Nem tartott soká atata öröme, hogy mégiscsak megmaradhat fogorvosszomorító foga, mert a héten megtörtént, amitől olyannyira tartott: a doki fogta a fogót és – sutty! – kirántotta a kis rakoncátlankodót. Mondjuk a „sutty!” erős túlzás, mert a fogász hosszú percekig fúrta, véste és a fogóval rángatta a sajgó fogat. Az eset olyannyira megviselte a fatert, hogy a beavatkozás alatt ezúttal még a focimérkőzésekre sem tudott összpontosítani. Ehelyett egy elmés találós kérdés fogalmazódott meg benne. Mi az, amit nem akarsz hallani, amikor két injekciótól zsibbadtan a fogorvosi székben ülsz, a nővér a fejedet tartja, a doki pedig hol a vésővel kaparja a fogad, hol pedig a fogóval ráncigálja kifelé? A következőt: „Ez a fog nagyon ragaszkodó.” A fogász-humort megemésztve, kissé sejpítve ugyan, de már teljesen felszabadultan, az öreg végül a zomzéd Zacsekkal közösen itthon elemezte ki a foci-világbajnokság utóbbi meccseit.
– Mint mindig, most is mindenki úgy el volt ájulva a braziloktól, végül pedig totál lebőgtek a srácok – csipkelőde atata.
– Nem csoda, hiszen egyeseket közülük jobban foglalkoztatta a frizurája, mint a csapat játéka – fűzé hozzá a Zacsek.
– Azokra a hidrogénszőke sérós ficsúrokra még én is felfigyeltem – kotyoga bele az öreglány. – Micsoda modern sztájling!
– Az önfeledt szambázástól a szívszorító picsogásig tartott a nagy mutatványuk – élcelőde tovább a fater. – Az igaz, hogy a zerb sasokra könnyen lecsaptak, de a horvát tüzesek szép lassan felperzselték őket.
– A horvátokat pedig szó szerint leigázták az argentin gauchók – folytatá a gondolatmenetet a Zacsek –, és könnyedén betangózták magukat a döntőbe.
– Biztos előtte sok mate teát ittak, s attól bokrosodtak meg ennyire – okoskoda amama.
– A franciák meg akkor jócskán teleehették magukat fincsi madeleine sütikkel – ábrándoza az öreg –, merthogy a héten ismét csíptek a gall kakasok, és véget is vetettek a marokkói tündérmessének.
– Zimpátia ide vagy oda, azért jobb, hogy a horvátok és a marokkóiak a harmadik helyért mérkőznek meg, mintsem a fináléban – gondola bele a Zacsek. – Egy népszerű mém szerint a két válogatott játékosai 120 percig ülnek majd a pályán, a tizenegyesekre várva, hiszen jobbára a büntetőknek köszönhetőn jutottak el ilyen messzire.
– Mint a Monty Python híres szkeccsében, amelyben az ógörög filozófusok és a német klasszikus filozófusok csapnak össze – ujjonga a muter –, és kilencven percig le-fel járkálva magukba mélyedten töprengenek a pályán, míg az utolsó percben Arkhimédész fel nem kiált, hogy „Heuréka!”, és belerúg a labdába. Történelmi pillanat!
– Légy szíves, Tematild, legalább te hagyjál ezekkel a történelmi jelentőségű dolgokkal! – dünnyöge atata. – Nagyon unom őket. Itt mindennap történelmi események játszódnak le. Soha, hogy már ránk köszönne egy átlagos nap, amelyre uopste nem kell emlékezni, csak szimplán jól érezzük benne magunkat, és ennyi! Itt minden választás, minden döntés, minden megnyilvánulás, minden beruházás, minden focimeccs történelmi jelentőségű! Mintha nem is a valóságban, hanem a történelemkönyvben élnénk!
– Pedig, ha emlékeznek, anno a Magvas Vójó azt ígérte, hogy olyan unalmas ország leszünk, mint Svájc – sóhajta a Zacsek.
– Nem váltotta be az ígéretét – szögezé le az öreglány.
– De nem ám! – hangoztatá a fater. – A legújabb példa Vučko történelmi követelése! Engedélyezzék a zerb hadsereg visszatérését Kozovó területére! Közben ő és a körülötte lévők lepődnének meg a legjobban, ha azt mondanák nekik: Gyertek!
– Így a legkönnyebb! – kuncoga a Zacsek. – Olyat kérünk, amiről tudjuk, hogy bizonyára úgysem teljesítenek, mi pedig közben zörnyülködhetünk, hogy mennyire el vagyunk nyomva!
– Nekem úgy tűnik – elmélkede amama –, hogy egyre több vezető veszi körbe magát csúnyákkal és butákkal, hogy köztük szépnek és okosnak tűnjön, aztán meg dühöng, ha elmaradnak a várt eredmények, a helyzet megmagyarázására pedig később hajmeresztő összeesküvés-elméleteket kreál.
– Adott esetben az a baj, hogy a politikusaink nem kalkulálnak azzal, hogy az asztal túloldalán eszes emberek ülnek – ada hangot véleményének az öreg. – Mintha csak az lenne a fontos a számukra, hogy a szívükhöz közel álló tájékoztatási eszközökben a szájízük szerint tudják kommunikálni a történéseket. A valóság nem annyira számít.
– A valóság az, amire ők azt mondják, hogy a valóság, nem kell ezt túlkomplikálni – heccelőde a Zacsek. – Olyanok, mint a brazil focisták! Miután a sportlapok, a fogadóirodák és a zakemberek zöme őket tartotta a főesélyeseknek a világbajnoki címre, maguk is elhitték ezt, hajat festettek, aztán meg jöttek holmi horvátok és hazaküldték őket az Amazonas vidékére.
– Van, ami könnyen megy, mint például a kozovói zerbeknek a blokádállítás – jegyzé meg bölcselkedőn atata –, és van, ami nehezen, például időpontot kapni orvosi szakvizsgálatra.
– De megváltozik a helyzet, Tegyula! – ismerteté az öreglány. – Az új egészségügyis tarthatatlannak minősítette azt az állapotot, hogy csak elsejétől ötödikéig lehet időpontot kérni szakvizsgálatra, és bejelentette, hogy ezentúl majd mindennap lehet!
– Szerintem nem az időpont kéréssel van elsősorban a baj, hanem az időpont kapással! – értékele a Zacsek. – Mit ér, hogy kérhetem mindennap, ha úgysem kapok, vagy sokára kapok? Az egyik ismerősöm nemrég egy összetett térdműtétre 2028-ra kapott időpontot! Attól még, hogy mindennap igényelhető a vizsgálat, nem lesz több orvos, jobb felszerelés és nagyobb kapacitás a vizsgálatok és a beavatkozások elvégzéséhez.
– Az az igazság, hogy a várólisták országa lettünk – állapítá meg a fater. – Várólisták vannak az egészségügyi vizsgálatokra, a műtétekre, a kisgyerekeknek a napközibe és az óvodába, a taxisoknak az iparengedély kiadására, aztán a lakodalmas termek lefoglalására, sőt az utóbbi időben még egyes szállodákra is a fővárosban, ugyanis a zorosz és a zukrán menekültek tömeges érkezésével olyan abszurd helyzet alakult ki, hogy egy hotelszoba a központban olcsóbb, mint egy garzonlakás bérleti díja!
– Képzelem, mi lesz akkor, ha egyre több amcsi érkezik majd hozzánk – spekulála amama. – Amire minden esély megvan, miután a napokban átadták a villanyautókat gyártó ámerikai Riviana cég belegrádi technológiai központját.
– Az átadáson a Vučko a Star Trek filmbe képzelte bele magát – messéle a Zacsek. – Nagy elragadtatásában azt találta mondani, hogy Zerbiába megérkeztek a „csillagközi utak”!
– Nagyzerű! – örvende az öreg. – Csak ha az emlékeztem nem csal, akkor néhány éve még azzal dicsekedett, hogy hamarosan repülőautókat fogunk gyártani, a hozzá szükséges technológiáért pedig majd csirke- és disznólábakkal fizetünk a kínaiaknak.
– Nem kell foglalkozni a múlttal – tanácsola a muter. – Kit érdekelnek már holmi repülőautók, amikor éppen csillagközi viszonylatokba terjesztik ki a haladó birodalmat?!
Pistike, a csillagok útján focidöntőre várakozó, okos és szép kistörténész
