A hozzám hasonló lurkóknak hétfőn megkezdődik a második félév. Különösebben nem várom, de őszintén szólva, picit nem is bánom, mert ezekből az ünnepekből is megárt a sok. Egyik karácsony, majd zilveszter és újév, aztán a másik karácsony. És hát mi tagadás, hetekig non-stop összezárva lenni a zősökkel, nem valami egyzerű állapot. Ideg kell ám hozzá!
– Akkora detonációkkal ünnepelték meg zerb barátaink a Kisjézus születését, hogy én néhányszor azt hittem, már hozzánk is begyűrűzött az a fránya háború – hüledeze amama.
– Zerencsére ezek csak olyan örömködő robbantgatások voltak – nyugtáza az öreg –, bár amilyen irányba haladnak a dolgok Kozovóban, sose lehet tudni, hová fajulnak a dolgok.
– Vučko elárulta – közlé sejtelmesen a muter –, hogy a KFOR elutasította Belegrád azon kérelmét, hogy a zerb biztonsági erők visszatérjenek Kozovóba.
– Zerintem tudták ők előre, hogy ez fog történni – legyinte atata –, lehet, éppen az is volt a cél, hogy elutasítsák őket, és lehessen zörnyülködni meg ejnyebejnyézni az elutasítás miatt.
– Az is megeshet, zomzéd – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, hogy a Kozovóban állomásozó nemzetközi erők megijedtek a zerb hadsereg erejétől! Biztos ők is látták a Global Firepower listáját, amely szerint a zerb katonaság a legerősebb a nyugat-balkáni régióban.
– És azt is mondta a rózsaszínű tévében adott interjújában a zállamfő – folytatá a beszámolót az öreglány –, hogy a zünnepek alatt Belegrád olyan volt, mint Casablanca, merthogy teli volt a város a külföldi hírszerzési szolgálatok embereivel, akik az itteni közhangulatot vizsgálták.
– Bizony, zomzédasszony, a kémek köztünk élnek! – bólogata a Zacsek. – A Vučko szerint megszálltak minden szállodát, villát, kiadó lakást, és kegyetlenül kémkedtek.
– Zerintem a Humphrey Bogart és a zépséges Ingrid Bergman, sőt még a Mata Hari is a zerb fővárosban tartózkodott – heccelőde a fater. – Mindennek tudatában, ki tudja, mitől süllyedt el igazából az állóhajós szórakozóhely zilveszterkor, lehet, hogy valami spéci akció zajlott rajta, utána meg James Bond ráakasztotta egy tengeralattjáróra, és lehúzta a mélybe.
– Lehet, hogy a liverpooli bogarak sárga tengeralattjárójára! – ötletele a Zacsek. – Előtte pedig a 007-es egy kézcsókot dobott valamelyik koktélt szürcsölgető, csini beogragyankának, a tulajnak meg búcsúzóul annyit mondott: „Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete!”
– Látom, elemetekben vagytok – csóválá a fejét amama –, mindent összekutyultok, de a zállamfőnk nagyon komolyan beszélt. Hibának nevezte, hogy elálltak a lítium kiaknázására irányuló projekttől, szerinte nem „kompánia-háború” folyt a Rio Tinto és más cégek között, hanem „támadás Zerbia ellen”, és épp a külföldi zolgálatok akadályozták meg a projektet.
– Várj, várj, várj! – szakítá meg az öreg. – Jól értem?! Ezek szerint a külföldi zolgálatok emberei vették rá az itteni polgárokat, hogy tiltakozzanak a Rio Tinto ellen?!
– Lehet, hogy csak valamily módon újra a közbeszédbe akarta hozni a témát – találgata a muter.
– Ha netán valami csoda folytán felújulna az együttműködés – töprenge a Zacsek –, akkor legyen mivel diszkreditálni az ellenzőket.
– És mi sem lehet jobb annál, mint hogy a külföldi zolgálatok meg akarják akadályozni Zerbia prosperitását – szögezé le atata –, amiben a külföldi bérencek hathatósan segítik őket!
– Jaj, hagyjátok már ezeket a politikai agymenéseket, nem is értetek hozzá, csak handabandáztok összevissza – könyöröge az öreglány –, beszéljünk inkább másról!
– Látták mennyi nyugdíjas van?! – kérdé a Zacsek. – A legfrissebb adatok szerint 1,68 munkavállalóra jut belőlük egy, pedig az lenne a jó, ha legalább négyen dolgoznának egy idős személy ellátmányáért. Harminc zerbiai városban több a nyugdíjas, mint a munkavállaló!
– Ki tudja, igaz-e ez a hír – hitetlenkede a fater. – Én rengeteg idős személyt tudok, akik dolgoznak. Most akkor ők nyugdíjasok vagy munkavállalók?! Vagy is-is?!
– Nem beszélsz butaságokat – fontolgatá a hallottakat amama –, nemrég olvastam, hogy a honi drogdílerek egyre több nyugdíjast építenek be a kábítószer-kereskedelembe.
– Clint Eastwood A csempész című filmjével jó ötletet adott nekik – spekulála a Zacsek. – Ki gyanakodna egy csoszogó nénikére, hogy az otthonkája alatt fél kiló cuccot rejteget?!
– Lassan már nem lehet tudni, ki a munkás, ki a nyugdíjas és ki a kém – gondola bele az öreg –, mint ahogy azt sem, hogy ki a koronavírusos, ki az influenzás és ki a náthás!
– Ne bolondozzál, Tegyula! – kuncoga a muter –, inkább azt áruld el, melyik hír volt rád személyesen a héten a legnagyobb hatással!
– Az, hogy már nemcsak nálunk nem esik a hó, hanem még a hegyvidéki síközpontokban sincs belőle! – sajnálkoza atata. – Biztos ez is a globális felmelegedés következménye.
– Ez engem uopste nem zavar – somolyoga az öreglány –, legalább az idén nem zaklatsz azzal, hogy menjünk síelni. Én már annak a gondolatától is rosszul leszek, hogy önszántamból bevállaljam az esést-kelést, fázást, a beázott cipőt, azt, hogy mindenem vizes, deres az orrom, vakít a fehérség, és még azért, hogy mindezt átélhessem, rengeteg pénzt kelljen fizetnem!
– No de olvasták a kiszivárogtatott érdekességeket Harry hercegnek a héten megjelent új memoárkötetéből? – kíváncsiskoda a Zacsek. – Rendesen befűt az angol királyi családnak!
– Nekem ebből úgy tűnik, hogy egy elkényeztetett herceg élete se fenékig tejföl – ráncola a zemöldökét a fater –, főleg, ha tartaléknak tartják, Afganisztánban harcol, megveri a bátyja, a sarkköri kiránduláson megfagy a kukija, és, enyhén szólva, nem rajong a mostohájáért…
– Gondolom, hogy a könyvért járó tiszteletdíjból azért egy ideig lesz mit a tejbe aprítania – csipkelőde amama. – Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy Harry herceg és Meghan felesége azt találták ki, hogy botránykeltő médiamegnyilvánulásokból tartják fenn magukat.
– Valamiből nekik is csak meg kell élniük – állapítá meg bölcsen a Zacsek.
– Valaki kémkedik, valaki kémeket leplez le, valaki memoárt ír – titokzatoskoda az öreg –, egy osztrák neurológus pedig azt kutatja, hogy miképpen károsítja a zappanoperák rendszeres követése az agyat. A zakember úgy véli, hogy ezek a sorozatok ugyanolyan veszélyesek lehetnek, mint a kábítószerfüggőség, merthogy általános kedvetlenséget, ingerlékenységet, személyiségzavart, sőt demenciát is okozhatnak!
– Borzasztó! – rémüldöze a muter. – No de mégis hogyan lehetséges ez?
– Az utánzás tekintetében nagy szereppel bíró tükörneuron a ludas – magyarázá atata. – Az agy hinni kezdi, hogy a fiktív világban látottak a valóságban is működnek. S mivel ezekben a művekben mindent leegyszerűsítve, felületesen ábrázolnak, eltorzulhat a néző realitásérzéke.
– Kezdem lassan kapizsgálni, miért van belőlük annyi a tévében – jegyzé meg az öreglány.
– Azzal, hogy folyamatosan az érzelmeinkkel játszik, a zappanopera fizikai egyensúlyhiányt okoz – zárá le az okoskodást a fater.
– Hűha! – vakará a fejét a Zacsek. – Majd felhívom a zanyósom figyelmét, hogy nem ártana csökkenteni a szériák bámulását, olvasson, horgoljon vagy nézzen valami mást, mert ha nem vigyáz, ezek a nyavalyás telenovellák végül a tébolyba kergetik. Még csak az hiányzik, hogy totál azonosuljon valamelyik hőssel, és egy nap bejelentse, hogy ő Alicia vagy Fatma!
Pistike, a memoárjain dolgozó és a nagyokat lefülelő kiském
