Fanatikus félrevezetők

Kapkodva, sietve, szinte fejvesztve vonta ki az Egyesült Államok 2021 augusztusában az utolsó katonáit is Afganisztánból. A szövetségeseit sem tájékoztatta időben a gyors kivonulás időpontjának megkezdéséről, ami még nagyobb zűrzavart okozott. Kaotikus állapotok alakultak ki. Különösen Kabulban, a fővárosban. A felfordulás viszonylag hamar véget ért, hiszen a NATO-vezette nemzetközi haderő (ISAF) helyét sietve átvették a fanatikus iszlamista tálibok, akik ellen 2001-ben a háború, majd a hajtóvadászat megkezdődött. Azzal a hivatkozással, hogy öt évvel korábban hatalomra jutott rezsimjük menedéket biztosított az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat embereinek és vezetőjének, Oszama bin Ladennak, akit az amerikai kormányzat a Kereskedelmi Világszervezet New York-i ikertornyai ellen 2001 szeptemberében végrehajtott pusztító repülőgépes támadás kitervelésével vádolt meg.

Hivatalosan 2021. augusztus 30-án ért véget az idegen csapatok kivonása Afganisztánból, amely azóta is a tálibok uralma alatt áll. A régi-új urak kezdetben mindent megígértek, sőt egy ideig folyamatosan azt ismételgették, hogy a lakosságnak nem kell megtorlástól, fosztogatástól, sem rablásoktól tartania, és még a nők jogait is tiszteletben tartják.

A szép és biztató szavak ellenére sokan már akkor attól tartottak, hogy a tálibok visszatérnek az 1996 és 2001 közötti uralkodásuk idején alkalmazott szigorú iszlám törvénykezéshez, a saríához. Abban az időszakban rémtettek sokaságát követték el, a nőket szinte emberszámba se vették, még a munkavállalást is megtiltották számukra.

A hatalom 2021-es visszavétele után nem sokkal gyorsan kiderült, hogy a kétkedőknek és a pesszimistáknak lett igazuk. Az új vezetés, amelyet a nemzetközi közösség hivatalosan bojkottál (nemhivatalosan több kormány is együttműködik vele), ugyanis gyorsan megfeledkezett a győzelmi mámorban nyilvánosan megfogalmazott tálib ígéretek nagy részéről.

Már jó ideje a régi, vagyis a 2001 előtti erőszakos módszerek és szabályok szerint kormányoznak, illetve uralkodnak. Ezt alighanem a nők szenvedik meg a leginkább, hiszen ismét alapvető emberi jogaikban sértik meg és korlátozzák őket.

Pedig 2021 őszén még azzal ámították őket, hogy egy olyan nyitottabb és szabadabb iszlám állam létrehozására készülnek, ahol a vallási szabályokat tiszteletben tartva bizonyos tisztségeket és munkaköröket hölgyek is betölthetnek, ráadásul sem a közéletből, sem az oktatási rendszerből nem rekesztik ki őket. A hangzatos szavak azonban gyorsan elszálltak és egy ideje már ott tartunk, hogy a lányok legfeljebb hat osztályt végezhetnek el. Középiskoláról legfeljebb álmodhatnak. Hatalmi döntéssel a főiskolák és az egyetemek kapui is bezárultak előttük (2023 elejétől).

A számukra korábban még elérhető informatikai, közgazdasági, vagy éppenséggel mérnöki szakok esetükben már tabunak számítanak. Az oktatási miniszter szerint azért, mert a nők képzése ezen a területen ellentétes az iszlám és az afgán kultúra szabályaival.

A tilalmi listára helyezettek ezzel nem értenek egyet, de a férfiak egy része is elutasítja a döntést. És sok egyéb korlátozást is bírálnak, kifogásolnak, amelyeket a tálibok az utóbbi időben bevezettek. Az elégedetlenkedők különösen azt a döntést kifogásolják, hogy a nők – ugyanúgy, mint 1996 és 2001 között – csak az arcukat is teljesen elfedő ruhában, vagyis burkában mehetnek ki az utcára. Néhol viszont meg sem jelenhetnek. Ilyen hely a fitness- és edzőterem, de még az uszoda is. Másutt a parkokból is kitiltották őket. Kabulban sem léphetnek be ilyen területre, még férfi kíséretében sem, ami az utcán egyébként mindig kötelező megjelenési forma.

A minap az ország északnyugati részében található Herát tartományban az éttermek kerthelyiségeiből is kiűzték a nőket és a családokat. Az intézkedést a hatóság állítólag vallástudósok panaszai és lakossági bejelentések alapján vezette be. Az akadékoskodóknak az nem tetszett, hogy ezeken a helyeken a hölgyek nem viselték a burkát, és még férfiakkal is találkozhattak. A regula a 34 tartomány közül egyelőre csak az Iránnal is szomszédos Herátra vonatkozik.

Bár a kabuli vezetés az utóbbi időben, szigorú feltétekkel ugyan, de engedélyezte a nők munkavállalását néhány területen (így az egészségügyben és némely kisvállalkozásban), április elején elfogadott egy határozatot, amellyel az ENSZ-nek is keresztbe akar tenni. Megtiltotta, hogy helybeli nők dolgozzanak a világszervezet afganisztáni missziójában (UNAMA), amivel azonnal kivívta az érintettek és több nemzetközi szervezet haragját, bírálatát. Az ENSZ-főtitkár elítélte a szerinte elfogadhatatlan korlátozást, s azonnali visszavonását követelte. António Guterres közölte: a tilalom betartása sértené a világszervezet alapszabályát. Mások arra figyelmeztettek, hogy a döntés miatt több adományozó is leállíthatja az afganisztáni humanitárius segélyprogram támogatását. Roza Otunbajeva, az UNAMA-misszió vezetője pedig emlékeztetett: eddigi tevékenysége során a világszervezet még nem szembesült ilyen kihívással. Úgy fogalmazott, hogy mindaz, ami történt, támadás a nők, az ENSZ alapvető elvei és a nemzetközi jog ellen.
A világszervezet azzal fenyegetőzik, hogy májusban kivonul a közép-keleti országból, ha a – kizárólag férfiakból álló – tálib kormány sürgősen nem vonja vissza a döntést. Teljes ottani állományát, amelynek a 600 afgán hölgy mellett további 3300 hazai és külföldi tagja is van, ugyanakkor arra kérte, hogy május 5-ig szüneteltesse a munkát.

Az ENSZ nemcsak kivonulással fenyegetőzött, hanem tisztségviselői tárgyalást is kezdtek a helyi illetékesekkel annak reményében, hogy sikerül rendezni a vitát. Válaszul a tálib vezetés közölte: az UNAMA ugyan továbbra is működhet, de az afganisztáni női alkalmazottakra vonatkozó döntés az ország belügye és tiszteletben kell tartani. Zabihullah Mudzsáhid kormányszóvivő szerint a döntés nem jelent hátrányos megkülönböztetést. Az ENSZ-nek ugyanakkor azt tanácsolta, hogy inkább segítsen Kabulnak hozzáférni a külföldön befagyasztott afgán állami vagyonhoz.
A súlyos válsággal küszködő országban nem csak a lányok és asszonyok kerültek nehéz helyzetbe, hanem a lakosság többsége is. Becslések szerint a mintegy 40 milliós népesség majdnem kétharmada humanitárius segítségre szorul és rengetegen éheznek. Ha a tálibok nem vonják vissza az UNAMA-t kedvezőtlenül érintő intézkedésüket, annak tragikus következményei lehetnek a lakosság számára, hiszen komoly fennakadások keletkezhetnek a humanitárius segélyek elosztásában és a létfontosságú szolgáltatások biztosításában is.