A tévéreklámokban mindig olyan zép és megható a karácsony, hogy csak na! A gyönyörű ajándékok meg a káprázatos csillogás, a szállingózó hópelyhek és a csilingelő harangok, no meg az a rengeteg mosolygós, boldog ember. Valóban szívbe markoló! Én ilyet még sose tapasztaltam. Kezdjük ott, hogy amióta az eszem tudom, sohasem esett még hó karácsony táján, a fehér karácsony nekem olyan fogalom, mint a zősöknek a nyaralási pótlék. Káo van ilyen, de ténylegesen ők még nem nagyon találkoztak vele. Zóval, nyakunkon a karácsony, és nálunk uopste nem úgy fest az ünnep, mint az elbűvölő reklámokban. Már az előkészület is izgi. Atata napokig fëszt a boltokat járja, merthogy az öreglánynak mindig eszébe jut valami, ami még kell, majd a fater cifrákat káromkodva nekiáll beleállítani a fenyőfát az állványba, amama pedig közben másfél nap alatt megpróbál többet sütni-főzni mint előtte egy hónapon át, aminek az a vége, hogy már nem csak a sütőben és a tűzkarikákon lévő étel, hanem az ő feje is füstöl és fortyog. A meghitt várakozásból eszeveszett kapkodás lesz, így hát mire estére asztalhoz ülünk befalni a halászlét meg a mákos gubát, a zősök már totál ki vannak készülve. Az idén azonban a szokásos gondok mellett a zünnepi menüvel is aggályok merültek fel!
– Jól meg kell gondolni, Tematild, hogy mi legyen a vacsora szentestén – figyelmeztete az öreg. – Óvakodni kell a hallal, a zakemberek allergiás reakciókat kiváltó mérgezésre intenek.
– Tudom, hogy nem vagy nagy halrajongó, Tegyula, de, könyörgöm, ne filozofálj! – mondá a muter. – Minden évben halat eszünk karácsony böjtjén.
– Igaz, de sose tudni, Tematild, mikor kezd el az ember allergiás tüneteket produkálni valamitől – nyavalyoga továbbra is atata –, pláne manapság, amikor a járvány következtében sokaknak csökkent az immunitása, az időjárás a feje tetejére állt, nem is csoda, hogy már minden kórságra érzékenyek az emberek: porra, vírusokra, na meg a hidegre például!
– Én meg a hüjeségeidre vagyok allergiás, Tegyula! – zárá le az eszmecserét az öreglány.
– Észrevettem, hogy nekem sokszor a hírekre vannak allergiás reakcióim – jegyzé meg az éppen betoppanó Zacsek –, főleg, amikor azt látom és hallom, hogy az adott témához hozzá nem értő, félművelt okostojások osztják az észt ezerrel.
– Engem meg a médiateret teljesen elárasztó bulvárhírek hoznak ki a sodromból – adá hangot véleményének a fater –: ki ki mellett ült egy vacsorán, hogyan álltak az énekesnőcske mellbimbói fellépés közben, milyen ruhát viselt valamelyik celeb a fogadáson… A lényeges információk pedig elkallódnak a sok ostoba és jelentéktelen médiaszemét rengetegében.
– Bizony, betemetnek bennünket az olyan információk, amelyek semmilyen hatással sincsenek az életünkre – bólogata amama –, miközben a mérvadó hírek elsiklanak mellettünk.
– A pletykákkal és celebekkel teli média kiváló figyelemelterelés a lényegről – osztá meg meglátását a Zacsek. – Alighanem valakiknek megfelel, hogy az emberek ne a fontos dolgokkal, hanem haszontalan sületlenségekkel foglalkozzanak, mert így könnyebben lehet őket kordában tartani, nem hőbörögnek meg lázadoznak túl sokat.
– Miért is tennék, amikor egy óriási valóságshowban élnek valamennyien – fejtegeté az öreg. – Az ámerikai coca-colás után Belegrádnak az idén először orosz karácsonyfája is lesz.
– Az ideérkező sok orosznak, no meg a tengernyi honi russzofilnek kell is – így a muter.
– Mondjuk, a legjobbkor jutott eszükbe – vakará a fejét a Zacsek –, amikor az egész világ el van ragadtatva a ruszkikkal, az EU pedig arra vár, hogy zankciókat vezessünk be nekik.
– Ha már a fővárosnál tartunk – közlé atata –, a belegrádi főegyházmegye új érseke, Német László kijelentette, hogy neki nem az a feladata, hogy a templomban ülve várja a híveket, hanem az, hogy kimozduljon és megkeresse őket!
– Meg azt is mondta – egészíté ki az öreglány –, hogy az egyháznak jelen kell lennie a közösségi oldalakon, mert ha nincs kínálat, akkor nincs is mit elfogadni a hívek részéről!
– Hamarosan eljutunk oda, hogy lesznek virtuális hittanórák, levelező hívők, meg online gyónási opció – csipkelőde a Zacsek. – Ha bármi gyötör, rákattintasz s könnyítesz a lelkeden.
– A lelkiismeret nagyon fura dolog, zomzéd – elmélkede a fater –, sohasem azokat gyötri, akiket kellene, hanem azokat, akiknek van.
– Hallottátok? Az ársapka lett az év szava – válta témát amama. – Mindenki a drágításokra panaszkodik, amottan meg a borsos árak ellenére felénk már sehol sem találni zabad helyet zilveszterre. A Zlatiboron 250 eurót is elkérnek, egy többnapos újévi aranzsman pedig ezer eurót is kóstál a „zerb Disneylandben”! Elmehetnénk mi is Tegyula, valamilyen zerény bálba!
– Jó lesz nekünk, Tematild a dunnás bálban! – felele az öreg. – Így energiát is spórolunk!
– Nekem az az ötletem támadt, hogy elviszem a családot a zerbiai hegyvidékre – messéle a Zacsek. – Olvastam, hogy újabban dívik arrafelé a vámpírturizmus. Az emberek özönlenek a kis falvacskákba, ahol állítólag ezek a lények éltek, nem fancy csajszik meg bájgúnárok holmi romantikus tini vámpírfilmből, hanem igazi vérszívók! A zanyósomnak biztos tetszeni fog!
– Úgy tűnik, a mi falvainkból-városainkból meg egyre többen elhúznak – állapítá meg a muter. – A héten közzétették az első népzámlálási adatokat. Nem valami bizalomgerjesztők. Vajdaságban aztán fogy a nép rendesen! Zenta község lakossága bő tíz év alatt több mint az ötödével csökkent! De Ada, Topolya és Kanizsa községek sem sokkal maradnak el!
– És ha belegondolunk – fűzé hozzá atata –, ezek a csúnya számadatok olyan személyeket is tartalmaznak, akik ténylegesen nem élnek itthon! Gastarbeiterek, ingázók, külföldön tanulók… Vagyis a valós helyzet nyilván ennél is rosszabb! Már csak a mohikánok maradtak.
– Az argentinoknak az elnéptelenedéssel aligha van gondjuk – csóválá a fejét a Zacsek. – A vb-t megnyert focistáikat becslések szerint ötmillió ember várta Buenos Aires főterén!
– Könnyű volt úgy, hogy az elnök zabadnapot rendelt el – okvetetlenkede az öreglány. – A döntő kapcsán meg szemet szúrt, hogy meccs után a Messire valami fura palástot terítettek.
– Amikor ráborították, én azt hittem, mindjárt eltűnik, vagy fölszáll – hüledeze a fater.
– Ez azért van, mert túl sokat olvasod az Ezeregyéjszaka messéit – okoskoda amama.
– A tradicionális hosszú palást uralkodói ruhadarabnak számít! – magyaráza a Zacsek.
– Ezek szerint a Messit a messzi Katarban irtó megtisztelték?! – dünnyöge az öreg. – Ha legalább győztek volna, még megérteném, de hát tizenegyesekkel jutottak a trófeához! Utólag összeesküvés-elméletek egész sora fordult meg a fejemben. Lehetséges, hogy ezt az egész vb-t csak azért rendezték, hogy megünnepeljék Messit?!
– Közben Európában a foci vb után is hallani a közel-keleti arab emírségről – vete véget atata háborgásának a muter –, merthogy most meg felütötte a fejét a Katargate, vagyis egy korrupciós botrány, amelyben az Európai Parlament egyes képviselői is érintettek.
– A hírek szerint úgy tűnik, hogy egyesek a Katar iránt kifejtett rokonszenvüket állítólag alaposan megfizettették – kuncoga a Zacsek.
– Lám, zomzéd, mi mindenre képes a zeretet – szögezé le a fater –, pláne a pénz zeretete!
Pistike, energiavámpíroktól mentes karácsonyra vágyó vajdasági mohikán
