Atata a héten a nappali közepébe állította az öreglányt és kinevezte őt a Napnak. Azt mondta neki, hogy semmi egyebet nem kell tennie, csak állnia egy helyben és ragyognia. Amikor megvolt ezzel, a fater lassan forogva elkezdett körözni amama körül. Irtó vicces volt! Ekkor az öreg szólt nekem, hogy ne viháncoljak annyira, hanem társuljak hozzájuk, és ahogy ő forog a muter, úgy körözzek én őkörülötte, csak persze gyorsabb tempóban. Ekkor bölcsen elárulta, hogy ő a Föld, én pedig a Hold vagyok. Az egész performanszot az én okulásomra találta ki, úgy, ahogyan neki tanította anno legendás földrajztanára, és mindezt csak azért, mert olvasta a sajtóban, hogy a diákok országszerte irtó rosszul töltötték ki a tudásfelmérő teszteket, az egyik középiskolai suliban például a tanulók hetven százaléka azt sem tudta megmondani, melyik égtájon jön fel a Nap.
– A tesztek alapján igencsak hiányos a diákok tudása – csóvála a fejét atata.
– Ahogy mondod – bólogata az öreglány. – A tanárok totál le vannak sokkolódva attól, hogy a gyerekek a tudnivalók nagy részét elfelejtették!
– Dehogy felejtették – csipkelőde a fater –, soha meg sem tanulták! Teljesen érdektelenek.
– Olvasom a közösségi oldalakon a kommentárokat – messéle amama. – Egyesek a diákok védelmére keltek, mondván, hogy sok ostobaságot tanítanak velük, meg hogy le vannak terhelve.
– Ez a butaság, Tematild! – hörtyene fel az öreg. – Évről évre csökkennek a kritériumok. Szerintem a karikázós tesztek showműsor számba menő kvízbe valók, nem pedig iskolába, Nekem nyolcadikban történelemből az volt a feladatom, hogy egy héten keresztül minden este nézzem meg a tévéhíradót, és a hallottak-látottak alapján tartsak beszámolót az osztálynak az aktuális eseményekről.
– Szóval innen eredeztethető a te nagy érdeklődésed a média világa iránt, Tegyula?! – évőde a muter.
– Az a baj, hogy a legtöbb diákot és a szüleit is csak az osztályzat érdekli – jegyzé meg az éppen betoppanó Zacsek. – A tudás nem másod-, hanem tizedrangú tényező!
– Biztos úgy vannak vele, a tananyagot úgyis elfelejti a gyerek, az osztályzat pedig örök, még akkor is, ha aligha tükrözi a valós állapotot – élcelőde atata.
– Ezt támasztja alá az is, hogy a diákok nagy hányada kitűnő tanuló – fűzé hozzá az öreglány.
– A legtöbb tanárnak nyilván nincs kedve vitatkozni a problémás gyerek még problémásabb szüleivel, inkább beírja az ötöst – állapítá meg a Zacsek.
– Ebből meg az a látszatkép alakul ki, hogy az oktatásügyben nincsen gond – nyugtáza a fater.
– Mindennek tudatában, nem csoda, hogy a legtöbb diák egyáltalán nem is törekszik – sóhajta amama. – És ebben egyes zülők még falaznak is nekik! Megoldják helyettük a leckét, amivel irtó rossz zolgálatot tesznek. Amikor majd egyszer munkába áll a gyerek, és nem tudja megoldani a munkafeladatot, akkor is felhívja apucit vagy anyucit, hogy oldja meg helyette?!
– Amikor én középiskolába jártam, egy tanév alatt 20-25 házi olvasmányunk volt – gondola bele az öreg. – Ahogy hallom, a mostaniaknak alig van néhány, valamelyikből akár részlet is elegendő, nehogy megártson zegényeknek a sok olvasnivaló. Pedig az olvasás amellett, hogy gyarapítja a tudást és gondolkodni tanít, az érzelmi intelligenciát is fejleszti.
– Én simán el tudom képzelni azt is, hogy valaki úgy fejezi be az irodalomszakot, hogy egyes alapműveket sem olvassa el – morfondíroza a muter. – Megtörténhet tehát, hogy olyasvalaki fog tanítani egy könyvről, aki maga sem olvasta el az adott művet.
– Nincs ebben semmi rendkívüli! – incselkede atata. – Gondolj csak bele, hányan töltenek be felénk vezető pozíciót olyan munkakörben, amihez felkészültség terén egyébként nem sok közük van.
– Remélem azért, hogy az orvosin a leendő sebészek nemcsak azt tanulják meg, hogyan kell valakit felvágni, hanem az összevarrást is – vakará a fejét a Zacsek.
– Mindez a fránya koronavírus-járvány következménye! – dünnyöge az öreglány.
– Ugyan már! – tiltakoza a fater. – Előtte sem volt jobb a helyzet, csak most kapóra jön mindent a Covidra fogni. Egyébként meg akkoriban hányszor elmondták a zilletékesek, hogy az online oktatás milyen zupper jó működik!
– Bizony! – erősíté meg a Zacsek. – Ezen ma már csak jókat lehet kuncogni.
– Az viszont uopste nem vicces, hogy nyakunkon a kilencedik koronavírus-hullám! – rémüldöze amama. – A cuki nevű omikron alvariánsai, az eris meg a pirola felgyorsult terjedése miatt zép lassan megtelnek az orvosi rendelők az országban.
– Ez valószínűleg a leárazások következménye – spekulála az öreg. – Mindenki azonnal hozzá akart jutni a sok ócsósághoz, ellepték a bevásárlóközpontokat a vevők az akciós áron kapható babért, káposztáért, szappanyért meg a többiért, s közben észrevétlenül továbbadták egymásnak a kórt.
– Hát, nem tudom – hitetlenkede a muter. – Én is szétnéztem az egyik bevásárlóközpontban, de vásárló sem volt több, mint máskor, és őszintén szólva alig láttam valamit ezek közül a leárazott termékek közül.
– Biztos elkésett, vagy nem keresett eléggé alaposan, zomzédasszony – így a Zacsek. – A zújságok is írják, hogy a bevásárlók szinte megrohamozták az üzleteket a jobb árú termékekért.
– Ezek szerint csakis nekem lesz igazam – voná le a következtetést atata. – Az egyik zakember egyébként elmondta, hogy a megbetegedési hajrá még csak eztán következik, és tudni kell, hogy ezentúl várhatóan a legtöbb ember kétévente megfertőződik a koronavírussal, ám nem árt, ha ez minél ritkábban történik meg, mert az enyhe tünetek ellenére, fennáll a posztcovid veszélye.
– Meg egy kicsit a megfázásé is – közlé sejtelmesen az öreglány. – Mert amíg az állami közbenjárásra leárazott termékeket vagy megtaláljuk a polcokon vagy sem, addig a november elsejére bejelentett tíz százalékos gázemelést aligha ússzuk meg!
– Ha ehhez még hozzáadjuk a korábban bejelentett áramdrágítást, akkor ennyit a zemberek életkörülményeinek könnyítéséről – háboroga a Zacsek.
– A tiltakozó ellenzékiek meg a napokban aláírták a Megállapodás a győzelemért elnevezésű dokumentumot a választások esetére – tájékoztatá a fater.
– Ez zép és jó, de vajon mikor jutnak el innen a győzelemig? – veté fel a költői kérdést amama.
– A zanyósom már elkezdett aggódni azon, hogy mi lesz a sok ócsó cuccal a boltokban, ha leváltják a Vučkót – ismerteté mosolyogva a Zacsek.
– Nyugtassa meg, hogy ezek a leárazások úgyis csak az év végégig vannak érvényben – mondá az öreg. – A választásokra pedig az idén már legfeljebb csak decemberben kerülhet sor.
– Még a víznéző asszony sem tudja megmondani, mikor lesznek választások – legyinte a muter.
– Talán csak a Vučko – találgata a Zacsek.
– Szerintem meg ő sem – adá hangot véleményének atata. – Valószínűleg még kalkulál, mikor és hogyan lenne a legjobb lebonyolítani a megmérettetéseket, egyben a zösszeset, vagy külön a köztársaságit, a tartományit és a helyhatóságit… Különféle kombinációk lehetségesek, jelenleg legalább tízféle opció van játékban.
– Milyen jó lehet azoknak, akiknek az a legfőbb gondjuk az életben, hogy kitalálják, vajon melyik lenne a legjobb választási kombináció a számukra – szögezé le az öreglány.
Pistike, Holdként kerengő és egyedül tanuló győztes
