A zősök a héten sokszor emlegettek valami ohridi maratont, amelyen, mint utóbb kiderült, még csak nem is futott senki, hanem éppen ellenkezőleg, asztalhoz ültek a zokosok, és fél napon át tárgyaltak arról, mi legyen a Kozovó sorsa.
– Észrevetted, Tegyula, hogy a Vučkónak fóbiája van a golyóstolltól? – kérdé a muter.
– Honnan szeded ezt a badarságot, Tematild, hogy a zerb államfő fél a penkallótól?! – háboroga atata.
– Napok óta másról sem beszél – felele az öreglány –, csak arról, hogy nem ír alá semmit.
– Sokra megy vele, a zóbeli megállapodás is kötelez – nyugtázá a fater. – Nekem az furdalja az oldalam, vajon milyen szóbeli ígéretet tett, hogy olyan sokszor kell hangoztatnia, hogy nem írt alá semmit.
– Sokszor eltöprengek – merenge amama –, vajon miből készítenék felénk a firkászok a zújságot, meg a híradót a tévében és a rádióban, ha nem lenne a Kozovó.
– Jó észrevétel – helyesele az öreg. – Zerintem a kozovói téma egy zsurnalisztikai aranybánya, mindig elő lehet bányászni belőle és róla valamit. Nélküle kénytelenek lennének a zújságírók oknyomozó riportokat meg tényfeltáró cikkeket írni, a tévések pedig több gyerek- és ismeretterjesztő műsort készíteni.
– A fittyfenét! – legyinte a muter. – Nem kell azt annyira túlagyalni. Elegendő, ha egy hosszú asztal köré összeültetnek pár tucatnyi laza erkölcsű, útszéli stílusban kommunikáló, a cirkuszolásra bármikor kapható figurát, és már meg is van a mindig dinamikus tévéműsor!
– Mindenki csak nyomja a magáét, anélkül, hogy egy kicsit is érdekelné a másik véleménye – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Pont úgy mint a parlamentben. Csak az a baj, hogy egyik is, másik is óriási hatást gyakorol a nézőkre, a kedves anyósomnak már esze ágában sincs meghallgatni senkit, neki csak az a fontos, hogy ő beszéljen.
– A Belegrád–Pristina–Brüsszel képviselőinek a Kozovóról szóló ohridi találkozóján elhangzottak meg olyanok, mint egy absztrakt festmény vagy egy avantgárd dzsessz-szerzemény – villantá meg művészlelkét atata. – Lehet a cím akár A rút kiskacsa flamingónak álmodja magát, meg az is, hogy Eukaliptuszlevelet rágcsáló elefántok tánca a síneken, és a műbe nyugodtan bele lehet képzelni ezt is, azt is, meg még ezeregy mást is.
– Van benne valami – csóválá a fejét az öreglány –, akármelyik bősz politikust hallgatom, mind mást mond, hogy miről tárgyaltak tizenkét órán át, és miben egyeztek meg.
– Ez a konstruktív társalgás, zomzédasszony – élcelőde a Zacsek –, mindegyikük szerint pontosan az történt, amit ő szeretett volna, így mindegyikük zimpatizánsai rettentően elégedettek lehetnek.
– No de mit szóltok ahhoz – válta témát a fater –, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki a Putykó ellen állítólagos háborús bűnök elkövetése miatt?
– Sokra mennek vele, amikor Moszkva nem ismeri el a hágai székhelyű bíróság joghatóságát – húzá a száját a Zacsek. – Csak újabb olajat öntenek a tűzre.
– No de a héten a zorosz elnöknek fontosabb dolga is akadt, mint hogy a mocskos Nyugat legújabb stiklijével foglalkozzon – állapítá meg amama –, vendégül látta kínai kollégáját, a Szít!
– Biztos úgy üdvözölték egymást, hogy Gdé szí, cáré?! – kuncoga az öreg.
– A zoroszoknál a Szí tiszteletére matrjoska babák készültek az ő képére, amiket a Putykó kinézetűek mellett árulnak az ajándékboltokban – ismerteté a Zacsek.
– Ezekből a bábukból egy is sok lehet, hát akkor még egy egymásba helyezhető, csökkenő méretű egész készlet?! – hüledeze a muter. – Giccs és borzalom!
– Az! – erősíté meg atata. – Egyes hazai sajtótermékek szerint a Nyugat máris irtó nagy pánikban van a találkozó miatt! Attól tartanak, nehogy a keleti nagyvezérek egy NATO-ellenes zövetséget hozzanak létre.
– Ajjaj! Elképzeltem, ahogyan az ámerikai és a nyugat-európia városok totál kiüresedtek, és mindenki rettegve behúzódott az otthonába – csipkelőde a Zacsek.
– A Vučko is zépen megmondta, hogy a harmadik világháború veszélye még sosem volt nagyobb – rémüldöze az öreglány. – A világ egy globális fegyveres összecsapás felé sodródik.
– A Vučkóról pedig azt írta egy orosz újságíró, hogy fekete övet érdemel a két széken ülés mutatványban produkált teljesítményéért – heccelőde a fater. – A firkász szerint már nemcsak hogy két széken ül, hanem szó szoros értelemben zsonglőrködik rajtuk!
– Úgy látszik, hogy ezen államfők mindegyikének megvan a maga zupertehetsége – évőde a Zacsek. – A francia Micron is irtó felbőszítette honfitársait, amikor jogi csűrés-csavarással parlamenti szavazás nélkül felemeltette a nyugdíjkorhatárt 62-ről 64 évre. A lázongó gallok már napok óta országszerte törnek-zúznak!
– Sokan örülnének annak, ha esetükben is 64 év lenne a nyugdíjkorhatár – jegyzé meg amama.
– A montenegrói nagyvezér Milót pedig a kihívója a jövő vasárnap politikai nyugdíjba akarja küldeni – közlé az öreg. – Hova jutunk, ha már a Milo sem maradhat elnök?!
– Bizony – vevé a lapot a Zacsek. – Cérnagora lakossága felének sosem volt másik vezetője.
– Legyen már elég ebből a sok politikusból! – fakada ki a muter. – Megkezdődött a tavasz! Ideje is volt! Elegem van már a télből és a hidegből, alig várom, hogy meleg legyen!
– Ha másért nem, akkor majd legalább tudsz panaszkodni a hőségre – epéskede atata.
– Jaj, ne is emlegesse, zomzéd, a panaszkodást! – zörnyülköde a Zacsek. – Vannak emberek, akik imádnak nyavalyogni, és mindig megtalálnak a bajukkal, amelyek többnyire semmivel sem különböznek az én számos gondomtól. Felhívnak telefonon, és képesek akár egy órán át rinyálni a problémáikról, úgy, hogy közben meg sem kérdik tőlem, hogy vagyok.
– És minden lehetséges megoldásra találnak egy újabb problémát – fűzé hozzá az öreglány. – A lényeg az, hogy tudják sajnáltatni magukat, és rájuk összpontosuljon a másik figyelme.
– Számukra ez a szórakozás egyik fajtája! Ahelyett, hogy például tudományos könyveket olvasnának – magyarázá a fater. – Ha már itt tartunk, biztos emlékeztek rá, hogy a múlt héten sokat lamentáltam azon, milyen relatív fogalom az idő, és íme, itt az újabb bizonyíték erre a meglátásra: a vasárnap 24 helyett 23 órás lesz! Hajnali 1:59:59 után nem 2, hanem rögtön 3 óra jön!
– Hej de jó lenne, ha olykor a munkahelyen is így múlna az idő – ábrándoza a Zacsek.
– Bizony megkezdődik a nyári időszámítás – szögezé le amama. – Ami azért is jó, Tegyula, mert hosszabbodnak a nappalok, és majd tovább lehet dolgozni a kertben.
– Ahogy mondod, Tematild – bólogata az öreg –, de ha neked netán nem lenne elég a természet adta világosság, szerelek fel néhány reflektort a kertbe, hogy éjszaka is tudjad kapálgatni a virágokat!
Amiről a somolygó Zacseknak egy duplavicc jutott eszébe.
Feleség: – Muszáj mindig ásítoznod, ha hozzád beszélek?!
Férj: – Nem ásítozom, csak meg akarok szólalni.
A kacagós intermezzo után a zomzéd elmessélé a vicc másik felét.
– Na és mit akartál mondani?
– Azt, hogy tavasz van… a madarak is csinálják… a lepkék is… a méhecskék is… Mi is csináljuk?
– Ááááá… haggyál már, mi nem tudunk repülni!
Pistike, politikusokkal bábozó kicsi cár
