Én meg azt hittem, hamarosan készülnek a repülőautók!
– Repterek?! Ide?! Szvástá! – dünnyöge amama. – A sínek egy részét felszedték, a másik részét benőtte a gaz, vonatok már alig járnak, nincsenek buszjáratok a falvakba, no meg a városok közt is alig robog itt-ott egynéhány, erre föl ők repülőtereket építenének! Ugyan kinek?! Aki egyszer elmegy innen, már aligha tér vissza!
– Majd jönnek ide mások, zomzédasszony – bizakoda a Zacsek.
– Úgy bizony! – erősíté meg az öreg, akinek ugyan zép lassan kifogytak a tarsolyából a székely viccek, ám maradtak káo igaz történetek!
Egy ilyen igaz történet az is, hogy anno Afrikából egy fickó Romániába ment tanulni, ahol megismerkedett egy erdélyi csajszival, akivel annak rendje és módja szerint megesküdtek, és született egy félvér kisfiuk. Ez a kiscsávó, ugye, a Székelyföldön nőtt fel. Egy alkalommal, amikor már legényként utazott valahová, észrevette, hogy a vasútállomáson egy bácsi kitartóan lopva méregeti, ezért, amikor sikerült elkapnia a tekintetét, leszólította őt.
– Valami különöset talál rajtam, bácsikám, azért néz annyira?
– Azt nézem, fiam, hogy miféle vagy.
– Hát miféle lennék, urambátyám?! Székely vagyok!
– Székely?! Te?! Hát akkor én mi vagyok?!
– Ezt a kérdést időről időre én is felteszem magamnak – ismeré el a muter. – Olykor még hangosan is. Észrevettem, hogy néhanapján bizony magammal beszélek.
– Zerencse, hogy tisztában vagy vele, Tematild – állapítá meg atata –, de remélem, tudod, hogy ez már az a fázis, amikor azért nem árt zakemberhez fordulni.
– Á, téved, zomzéd! – így a Zacsek. – Az agyturkászok szerint tök normális, sőt hasznos és gyógyító jellegű önmagaddal beszélni! A Nole is így szokta buzdítani magát meccs közben!
– Zegényt általában nincs más, aki buzdítsa! – sajnálkoza az öreglány. – Nem mint a hazai fejeseket, akik a héten összegyűltek a zerb Davosban avagy Kopaonikon, hogy megdumálják, milyenek a kilátásaink, és körbedicsérték egymást, hogy energiakrízis ide, infláció oda, milyen zuperul kezelték a válságot, még a zorosz–ukrán csihipuhi sem fogott ki rajtuk...
– Irtó nagy bajnokok, majdnem mint a Nole – heccelőde a fater –, no de azért a fűtési idény után legalább egyszer majd megdrágul a gáz. Az is lehet, hogy lesz abból kettő is.
– Zerintem most mindegyiket az foglalkoztatja a leginkább, vajon bekerülnek-e a Vučko új formációjába – kuncoga a Zacsek –, amely a Népi Mozgalom az Országért nevet viseli majd, s amelynek kapcsán a zállamfő hamarosan országjárásba kezd.
– Én úgy hallottam, hogy az új szerveződés polgári és nemzeti lesz egyben – magyaráza amama –, és ezt az új irányzatot Normális Zerbia néven emlegetik!
– A Vučko biztos úgy ítélte meg, hogy csökken a haladók népszerűsége, azért úgy döntött, hogy mielőtt még az övé is csökkenne, átcsomagolja a pártgépezetét – okoskoda az öreg.
– Legalább egy ideig azzal foglalkozik majd, amihez a legjobban ért – bólogata a Zacsek –, motivációs beszédeket intéz a néphez!
– Halljátok – hökkene meg a a muter –, ha ez tényleg így alakul, akkor megtörténhet, hogy még az idén választásokat is tartanak.
– Mi ebben a furcsa, Tematild?! – kérdé atata. – Errefelé csakis a választások megtartása biztos, itt azok segítségével zajlik az időszámítás. Emlékezz vissza: a szavazást még a járványhelyzet sem tudta megakadályozni!
– Az ígéretek szerint pedig minden történelmi választást történelmi fejlődés követ – méláza a Zacsek –, ám valahogy mindig úgy alakul, hogy csak egy újabb történelmi választás jön.
Pistike, a házi feladatokat újracsomagoló, jövőbeni vajdasági pilóta
