Atata a héten megest egy kissé magába csavarodott. Azt mondta, őt uopste nem tudják márlekötni az olyan efemer események, mint amilyen például az, hogy a Vučko egy párt fölötti mozgalom létrehozását kezdeményezte; azon sem csodálkozik, hogy a Manchester United egykori zuperklasszisa, a Vidić Nemanja nem lehet a zerb fociszövetség elnöke, hiszen ahhoz túlságosan angol úriember; a szilícium-völgyi bankok csődje sem foglalkoztatja különösebben, bár megcsóválta a fejét, amikor a hazai zakértők mindenkit megnyugtattak, hogy a zerbiai pénzügyi rendszerre nincs hatással az ámerikai bankösszeomlás; hidegen hagyja, hogy a hatalom és az ellenzék is készen áll a választásokra; és az sem érdekli, hogy melyik filmeket tüntették ki Oscar-díjjal a politikailag túlkorrekt Hollywoodban. Kérem zépen, a fatert a héten az elméleti fizika nagy kérdései foglalkoztatták, s ilyenekről beszélt: pulzárok és neutroncsillagok, fekete lyukak és fehér törpék, téridő és szingularitás, emlegetett még valamiféle fénykúpot, spirálgalaxist meg táguló világegyetemet, nem utolsósorban a világ kezdetét jelző ősrobbanást meg az annak majdani befejeztét jelentő Nagy Reccset, amit majd nyilván a Nagy Trotty előz meg.
Nekem mégiscsak az volt a legizgibb, amikor a féregjáratokról messélt! Ha jól értem, ezek a járatok csőszerű valamik, amik által az egyik univerzumból át lehet osonkodni egy másikba. Ezek által a féregjáratok által állítólag még az időutazás is lehetséges! Mondtam is az öregnek, hogy tök izgi lenne ide-oda száguldozni az időben! Kolumbusszal hajózni, megaludni egy indián wigwamban, majd visszahasítani a jövőbe. Ő is belegondolt ebbe a lehetőségbe, és rögtön spekulálni kezdett azon, hogy egy múltidéző túra során ki mindenkinek keverne le egy-két atyai taslit, de gyorsan rájött, hogy bármennyire is relatív fogalom az idő, bizony sokáig tartana a történelem összes gazemberét móresre tanítani. Azt azért hozzá kell tenni, hogy az okoskodásaival kissé fel is vágott! Elkérkedett, hogy anno a fizikatanára az óra elején adott neki egy ötöst és kiküldte írásbeliről, hogy ne másoljanak róla a többiek. Stephen Hawking Az idő rövid története című kötetét tanulmányozva, ábrándosan meg is jegyezte, hogy ha újra kölök lenne, és most kellene pályát választania, akkor biz’ isten fizikát tanulna.
– Képzeld, Tematild, milyen izgalmas megállapítás az – magyarázá bezsongva atata –, miszerint az idő fogalmának nincs értelme a világegyetem keletkezése előtt!
– Elképzeltem, Tegyula – gúnyolóda az öreglány –, nincs tér, nincs idő, úgyhogy nyugodtan lehet agyalni haszontalan dolgokról!
– Ha soha senki nem elmélkedett volna ezeken az általad haszontalannak nevezett dolgokon, akkor valószínűleg még mindig mamutszőrgatyában zavarócskáznánk egy sötét barlangban – adá a sértődöttet némi malíciával a fater. – Különben meg azért jó ilyesmivel foglalkozni, mert az ember rájön, hogy a világmindenséghez viszonyítva mennyire röhejesek gyarló emberi „problémáink”.
– Majd nem nevetsz a hétköznapi gondokon, ha sorozatban elkezd drágulni az áram meg a gáz, ahogyan azt pedzegetik a zilletékesek – figyelmeztete amama.
– Témánál is vagyunk! Az energia! Korunk legnagyobb kihívása – lelkesede az öreg. – Zerencse, hogy a Napnak még mintegy ötmilliárd évre elegendő nukleáris tüzelőanyaga van!
– Hol leszünk mi már akkor?! – legyinte a muter. – Mármint nem te meg én, hanem az egész emberiség, akárcsak az anyabolygónk, amelyet szisztematikusan kiszipolyozunk.
– Elemi részecskékre, avagy kvarkokra bomlunk – válaszola bölcsen atata. – No de visszatérve az energiához, képzeld, Hóking Pista azt írja, hogy egy fekete lyuk akár tíz nagy erőművet is helyettesíthetne, ha szolgálatba tudnánk állítani az energiáját!
– Zólni kell a zokosoknak, hogy teremtsenek nekünk egy fekete lyukat! – javasolá az öreglány.
– Attól tartok, zomzédasszony, hogy a fekete lyuk létrehozása felénk csak a költségvetés terén lehetséges – mondá somolyogva az éppen betoppanó Zacsek.
– Minden csak zakértelem kérdése – élcelőde a fater. – Hóking írja azt is, hogy a korabeli adoma szerint egy újságíró egyszer megemlítette Sir Arthur Eddington csillagásznak, hogy tudomása szerint a világon mindössze hárman értik Einstein általános relativitáselméletét. Eddington elgondolkodott, majd így felelt: – Azon tűnődöm, ki lehet a harmadik.
– Ez a lángelme ilyen humoros figura volt?! Én meg azt hittem, hogy csak ült abban a spéci kerekesszékében, s közben szakadatlanul a világűrön morfondírozott – révedeze amama. – Remélem azért, Tegyula, amikor kettesben vagytok Pistivel, akkor ti nem csak a tudományokról dumáltok.
– Tudja, zomzédasszony – világosítá föl a Zacsek –, a nagy emberek eszméken agyalnak, az átlagemberek csak magukkal törődnek, a kisemberek pedig folyton másokkal foglalkoznak.
– Ne aggódj, Tematild, mi a fizikai törvényszerűségeket a Pistivel gyakorlatias szemszögből vizsgáljuk, a kora tavaszi napsütés a hét elején például kiváló alkalom volt a férfiúi merengésre egy cukrázda teraszán – csipkelőde az öreg. – Megmagyaráztam a fiúnak, hogy melegítéskor az anyagok általában tágulnak, ám vannak kivételek, figyelje csak meg, hogy a hirtelen jött meleg következtében mennyire megrövidültek a hölgyek szoknyái.
– A hét közepén azonban beborult az ég, megeredt az eső és lőttek a kísérletnek! – kuncoga a muter.
– Zerencsére van még foci is a világon – jegyzé meg derűsen atata.
– Bizonyos mértékben még a labdakergetőzés nézése is jobb elfoglaltság – lélegeze föl az öreglány –, mint az okosság folytonos forszírozása, ami kozmikus magányt idézhet elő a gyereknél. Még csak az hiányzik, hogy magába zuhanva ücsörögjön és önnön jelentéktelenségétől szenvedjen!
– A zorvosok szerint a posztcovid is ilyesvalamit okozhat – vakará a fejét a Zacsek –, állítólag egyre több fiatal jelentkezik zakembereknél azzal a problémával, hogy állandóan dekoncentrált, nem kevés harmincas és negyvenes pedig demenciára panaszkodik!
– Ki tudja, hogy ennek a nyavalyás covidnak miféle utóhatásai jelentkeznek még – sóhajta a fater –, nyilván a tudósoknak is beletelik, mire mindenre rájönnek.
– Azok a tudósok mindig valami csudaságokon törik a fejüket – hüledeze amama. – Most épp azzal rukkoltak elő, hogy az álmatlan éjszakák jócskán öregíthetik az agyat. Kimutatták ugyanis, hogy mindössze egyetlen alvás nélküli éjszaka alatt akár két évet is öregedhet az agy!
– Zépen mondom én, hogy minden relatív, pláne az idő – bólogata az öreg.
– A zokosoknak most épp a holdbéli idő számítása okoz komoly fejtörést – ismerteté a Zacsek –, mely alapján zökkenőmentesen dolgozhatnak majd a jövőben a zűrhajósok. A gravitációs különbség miatt ugyanis a Föld és a Hold órái eltérő sebességgel ketyegnek, ezért jelenleg még nem tudni, hogy lesz egy, a földivel szinkronizált időszámítás a Holdon, vagy önálló időzónája lesz a Holdnak.
– Még sose jutott eszembe, hogy feltegyem a kérdést, vajon hány óra lehet per pillanat a Holdon – gondola bele a muter. – Nekem a földivel is gyakran meggyűlik a bajom, rendszeresen elkésem a városi buszokat.
– Biztos azért, mert az órád nincs szinkronban a buszsofőrök órájával – heccelőde atata.
Az elhangzottakról a Zacseknak a következő találós kérdés jutott az eszébe.
– Mi az autóbusz?
– Egyféle közlekedési eszköz, amely tízszer gyorsabban halad, amikor szaladsz utána, mint amikor utazol benne.
Pistike, a hőmérséklet és a szoknyahossz közti összefüggéseket tanulmányozó kisfizikus
