Az Ukrajna elleni invázió kezdete óta szaporodnak a rejtélyes halálesetek Oroszországban. Mindegyiknek az a közös vonása, hogy az áldozat fölöttébb gyanús körülmények között hunyt el. A hatóságok olykor öngyilkosságnak minősítették a történteket, ám sokan nem hittek nekik. Főleg olyan esetekben, amikor kiderült: olyan fontos, vagy magas rangú személyekről van szó, akik kapcsolatban álltak a politikai csúcsvezetéssel, Kreml-közelinek számítottak, s terhelő információk birtokában lehettek az orosz államapparátusról.
A múlt héten az áldozatok száma hirtelen tízzel emelkedett. Ilyenre korábban még egyszer sem akadt példa.
Az már előfordult, hogy a háborút nevén nevező, netán azt bíráló oligarcha, állami alkalmazott kiesett valamelyik toronyház, szálloda, vagy kórház ablakából és halálra zúzta magát. A Kremlhez kötődő üzletemberek, bankárok, nagyvállalkozók közül is jártak már így néhányan, sőt olyan is akadt közöttük, akit feleségével és lányával holtan találtak moszkvai luxuslakásában.
Furcsa körülmények között távozott az élők sorából több főtiszt is, akikről azt beszélik, hogy túl sokat tudtak az Ukrajna elleni háború titkos és mocskos részleteiről, esetleg Vlagyimir Putyin elnök pénzügyeiről, vagyonáról, vagy olyan kezdeményezésben, akcióban, megmozdulásban vettek részt, amelyet a hatalom veszélyesnek ítélt.
Legutóbb azonban olyan tragédia történt, amely megpecsételheti a Wagner zsoldossereg sorsát is. Arról a nem hivatalos magánhaderőről van szó, amelyet állami jóváhagyással 2014-ben hoztak létre (a törvényi tiltás ellenére), s kezdettől fogva a Kreml érdekeit követve lépett fel (főleg külföldön) úgy, hogy a testületet finanszírozó és felfegyverző Oroszországnak hivatalosan nem volt köze hozzá.
Múlt szerdán, orosz területen, végzetes repülőszerencsétlenséget szenvedett Jevgenyij Prigozsin oligarcha, a félkatonai szervezet alapítója és főemberei a seregből. Lényegében odaveszett a Wagner legfelsőbb vezetése, amikor Prigozsin magángépe (a háromfős személyzettel együtt) hirtelen lezuhant Kuzsenkino település közelében, amely Moszkvától száz kilométerre található. A tíz utas közül senki sem élte túl a szerencsétlenséget, sőt mindannyian összeégtek, mivel az Embraer Legacy 600 típusú repülő lángra lobbant és a nagy része teljesen megsemmisült.
A hatóságok szerint baleset történt. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a fedélzeten robbanások hangjai hallatszottak, majd a gép rövid idő múltán füstölve a földbe csapódott.
Egy férfi gyertyát és virágot vitt egy falhoz a Kreml közelében, ahol a moszkvaiak a Wagner-csoport tragikusan elhunyt vezetőire emlékeznek (Fotó: AP via Beta)
Amint kiderült, hogy a 62 éves Prigozsin és legközelebbi munkatársai az áldozatok (köztük a zsoldossereg társalapító-névadója, a náci szimbólumokkal teletetovált 53 éves Dmitrij Utkin alias Wagner), sokan kétkedve fogadták a hivatalos magyarázatot a balesetről. Az óvatosabbak elkönyvelték, hogy Prigozsinék tragédiája beleillik azoknak a tisztázatlan haláleseteknek a sorába, amelyek Putyin országában elég gyakoriak.
A Wagner-csoporthoz köthető hírforrások pedig azt a feltételezést kezdték terjeszteni, hogy a repülőgépet valószínűleg az orosz légvédelem lőhette le, a Kreml tudtával és utasítására. Mások azt állítják, hogy merénylet történt: a hatalom megbízásából robbanóanyag (pokolgép) került a gépre, s az okozta a katasztrófát. A wagneros főuraknak pedig azért kellett meghalniuk, mert túl sokat tudtak az államapparátus szennyes ügyeiről, kezdve az amerikai elnökválasztások manipulálásától az afrikai sefteléseken át az Ukrajna elleni háború előkészítéséig és kivitelezéséig. Elsősorban azonban alighanem azért kellett az életükkel fizetni, mert június 23-án (vagyis a repülőszerencsétlenség előtt pont két hónappal) az addig Oroszország nevében Ukrajnában a legvéresebb ütközetekben is harcoló Wagner-sereg fellázadt a központi hatalom ellen. Prigozsinék vezetésével. (Valószínűleg jó néhány orosz főtiszt tudtával és segítségével.)
A lázadók több ezer tagja – a kelet-ukrajnai harctérről kiindulva – júniusban területeket szállt meg Oroszországban, majd gépkocsikkal, s harcjárművekkel megindult megbuktatni a katonai vezetésben nekik ellenszenves személyeket, köztük Szergej Sojgu hadügyminisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt, akikről Prigozsinék előzőleg azt híresztelték, hogy alkalmatlanok és miattuk nem halad a terveknek megfelelően az ukrajnai háború. A lázadók június 24-én már kétszáz kilométerre megközelítették Moszkvát, nagy riadalmat keltve a legfelsőbb vezetésben, amelynek sok tagja biztonságosabbnak gondolt helyre menekült. Rebesgetik, hogy ebbe a csoportba tartozott Putyin is, amit a Kreml tagad.
Senki sem tagadta azonban, hogy a zűrzavar idején Moszkvából magánrepülők tucatjai szálltak fel, ami arra utal, hogy az elit egy része pánikba esett, s vélhetően nem tudta eldönteni, melyik fél kerekedik felül.
A Wagner-csoport ugyanis több tízezer – részben börtönrabokból toborzott – kíméletlen zsoldosból áll, akiknek egy része jó néhány külföldi harcteret is megjárt. Sokan közülük 2014 óta szolgáltak az Ukrajnában fellázított keleti, többségében orosz ajkú lakosság által benépesített területeken. A Kreml megbízásából. Az orosz invázió után pedig fontos szerepet vállaltak az ukrajnai hadműveletekben.
Amikor az idén június 23-án megindultak Moszkva ellen, orosz területen szinte alig ütköztek fegyveres ellenállásba. Úgy tűnt, mintha a hadsereg egy része (csendben) melléjük állt volna. A lakosság pedig sokfelé lelkesen fogadta őket.
Putyin a zendülés idején hazaárulóknak nevezte a szervezőket, akik szerinte „hátba szúrták Oroszországot”. (És ez számára megbocsáthatatlan bűn.) Sokan már akkor arra a következtetésre jutottak, hogy Prigozsin és legközelebbi munkatársai nem sokáig maradnak életben, mert valamilyen végzetes „baleset” éri őket. Annak ellenére is, hogy Prigozsin korábban az elnök bizalmas emberének, barátjának és szövetségesének számított.
Putyin csinált az egykori bűnözőből, börtönviselt barátból, utcai hotdogárusból dollármilliárdos szentpétervári vállalkozót, s ő tette lehetővé számára, hogy jogsértő módon magánhadsereget hozzon létre (az orosz állami és a prigozsini üzleti érdekek szolgálatára, védelmére). És szintén Putyin hagyta jóvá, hogy a Wagner fegyveresei – kormányzati kontroll nélkül – részt vegyenek az Ukrajna elleni háborúban.
Rosszul tette, mivel Prigozsin a fejére nőtt, veszélyessé vált számára. Olyannyira, hogy nyíltan, fegyverrel szállt szembe vele. Formálisan csak az – általa sokat bírált – orosz hadvezetés ellen fordult, a megbuktatásukra indult Moszkvába, de a lázadás valójában a csúcsvezetés, a rendszer és Putyin hatalma ellen irányult. A Wagner-vezér ezzel látványosan túllépett minden határt.
Bár Prigozsin már a zendülés másnapján (június 24-én) váratlanul meggondolta magát és visszavonulót fújt, a Kreml igyekezett kisebbíteni az akció jelentőségét. Látszólag futni hagyta a lázadás főkolomposait, köztük Prigozsint, a wagnerosokat pedig amnesztiában részesítette. Ám az orosz elnök nem nézte el neki és társainak a hazaárulással felérő cselekedetet, hanem hozzálátott a rendcsinálásához. Ennek részeként már a hadsereg több tábornoka tűnt el egyik-napról a másikra a posztjáról, mert a gyanú szerint, vagy bizonyítottan szoros kapcsolatban álltak Prigozsinékkal, vagy tud(hat)tak a készülő zendülésről, de elhallgatták, esetleg tétlenül szemlélték a Moszkva ellen vonulók hadoszlopát.
A tisztogatásnak immár adódott egy látványos része is: a múlt szerdai repülőgép-szerencsétlenség. Rossz nyelvek szerint nem véletlenről van szó, sőt üzenetértéke van annak, hogy az egész ilyen látványosra sikeredett. Az egyértelmű üzenet pedig az orosz elitnek szólhat. Putyin arra figyelmeztetett, hogy azok, akik hűtlenné és a rezsim árulójává válnak, vagy fegyveres erővel a hatalmára törnek, az életükkel fizet(het)nek.
A puccskísérlet ugyanis jelentős megaláztatást jelentett a Kreml, főként pedig Putyin számára, s megingatta az ország egyébként is megtépázott nemzetközi tekintélyét. A külső szemlélődők egy részének a Wagner-lázadás idején úgy tűnt, hogy a rezsim törékeny és gyenge, mindenhatónak hitt elnöke pedig sebezhető.
Ez pedig nem maradhatott válasz nélkül. Várható volt a leszámolás és a tisztogatás. Prigozsin halála és a Wagner-parancsnokság demonstratív kiiktatása alighanem ennek a folyamatnak a részét képezi.
A minapi repülőgép-katasztrófa óta egyre erősebbek azok a hangok, hogy a Kreml bosszút állt, megfizettette az árulás árát a fő felelősökkel. Bár az elnöki hivatal cáfolta ezeket a véleményeket, feltételezéseket, némelyek továbbra is úgy vélik: Prigozsin szörnyeteggé vált, akit Putyin – miután felnevelt és felhasznált – kénytelen volt elpusztítani, s eldobni magától.
Nem tudni, hogy valóban ez történt-e. Az orosz elnök mindenesetre csak a tragédia másnapján fejezte ki részvétét a repülővel lezuhant wagnerosok hozzátartozóinak, és a baleset alapos kivizsgálását ígérte. Hangsúlyozta egyúttal a zsoldossereg kiemelkedő szerepét az ukrajnai „neonáci rezsim” elleni küzdelemben. Prigozsint is méltatta. Tehetséges embernek nevezte, ám azt is megjegyezte, hogy „elkövetett néhány súlyos hibát az életben”.
