Nőtlen évforduló

Két éve az egész világ döbbenten figyelte, hogy a fanatikus iszlamista tálibok rövid idő alatt visszafoglalták egész Afganisztánt, s szinte puskalövés nélkül egy nap alatt bevonultak Kabulba. A hatalomátvétel második évfordulóját augusztus 15-én ünnepelték, néhol katonai díszfelvonulásokat is tartottak.

Két évvel ezelőtt, a győzelem hevében a tálib vezetők ünnepélyesen még azt ígérgették, hogy a lakosságnak nem kell megtorlástól tartania. A fogadkozások ellenére sok helyen sebtében meggyilkolták az előző rezsim tisztségviselőit, kiszolgálóit. Főleg azokat, akik korábban az országban állomásozó (a tálibok szerint megszálló) külföldi katonáknak segítettek.

Az Egyesült Államok vezette idegen hatalmak (ENSZ-jóváhagyással) 2001 őszén avatkoztak be katonailag a közép-keleti országba. Gyorsan meg is buktatták a – hatalmat 1996 óta gyakorló – tálib vezetést, amelynek uralma idején a szigorú iszlám törvénykezés, a saría volt érvényben. Erre hivatkozva korlátozták a nők jogait, az elfogott bűnelkövetők egy részét kivégezték, míg másoknak „csak” valamelyik végtagját vágták le.

Az Egyesült Államok haragját azzal vívták ki, hogy menedéket biztosítottak az al-Kaida embereinek. Az amerikai kormányzat szerint ez a nemzetközi terrorszervezet hajtotta végre 2001. szeptember 11-én New Yorkban – a Világkereskedelmi Központ ikertornyai ellen – azt a merényletet, amelyben mintegy háromezer ember halt meg, a két épület pedig összeomlott.

A katonai beavatkozás után az al-Kaida tagjainak nagy részét sikerült kifüstölni Afganisztánból és a rezsimet is megbuktatni, ám a tálibok ellenállását nem sikerült megtörni. Pedig a nemzetközi katonai misszióban résztvevő országok, mindenekelőtt pedig az USA, nagy összegeket fordítottak az általuk hatalomra segített és működtetett (Nyugat-barát) bábkormány fenntartására, megvédésére, illetve a velük együttműködő helyi biztonsági erők kiképzésére, felfegyverzésére és ellátására.

A külföldi erők bevonulása óta szinte soha nem volt nyugalom az országban. A tálibok rendszeresen lecsaptak az idegen fegyveresekre, a kormányerőkre és a hatalmat segítő tisztségviselőkre. A tarthatatlan helyzetnek már Donald Trump előző amerikai elnök véget akart vetni. Kilátásba helyezte, hogy hazarendeli a NATO égisze alatt ott szolgáló csapatait. Erről 2020-ban Dohában megállapodás is született a tálibokkal. Ám a terv megvalósítására csak Trump hivatali utóda, Joe Biden idején került sor. Biden 2021 áprilisában adta ki a kivonulási parancsot. Nem sokkal később lóhalálában és nagy zűrzavar közepette távoztak az idegen katonák. A fejetlenség azért alakult ki, mert Washington nem tájékoztatta időben a szövetségeseit arról, hogy mikor és milyen lépésekre készül.

Az utolsó idegen fegyveresek, történetesen amerikai katonák, 2021. augusztus 30-án hagyták el Kabult. Ezzel véget ért az Egyesült Államok leghosszabb, majdnem húsz évig tartó háborúja, amelyben 3590 amerikai és szövetséges (külföldi) katona, s legalább 110 ezer civil halt meg. Az óriási anyagi kár értékét több ezer milliárd dollárra becsülik. Az ország elfoglalásában és megszállásában az USA mellett több mint egy tucat másik ország vett részt.

A külföldi csapatok kaotikus kivonulása után az al-Kaida ismét megszilárdította afganisztáni pozícióját. Sőt az Iszlám Állam terrorszervezet is befészkelte magát az országba.

Győzelmük után a tálibok azt szajkózták, hogy kormányukban helyet kapnak különböző politikai erők, sőt a nők jogait is tiszteletben tartják – az iszlám előírásokkal összhangban. Bejelentették, hogy a média is szabadon és függetlenül működhet, ám az újságírók nem sérthetik meg a vallási és a nemzeti értékeket. Ígéreteikből azonban nem sok valósult meg.

Bár a biztonsági helyzet javult, a tálibok folyamatosan megsértik a lakosság, főként a nők jogait. Nemzetközi szervezetek szerint gyakoriak az önkényes letartóztatások és fogvatartások, miként a bírósági ítélet nélküli kivégzések és a megfélemlítések is.

Az utóbbi két évben a hatóságok rengeteg korlátozást vezettek be: egyebek között szakállnövesztésre kötelezték a kormányzati alkalmazottakat, és ismét kötelezővé tették a nők számára az egész testet és az arcot is elfedő ruha, a burka viselését, munkavállalásukat pedig szinte teljesen megtiltották. Korlátozták a lányok iskolába járását is (oktatásuk csak a hatodik osztályig engedélyezett), továbbá az utazásukat és orvosi ellátáshoz való hozzáférésüket.

A hölgyek néhol meg sem jelenhetnek. Ilyen hely a fitness- és edzőterem, de még az uszoda is. Másutt a parkokból is kitiltották őket. Kabulban sem léphetnek be ilyen területre, még férfi kíséretében sem, ami az utcán egyébként mindig kötelező megjelenési forma.

A tálibok méltánytalannak tartják, hogy a nők helyzete miatt marasztalja el a rezsimet a külvilág. Szerintük ez a kérdés belügy, amibe mások nem szólhatnak bele. Arra is felhívják a figyelmet, hogy ismételt hatalomra jutásuk óta sok területen értek el jelentős sikereket. Az eredményeik közé sorolják a hatékony közigazgatás kiépítését, a korrupció letörését és a terrorszervezetek visszaszorítását.

Néhány külföldi szakértő is rámutatott egy-két pozitívumra. Úgy látják, hogy a tálibok kormányzása óta viszonylagos béke honol az országban, aminek egyik eredménye a mezőgazdasági termelés csekély mértékű javulása és néhány idegen, elsősorban kínai és pakisztáni beruházó megjelenése.

Afganisztán ennek ellenére súlyos válsággal küszködik, amit a lakosság többségének nehéz helyzete is bizonyít. Becslések szerint a mintegy 40 milliós népesség majdnem kétharmada szorul külső segítségre és rengetegen éheznek, illetve élnek mélyszegénységben. Az országot humanitárius válság fojtogatja. Ennek egyik oka, hogy a tálib hatalomátvétel óta sok állam és szervezet felfüggesztette a segélyek folyósítását Afganisztánnak.

A nemzetközi közösség megvonta a támogatásokat is, sőt befagyasztotta az ország külföldi vagyonát, amelynek tekintélyes részét (több milliárd dollárt) amerikai bankokban őrzik. A szigorú büntetések miatt az afgán gazdaság alig működik. A közlekedési infrastruktúra, valamint a víz- és energiaellátó hálózatok helyzete katasztrofális, élelmiszerhiány van, a piacok áruhiánnyal bajlódnak. Jelentős javulásra esély sincs.

Az iszlamista kormányt hivatalosan egyetlen állam sem ismerte még el. Ez pedig szinte ellehetetleníti az együttműködést a kabuli rezsimmel.