A hőség zavara

Nagyon magabiztosan fogalmazott az ENSZ meteorológiai szervezete (WMO) a minap, amikor azt állította, hogy az idei július lehetett évezredek óta a legmelegebb hónap. A múltnak ilyen távolságába ugyanis nehéz visszatekinteni, és hát pontos kimutatások sem állnak rendelkezésre több évezredre visszamenőleg.

Ha viszont úgy fogalmazott volna, hogy a rendszeresen vezetett feljegyzések óta (talán a XIX. század valamelyik napjától kezdve) 2023 júliusában uralkodtak a legmagasabb átlaghőmérsékletek a világon, sokkal hihetőbben hangzott volna a bejelentés. Ezt a különböző szakmai szervezetek egyébként is így fogalmazták meg. Ezekből kiindulva már tényként kezelhetjük, hogy nagyon régóta, talán száz-százötven éve, nem perzselt olyan heves hőség a Földön, mint a mögöttünk hagyott hónapban.

A csúcsérték is megvan már. A világon feljegyzett legmelegebb nap 2023. július 6-a volt, 17,08 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklettel. A többi napon is jól tartotta magát a hőség, sőt még az is elképzelhető, hogy 2023 a legmelegebb esztendővé avanzsál.

Európában (Görögország, Spanyolország és Olaszország bizonyos részeiben) az elmúlt napokban néhol 45–47 Celsius-fokig is felszaladt a hőmérő higanyszála. Megközelítve a kontinens hőmérsékleti rekordját, vagyis a 48,8 fokot, amelyet 2021. augusztus 11-én mértek Szicíliában. Hozzáértők körében általános a meggyőződés, hogy a globális felmelegedés miatt egyre nagyobb a valószínűsége az egyre magasabb hőmérsékleteknek a jövőben.

A pokoli hőség ezúttal Kínában állított be országos csúcsot. A Hszincsiang tartományhoz tartozó Turpan-völgyben fekvő Szanpao településen július 16-án 52,2 Celsius-fokig emelkedett a levegő hőmérséklete. Ez az érték alig maradt el a Halál-völgyében aznap regisztrált 53,3 foktól. A földkerekség egyik legforróbb térségének számító kaliforniai vidéken mérték (1913. július 10-én) az eddigi legmagasabb hőmérsékleti értéket is, csaknem 56,7 Celsius-fokot.

A rettenetes kánikula nemcsak a talajt, a levegőt, az embereket, a természetben élő növényeket és az állatokat viselte meg, hanem a vizeket, illetve populációikat is. Olyannyira, hogy a feljegyzések kezdete óta 2023. július 25-én nappali hőmérsékleti rekordot mértek a Földközi-tengeren. Nem a halászok, vagy a pancsikáló turisták, hanem a barcelonai Tengertudományok Intézete (ICM), amely az EU műholdas megfigyelési programjának (Copernicus) adataira hivatkozva közölte: aznap a vízfelszín hőmérséklete elérte a 28,71 Celsius-fokot. Ezzel pedig hajszállal túlszárnyalta a korábbi 28,25 fokos rekordot.

Az eddigi hőmérsékleti értékek nem mindenütt számítanak rendkívülinek, de kritikus helyeken nagyon is annak minősülnek, és rettenetes veszélyeket hordoznak magukban. Talán furcsán hangzik, de már a jeges (?) Szibéria is ebbe a csoportba tartozik. Az óriási területen szinte példátlan hőhullám tombolt júniusban, amikor is 40 Celsius-fok feletti csúcshőmérsékleteket mértek. Olyan időszakban, amikor ott a régi szép időkben ilyenkor a húsz fok számított normálisnak, s talán kánikulának.

Igencsak megizzadtak Dél-Olaszországban és Spanyolország déli részén is a perzselő hőségben, pedig arrafelé nyár derekán nem ritka a rekkenő hőség. A kiterjedt erdőtüzekkel bajlódó Görögország is alig kapott levegőt a nagy melegben, és az erdőtüzek hatalmas füstjében.

A pokoli hőség azonban a bolygónak „csak” az egyik felében okozott számtalan tragédiát, pusztulást, anyagi kárt és erdőtüzeket. Másutt hatalmas (jég)esőkkel, orkán erejű szelekkel kísért viharok, áradások pusztítottak. Ennél már alighanem csak az a kombináció bizonyult veszélyesebbnek, amikor valamelyik országban, vagy térségben egyidőben az (özönvizet, villámárvizet előidéző heves) esőzés és a szél pusztított, valamivel távolabb meg a tűz.

Az utóbbi időben az egyre gyakrabban felcsapó lángok miatt alakult ki válságos helyzet több országban is. Kanadától kezdve Szibérián át a Földközi-tenger térségéig. A bőséges extrém hőség és szárazság rengeteg helyen idézett elő bozót- és erdőtüzeket, óriási zavart keltve a lakosság, a természet és a hatóságok körében, amelyek láthatóan tehetetlenek a jelenséggel szemben. A népről nem is beszélve, amely lassan elkönyveli, hogy a nyarakhoz hozzátartozik az erdőtűzszezon, s olykor a menekülés otthonról, esetleg egy-egy nyaralóhelyről.

Az égő növényzet és a perzselő kánikula már évek óta rendszeresen megkeseríti sokak életét és hétköznapjait. A hatóságok ennek ellenére még mindig felkészületlenek, a tűzoltók pedig tehetetlenek. Hiába elszántak, képtelenek gyorsan leküzdeni a problémát, amely már régen mindenki fejére nőtt.

És persze nem is a tűz oltásával kellene kezdeni a bajok orvoslását. A receptet erre már szakemberek és tudósok ezrei régen megadták. A kormányok azonban vonakodnak lenyelni a szerintük keserű pirulát. Pedig „csak” annyit kellene tenniük, hogy csökkentik, lehetőleg minél előbb és minél radikálisabb módon, a Föld légkörét egyre jobban felmelegítő üveggázok kibocsátását, ami az éghajlatváltozás egyik okozója. A klímaváltozás hatásai, következményei között pedig ott szerepel a globális hőmérséklet emelkedése (lásd: a tűzvészekkel tarkított egyre melegebb nyarak sorozata) és egyéb (időjárási) szélsőségek, katasztrófák tömkelege.

A kimutatásokban közben egyre szaporodnak az olyan adatok, amelyekből megállapítható: mostanság már nemcsak az átlaghőmérsékletek, hanem a szélső értékek is (jóval) magasabbak, mint a fél évszázaddal ezelőttiek.

A World Weather Attribution (WWA) nemzetközi tudományos kezdeményezés klímaszakértői a minap arra hívták fel a figyelmet, hogy az emberiség által előidézett éghajlatváltozásnak döntő szerepe volt az Észak-Amerikában, Európában és Kínában tapasztalt legutóbbi hőhullámokban. Szerintük az ember okozta klímaváltozás és globális felmelegedés nélkül a fenti események „rendkívül ritkák” lennének.

A drámai „légköri események” nem hagyták hidegen Ferenc pápát sem, aki július végén azt üzente, hogy a globális éghajlatváltozás kihívásaival „bátor és előrelátó” erőfeszítésekkel kell szembeszállni, mert csak így óvható meg a teremtett világ.

Az ENSZ-főtitkára sokkal markánsabban, sőt vészjóslóan nyilatkozott, amikor hírét vette az idei extrém hőmérsékleti rekordra vonatkozó WMO-bejelentésnek. António Guterres közölte: „A világ forró széken ül”, a július pedig „minden rekordot meg fog dönteni”. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a Föld felmelegedésének korszaka véget ért és „megkezdődött a globális forrás korszaka”. A riasztó állapotok miatt a világ vezetőit felszólította, hogy haladéktalanul vezessenek be kíméletlen intézkedéseket a klímaváltozás megfékezésére. Különben… Ja, ezt az utóbbit már nem mondta. Valószínűleg azért, mert nem akart halálra ijeszteni senkit, hiszen rémületből már így is túl sok van.