A szüret időszaka a szőlőtermelők számára a megfeszített munka időszakát jelenti – rövid idő alatt nagy mennyiségű termést kell betakarítaniuk, oda kell figyelniük arra, hogy a szőlőszemek megfelelő érettségi fokozatban legyenek, hogy megfelelő számú munkást biztosítsanak a szürethez, hogy a leszedett szőlő időben a piacokra, a viszonteladókhoz, vagy a feldolgozókhoz, a hordókba kerüljön. A gazdáknak ilyenkor bonyolult logisztikai feladatokat kell megoldaniuk, és közben minden bizonnyal az átlagosnál kevesebb idejük jut a pihenésre. Ezzel szemben nekünk, átlagos földi halandóknak csak az tűnik fel, hogy ismét eltelt egy év, és már újra itt vannak a szüreti napok, amikor megcsodálhatjuk a kiállított és a vásárlóknak felkínált szebbnél szebb terményeket, megízleljük a borászok borait, szétnézhetünk a kézművesvásárokon és megnézhetjük a helybeli művelődési egyesület kultúrműsorát.
(Benedek Miklós archív felvétele)
A szüret időszaka a termelők számára egy termelési ciklus lezárását, ugyanakkor az újabb termelési ciklus kezdetét jelenti. Az érett szőlőfürtök szüretelése közben a jó gazda már arra gondol, hogy már másnaptól mi mindent kell megtennie annak érdekében, hogy jövőre még ennél is jobb, vagy legalább ugyanilyen terméseredményt érjen el. Át kell tekintenie a mögöttünk álló időszakot, hogy mi az, amire jobban oda kell figyelnie, hogy mi az, amin változtatnia kell, mi az, amit tanulhat és magával vihet a mögöttünk hagyott nyárból, a szárazságból, az extrém magas hőmérsékletekből, világunk átalakulásából.
A szüret időszaka már a megnyugvás időszaka is, ugyanis a gazdának némi nyugalmat hoz el, hisz nem kell már az időjárási körülmények miatt aggódnia, nem kell a kártevőktől, kórokozóktól félnie, nem kell a becslésekre támaszkodnia, a gazda szeme ilyenkor már látja a munka eredményét, látja, hogy mennyi az annyi, és hogy az egész éves munkája nem volt hiábavaló. Persze azzal is tisztában van, hogy még annyi minden elromolhat, vehet rossz irányt – de ez a szüret lényegén nem változtat, a termény immár bekerül egy könnyebben szabályozható terepre, ahol elsősorban a szaktudás határozza meg a további lépéseket.
Vajdaság-szerte számos településen tartanak szüreti napokat, ami lehetőséget nyújt az ünneplésre. Kell egy kis idő, amikor a termelő megfeledkezhet a fentebb említett nehézségekről, kihívásokról, amikor hálát adhat a jóért, és kikapcsolhatja a „mindenpillanatbanakészenállni” gombot magán – persze mindezt a jól megszokott körben, az ismerősök, kollégák körében. A szüreti napok másrészt azt is lehetővé teszik, hogy termelő és fogyasztó személyesen is találkozzon. Ezen személyes találkozások esélyt adnak arra, hogy jobban megismerjük egymást, és ez megerősítheti az egymás közti bizalmat. Újságíróként, mondhatni, rendszeres látogatója vagyok a különböző szüreti rendezvényeknek, és általában arra is szakítok időt, hogy már csak a munka miatt is, elbeszélgessek a borászokkal, akik kiállítják termékeiket, és még arra is hajlandók, hogy diktafonba is elmondják meglátásaikat. Persze olykor-olykor megkínálnak, bemutatják büszkeségeiket, és bizony megjegyzem azokat, akik bizalommal voltak irányomban, és utána akár még évek múltán is előszeretettel vásárolok azoktól, akik jó benyomást tettek rám. A bor élvezete nemcsak az üvegben lévő nedű adta ízek, zamatok, illatok függvénye, hanem nagyban hozzájárul a környező hangulat, a háttérből odaszűrődő zene, az asztalok, pultok kinézete, a dekorációk, az időjárás, a napfény és az árnyékok, a mindenféle kísérő illatok, és persze a társaság. Mindez együtt adja meg a szüreti napok hangulatát, és mindez együtt adja meg a bor igazi ízét, az élvezetek legmagasabb fokát.
