Szeszélyes időjárás

Télen nagyon hideg van
nyáron nagyon meleg van
soha sincs jó idő
mindig esik az eső.

A fenti népdalunk rámutat arra, hogy az embereket mindig is foglalkoztatta az időjárás. Elődeink minden bizonnyal sok este úgy hajtották álomra a fejüket, hogy már az járt az eszükben, másnapra milyen időjárásra számíthatnak, és ez hogyan is befolyásolja a napjukat, a munkájukat. A gondolataink és az időjárás közötti szoros kapcsolat, különösen a városban élők, illetve a szorosan nem az időjárástól függő munkát végző személyek esetében mára meglazult – volna, ha nem tapasztalnánk egyre gyakrabban szélsőséges időjárási körülményeket, ha a klímaváltozás jelei nem nyomnák rá a bélyegüket ténylegesen mindannyiunk életére. Ezen jeleknek néha talán örülünk, mint például az enyhe télnek (különösen az energiaválság időszakában), de bolygónk ezeréves rendje, az állat és növényvilág, a különféle ökoszisztémák megmaradása szempontjából a megszokottól eltérő időjárás számos veszélyt hordoz. A képlet viszonylag egyszerű, ha megváltozik az időjárás, megváltozik adott terület élővilága, és az ott élők lakhatási körülményei.

Április elseje a bolondok napja, és ezáltal az egész hónapot bolondosnak tituláljuk. Az időjárást tekintve is, hisz a megfigyelések szerint az április ebből a szempontból is egy szeszélyes hónap. Hogy mit tartogat számunkra az április, még nem tudjuk, azt viszont már most megállapíthatjuk, hogy a márciusi időjárás igazán méltó volt arra, hogy bolondnak, szeszélyesnek nevezzük. Egy hónap alatt mind a négy évszakunkba belekóstolhattunk. Volt itt fagy, havazás, verőfényes napsütés, húsz foknál magasabb hőmérsékletek, erős szél és eső. Ahhoz, hogy egyik évszakból átugorjunk egy másikba, nem is kellett napoknak eltelnie. Példaként megemlíthetjük a március 27-ét, amikor is az előrejelzések szerint hűvös és csapadékos időjárásra volt kilátás. Az eső és a hűvös időjárás a reggeli órákban meg is érkezett, de nem maradt annyiban, Szabadka fölé a kora délutáni órákban egyik pillanatról a másikra sötét fellegek érkeztek, amelyek rövid idő alatt hózáport okoztak. A havazás mindössze néhány percig tartott, de a füves területek és a háztetők fehérbe öltöztek. Azonban amint a felhők elvonultak, a nap is igyekezett megmutatni az erejét, és a hó pillanatok alatt elolvadt, az emberek pedig megkönnyebbülve gombolhatták ki kabátjukat. Illetve csak gombolhatták volna, ha a szél nem fújt volna óránkénti több, mint harmincöt kilométeres sebességgel. Ennek a szélnek köszönhetően a nap hátralévő részében is jöttek-mentek a felhők, hol eső esett, hogy hó hullt, hol pedig a nap sütött. Márciusi szivárvány információink szerint nem volt, de nem sok hiányzott hozzá. A szél balesetet is okozott, hisz a hírek szerint a Szabadka mellett történt tömeges karambol kiváltó oka a látási körülményeknek a porátfúvás miatt hirtelen bekövetkező romlása volt.

A természet persze a szeszélyes időjárási körülmények mellett is teszi a dolgát, hisz a növények és állatok a biológiai naptáruknak köszönhetően érzik, hogy itt a tavasz, és itt az ideje az ébredésnek. A fák fokozatosan kirügyeztek, kivirágoztak. A gyümölcstermesztők az elmúlt időszakban minden bizonnyal érdeklődve figyelték az időjárás-előrejelzéseket, mert számukra az egész éves termés állt vagy bukott azon, hogy a rügyek milyen állapotban lesznek, amikor éppen fagy jön rájuk. Az látszik, hogy azon növények jártak jól, amelyek nem siették el az ébredést, amelyek türelmesek voltak, és úgy döntöttek, hogy a virágzással várnak, amíg elmúlik a fagyveszély. Az elmúlt időszakban a gyümölcstermesztőknek köszönhetően egy új kifejezést tanulhattunk meg, mivel a gyümölcsök esetében egy-egy fajtánál már nem csupán azon paraméterre kell figyelni, hogy az mennyire bizonyul fagytűrőnek, hanem sokkal fontosabbá vált, hogy melyik a legjobb téltűrő – vagyis melyik tudja elviselni a folyamatos hőingadozásból eredő stresszhelyzeteket. A növénynemesítőkre hárul a feladat, hogy ezen dolgozzanak, mi, egyszerű emberek pedig csak bízhatunk abban, hogy a hagyományos gyümölcseink zamatát még sokáig fogjuk élvezni.

Visszatérve a népdalunkhoz... E négy sor arra is rámutat, hogy bizony az időjárás is egy olyan dolog, amivel sohasem vagyunk elégedettek. Panaszkodnunk mindig kell, de hogy ennek mi az oka, annak kikutatása már talán a szociológia tárgykörébe tartozik.