Irtó feldühített a hír, hogy a bölcs tanári kar a suliban azon agyal, hogy néhány másik iskolához hasonlóan nálunk is bevezeti azt a zörnyű rezsimet, hogy órák előtt minden diáknak le kell adnia a zokostelóját! Nem hiába mondják, hogy a butaság ragadós! Nálunk ez az egész hercehurca tutira a picsogós Erzsikék miatt van! Mert mit csinál Erzsike?! Kikéredzkedik az óráról vécére, aztán meg ott negyedóráig nyafog az anyjának, hogy ki milyen csúnyán nézett rá, meg hogy a tanítónéni felszólította felelni, és mennyire megviselte, hogy nem tudta felmondani fejből az egész leckét, mert megakadt az egyik pontosvesszőnél. Ájde brë! Minek kell a suliból hívni a zősöket?! Otthon is meg lehet velük beszélni a gondokat! Jó, a Gézukát még megértem. Ő azért hívja fel minden nagyszünetben a mamáját, hogy megmondja, mit szeretne ebédre: pizzát, hamburgert vagy rántott húst. De az már nem is számít, ha valami hasznosat nézünk a telón?! A múltkor természetórán a zokos Tóni egy csomó érdekességet mutatott! A tanítónéni is csak ámult-bámult, hogy milyen nagyzerű, látszott rajta, hogy pojmá némá! Biztos kellemetlenül érintette, hogy ahelyett, hogy ő tanítana minket, mi tanítjuk őt! Nyilván úgy vannak vele, hogy könnyebb betiltani, mint megtanítani bennünket helyesen használni. Azt hiszik a nagyok, hogy a zokosteló csak arra jó, amire ők használják: virágos, sütis, cicás meg cicis képek cserélgetésére, vagy valami Tetris-féle ősi videojátékok űzésére!
– Valahol egy kicsit sajnálom a síró-rívó Erzsókát – sóhajta a muter, miután meghallgatá beszámolómat –, neki egész életében szüksége lesz majd valakire, akinek sopánkodhat.
– Az ilyen mindig talál valakit, akinek nyavalyoghat – legyinte atata –, mit kell sajnálni?! Inkább azokkal érzek együtt, akik kénytelenek mindig végighallgatni megható panaszáradatát.
– Az utóbbi időben a tévéből is árad az efféle duma – mondá az éppen betoppanó Zacsek.
– Nem is csoda, zomzéd – gondola bele az öreglány –, az ország piszok nagy nyomás alatt van Nyugatról. És ezt a nyomást egyre inkább érzékeltetik velünk. Egy felvétel tanúsága szerint a zegény Vučko Davosban egy tárgyaláson a többi résztvevő mögött kapott helyet.
– Pontosítsunk, Tematild! – javasola a fater. – Elmondása szerint, ő maga kérte, hogy ültessék külön a többiektől, biztos vágyott a cserepadra, vagy ő akarta szedni a belépődíjat.
– Nincs azzal semmi gond, ha valaki valami személyes oknál fogva nem akar másokkal társalogni – magyaráza a Zacsek –, az a baj, ha valaki az önkirekesztést az országos politika szintjére emeli, és ócska propaganda céljából a meg nem értett áldozat szerepében tetszeleg.
– Olyan benyomást keltett, mint az egyedül harcoló magányos farkas – jegyzé meg amama.
– Nekem inkább hasonlított egy sértődött menyasszonyra – kuncoga az öreg –, de nyilván ez a folyamatos drámázás bejön a zappanoperákon és valóságshowkon zocializálódó híveinek.
– Az egyik hazai kolumnista szerint – ismerteté a Zacsek –, nem kizárt, hogy a jelenlévők közül sokakban felmerült a kérdés: ha ilyen az elnökük, vajon milyenek lehetnek a többiek?
– No de azt láttátok, hogy mekkora a támogatottsága párton belül?! – ámuldoza a muter. – Az egyik azt mondja, csak ő őrizheti meg az erős Zerbiát, a másik szerint csak ő vezethet át bennünket a viharon, a harmadik úgy véli, csak ő húzhat ki bennünket a közelgő hajótörésből.
– A Bakarec Nebojsa szerint a Jézus Krisztushoz hasonlóan a Vučko is minden kísértést le fog győzni – árulá el atata. – Ennek a kijelentésnek a boncolgatásába most ne menjünk bele.
– Ki a szösz ez az újabb Nebojsa, Tegyula?! – kérdé meghökkenve az öreglány.
– Nem új ez, anno még a Magvas Vójó kádere volt – messéle a fater. – Zép tatook vannak a testén, vagy legalábbis voltak. Egyzer régen készíttetett magáról egy fotósorozatot, meztelen felsőtesttel egy karddal pózol a képeken. Annak idején nem rajongott annyira a Vučkóért, de mint tapasztalhatjuk, politikailag megtért és immár képviselőként a haladó úton menetel.
– Azon töprengem, hogy nem jutott még senkinek az eszébe, hogy készítsen egy sorozatot a haladók csodálatos világáról – morfondírozá amama.
– No de minek, zomzédasszony?! – értetlenkede a Zacsek. – Valamennyi tévécsatornán reggeltől estig az megy. Emellett, mint olvasom a sajtóban, állítólag hamarosan gyülekezések várhatók Zerbia-szerte a Vučko támogatására, meg az országra váró nagy döntések és a rá nehezedő nagy nyomás miatt, bejelentette, hogy kész lemondani pártelnöki tisztségéről.
– Ja – dünnyöge az öreg –, ő káo el akar menni a párt éléről, de a többiek nem engedik el!
– A héten még a kormányülésen is részt vett – tudatá a muter. – Utána pedig egy újabb rendkívüli, történelmi sajtótájékoztatót tartott, amit élőben sugárzott a tévé. Itt azt is elárulta, ha nem teszünk eleget a Nyugat követeléseinek, akkor megszakad Zerbia EU-integrációja.
– Mert pillanatnyilag aztán dübörög ezerrel! – csipkelőde atata.
– Néha hajlamos vagyok azt hinni – spekulála a Zacsek –, hogy ez a nagy kozovói cirkusz igazából egy jól összerakott dráma a Nyugat, Belegrád és Pristina rendezésében, aminek érdekében szükség esetén mindig növelik a feszültséget, amit aztán sikeresen megoldanak.
– Jaj, hagyjátok már ezt a politikát! – hüledeze az öreglány. – Beszéljünk inkább arról, mit fogunk majd enni, mert amilyen ütemben drágul a kaja, ez egyre égetőbb probléma lesz.
– Bárhogy is nézed, Tematild – így a fater –, az élelmiszer megdrágulása is politikafüggő, úgyhogy kívánhatod te, hogy ne foglalkozzunk politikával, de az bizony foglalkozik velünk.
– Olvasom a zújságban, hogy egyes brit élelmiszergyártók az inflációt kifogásként használták a termékek megalapozatlan drágítására – közlé a Zacsek.
– Attól tartok, hogy ez a gyakorlat nem kifejezetten brit találmány – fűzé hozzá amama. – Nálunk a tejtermék mellett a tojás is jócskán megdrágult, húsz dinár alatt már uopste nincs is, de inkább 25–30 dinárba kerül, és húsvétig aligha lesz olcsóbb, a zabadon kapirgáló tyúkoktól származó organikus tojás pedig 72 dinár! Oda jutunk, hogy lassan már rántottát sem ehetünk!
– Nem kell csüggedni, kedd óta engedélyezett az EU-ban a tücsökliszt forgalmazása – incselkede az öreg –, biztos úgy vannak vele a brüsszeli bürokraták, hogy minek a nagyigényű szarvasmarha-, disznó- és baromfitenyésztéssel foglalkozni, amikor ehetünk rovarokat is!
– Ki tudja, mi vár ránk – merenge a Zacsek –, a tudósok és a filozófusok szerint a nukleáris fenyegetettség veszélye, a klímaválság megoldatlansága és a problémák észszerű kezelésének hiánya miatt bolygónk a szakadék szélén egyensúlyozik. Egyszóval: közel az armageddon!
– Halljátok, nem vagytok valami társaság! – méltatlankoda a muter. – Ha nem politizáltok, akkor a világvégéről huhogtok, mint két vén vészjósló bagoly. Mindig voltak zörnyűségek a világban, de próbáljunk meg örülni a mának és bizakodóan tekinteni a jövőbe! A napokban volt a kínai újév, megkezdődött a Nyúl éve, ami várhatóan a remény esztendeje lesz!
– Bizony, itt-ott még felénk is megünnepelték – élcelőde atata. – A sztripes Zomborac egyik rajzában még azt is felvetette, vajon a kínai újév alkalmából ajándék gyanánt javulnak majd a munkásjogok a vállalataikban, ezentúl több gondot fognak fordítani a szennyezésre, csökken a kétes esetek száma ingatlanvásárlásnál, és ami a legfontosabb, politikusaink a tőlük kapott hiteleket ezentúl nem fogják majd beruházásoknak hívni?!
Pistike, okostelós tücsökvadász
