A minap juttatta eszembe egy kedves barátom azt az elmés kérdésem, hogy anyám engem mikor szoktatott rá a rendes bolti tejre. Rendes bolti tej.
A tejivás tekintetében megmutatkozó gyerekkori konzervativizmusom oka a megszokás lehetett (aminek a kialakulásáról érdeklődtem édesanyámnál), vagy mentegetőzhetnék azzal, hogy régebben még a bolti tej is más volt. S az sem igaz, hogy házi tejet egyáltalán nem ittam, mert például a mama a néhány házzal odébb lakóktól hozta a tejet, amire aztán mindig várni kellett, amíg felforr, és a tetejéről le kellett szednie nekem a fölét, mert azt látni sem bírtam. De hát a nagymama olyan pontja a világnak, akinél a legtöbb külvilági szabály nem érvényes. Így a házi tejnek nála azok a zavaró attribútumai sem jelentkeztek, amelyek otthon engem néhány próbálkozás után végleg eltántorítottak a tejivástól. Sőt irigyeltem a nagymama utcájában lakó gyerekeket is, akiket minden este tejért küldtek, én, mivel nem volt efféle kötelezettségem, szívesen kísérgettem őket.
A bolti tej iránti elkötelezettségem ennek ellenére évekig megmaradt. Miközben a zacskós tej eltűnt a hűtőszekrényekből, és felváltotta a műanyagpalack, amellyel ugyan kevesebb probléma van, hiszen nem szakad ki könnyen, és otthon sem okoz gondot, mibe is öntsük át. Sok tekintetben kényelmesebbé vált a fogyasztók számára, de a tej tartalma is megváltozott. Megítélni nem tudom, hogy miért, mert a tejgyárak váltig állítják, hogy az a tej is csak tej. Én azonban azt tapasztaltam, hogy már nem hagy maga után zsírfoltot, mindegy hány százalékot ír a dobozán, nekem ugyanolyan az íze és sűrűsége, és átlagosan kicsit hígabb, átlátszóbb és íztelenebb lett az évek során. Egyetemista éveim alatt gyakran tartósított tejet öntöttünk a kávéhoz, és nem rágódtunk azon, hogy higgyünk-e abban, csupán a csomagolási technológia miatt marad meg szobahőmérsékleten felbontatlanul hetekig is. Hogy a tej mennyit változott, akkor jöttem rá, mikor hazatérve, szüleim szembesítettek a pálfordulással: gazdasági megfontolásból mostantól a piacról hozatjuk a házi tejet. Kezdeti ódzkodásomat legyűrve, például kiderült, hogy a házi tejjel felöntött kávét cukor nélkül is kényelmesen meg tudom inni, ami igen pozitív tapasztalat egy édesszájúnak. Azonban azt sem mondhatom, hogy a házi tejet is fenntartások nélkül iszom.
Érdekes, hogy a bolti tej mellett és ellene szóló érv is ugyanaz lehet. A tömegfogyasztás biztonsága vagy elbizonytalanítása. Ha mindenki más ezt issza, akkor én is, mert ennyi ember nem tévedhet, másrészt pedig éppen az ipari mennyiség lehet elidegenítő, amelyet sokszor éppen a minőség romlásával állítanak egyenes arányba. Elismerem, a házi tej vásárlásához számomra is több bizalom kell, mint levenni egy dobozt a szupermarket polcáról. A bolti vásárlás személytelen, és ott felrémlik a szigorúan ellenőrzött gyártósor higiéniájának illúziója, míg amikor szemben állunk azzal a személlyel, akinek saját kezűleg készített termékét készülünk megvásárolni és elfogyasztani, abban egyfajta intimitás rejlik. Pedig logikusan végiggondolva, az, aki a saját termékét próbálja eladni, jó marketinges lévén tisztában van vele, hogy a termékkel együtt önmagát is el kell adnia, egyszóval bizalmat kell ébresztenie, ezért feltételezhetően jobban odafigyel a vevőire. Míg a gyártósornak erre nincs szüksége, ott egyszerűen a mennyiség a fontos, mert ugye sok ember, nem tévedhet.
