A bolondos április idén sem hazudtolta meg önmagát, a húsvéti ünnepek alatt tomboló nyuszkónyár után egész héten úgy himbálózott a hőmérséklet, mint a klackalica, amikor hintálnak rajta. A napokban a Zacsekpetivel az iskolából hazafelé jövet a játszótéren az egyik libikókán mi is nagyot hüjültünk, így ünnepeltük meg azt, hogy híres ember lettem. Az történt ugyanis, hogy utolsó órán a tanítónéni kihívott a világtérkép elé, és azt mondta, mutassam meg, hol terül el Ámerika. Miután ráböktem, a helyemre küldött, és felszólította felelni a Zacsekpetit. Tőle azt kérdezte, ki fedezte fel Ámerikát, mire ő azonnal rávágta, hogy hát a Pistike! Szóval, ez a korai meleg nagyon beütött a nagyoknak, egyesek egész álló héten úgy pihegtek meg kóvályogtak, mint Ilus ángyó kiscsirkéi a százas körte alatt a kartondobozban!
– Képzeld, Tegyula – hüledeze a muter –, azt mondja az orvos barátnőm, hogy ez a megkergült időjárás totál megtöltötte a kórházakat!
– Egyesek szerint, Tematild, a napokban jelentkező rosszullét nem is a hőség, hanem az óraátállítás következménye – gonoszkoda atata. – Sőt, az is megtörténhet, hogy a hirtelen jött meleg is annak tudható be, hogy egy órával előretekertük a vekkert!
– Szerinted, ha visszatekernénk az órákat, akkor jobban éreznék magukat? – érdeklőde az öreglány.
– A psziché nagy úr – vakará a fejét a fater. – Ha már visszatekergetőset játszunk, én attól mindenképp jobban érezném magam, ha minden hónap végén egy kicsit visszatekernénk a vízórát, a gázórát és a villanyórát!
– No de ezt hallgasd! – folytatá a zörnyülködést amama. – A sajtóban láttam, hogy a bolhapiacokon Zerbia-szerte lehet találni műtőkből származó sebészi műszereket!
– Ezeken a helyeken bármire rábukkanhatsz – jegyzé meg az öreg –, százéves családi fotótól kezdve lejárt szavatosságú gyógyszeren keresztül a magányos félpár cipőig.
– No de kinek kellenek ilyen orvosi eszközök?! – értetlenkede a muter.
– Például annak, aki megunja várni a sort a műtétre – trollkoda atata. – Kiugrik az ócskára, vesz néhány spéci szikét, és megoperálja magát.
– Az egyik hozzászóló hozzád hasonlóan gondolkodhat – spekulála az öreglány –, azt írta, ilyen szettel lassan már minden háztartásnak rendelkeznie kellene.
– Hát, ha a mesteremberek után az orvosok is tömegesen felcsapnak gastarbeiternek, akkor, mi tagadás, kénytelenek leszünk mindent egyedül végezni – élcelőde a fater, és fura kedvében még egy idétlen viccet is elmesséle.
A daliás fiatalember egy éjjeli klubban teszi a szépet egy alulöltözött sztárlétának.
– Én plasztikai sebész vagyok – dicsekszik a frájer.
– Valóban?! – csodálkozik a csini csajszi. – Pedig totál úgy nézel ki, mint az igazi!
– Hallották, úgy áll a bál, hogy a védelmis Vučević Miloš lesz az új kormányos – újságola az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– És azt már lehet-e tudni, hogy kik lesznek a noviszádi expolgi kabinetjének a tagjai? – kíváncsiskoda amama.
– Elégedjél meg egyelőre ennyi információval, Tematild – inté türelemre őt az öreg. – Nyilvánvalóan amint megtudja a kormány összetételét, ismertetni fogja a nyilvánossággal.
– Erről leginkább a kladionicákban lehet tájékozódni – közlé a Zacsek –, mégpedig a miniszterségre esélyes politikusok kvótája alapján.
– Izgi a szitu ezzel a Milica Zavetnicával – kuncoga a muter –, a választásokon még dühös ellenzékiként vett részt, ám mivel a koalíciója nem lépte át a választási küszöböt, így nem lett képviselő, most azonban megtörténhet, hogy miniszter lesz.
– A pártelnök Vučević Miloš választói körzetében is a haladók alulmaradtak az ellenzékkel szemben, de ez mit sem számít – csipkelőde atata.
– Nem az a fontos, hogy mit gondolnak róla a zomzédok – állapítá meg a Zacsek –, hanem az, hogy élvezi a Vučko bizalmát.
– Ez is azt bizonyítja, hogy Zerbia a lehetőségek országa! – heccelőde az öreglány.
– Ön rám szavazna, zomzéd, ha egyszer úgy alakulna, hogy politikai vizekre evezek, és megmérettetem magam? – kérdé váratlanul a fater.
– Ezt alaposan meggondolnám – válaszola némi töprengés után a Zacsek –, mindenesetre előtte jól megviccelném, mondjuk, nagy társaságban elárulnék egy ifjúkori stiklijét, és ha a szégyentől kicsit is elvörösödne, akkor adnék egy esélyt, mert, tudja, én olyan politikusokra vágyom, akik ismerik a szégyenérzet fogalmát.
– Erről jut eszembe az az örök érvényű gondolat, miszerint „érdekes dolog a lelkiismeret: nem azokat gyötri, akiket kellene, hanem azokat, kiknek van” – bölcselkede amama, és még hozzáfűzé: – Esetleges politizálásoddal kapcsolatban pedig remélem, Tegyula, hogy evezésed során nem süllyednénk el.
No de hogy kissé felvidítsa a társaságot, a Zacsek elmonda egy idevágó viccet.
Beszélgetnek az amerikai, a japán és a hazai atyafi a választásokról.
– Nálunk a szavazás után két órán belül már ismert a nyertes kiléte – dicsekszik az amcsi.
– Az semmi – mondja lekicsinylőn a japán –, nálunk két perccel urnazárás után már mindent lehet tudni.
– Ezek szerint ti még mindig csak kullogtok az események után – legyint a hazai atyafi –, nálunk két hónappal a választások lebonyolítása előtt, tudni ki nyer.
– A választások kapcsán: azt láttátok, hogy az ellenzék ellenkezése ellenére Szkupstin Anna kiírta a belegrádi helyhatósági választásokat június másodikára?! – válta témát az öreg.
– Ezek szerint nem lesz lex specialis, és mégsem vonják össze az őszre esedékes többi helyhatósági választással a fővárosi megmérettetést – voná le a következtetést a muter.
– Biztos a Vučko nem akar úgy járni, mint a török haverja, az Erdoğan – szögezé le atata.
– Mert mi történt a „zultánnal”? – kerekede el az öreglány szeme.
– Pártja országos viszonylatban alulmaradt a helyhatósági választásokon – ismerteté a Zacsek.
– Egyesek már azt rebesgetik, hogy a „zultán” szép lassan készülődhet elfoglalni méltó helyét a történelemben – morfondíroza a fater. – Állítólag jön majd a helyére İmamoğlu Ekrem, az Atatürk alapította Köztársasági Néppárt tagja, Isztambul polgármestere.
– Őt úgy emlegetik a sajtóban, mint a „török Clintont” – fejté ki a Zacsek. – Káo, pont olyan, mint a jenki változat, azzal a különbséggel, hogy nem hűtlen.
– Már szinte maga a tökéj! – incselkede amama. – Na de azt láttátok, hogy a zorosz–ukrán csihipuhi körüli bokros teendői mellett a Putykónak a héten arra is jutott ideje, hogy vendégül lássa a Kusturicát?!
– Szó mi szó, zép nagy asztalnál fogadta a filmrendezőt a zorosz elnök – bólogata az öreg. – A közös fotóból ítélve, jól eltársalogtak, ki tudja, lehet, megbeszélték a Macska-jaj, az Underground vagy A papa szolgálati útra ment című filmek ruszki változatának a realizálását.
– Egy fittyfenét! – így a muter. – A Kusta beszámolt a Putykónak, hogy „orosz triptichonnal” szeretné zárni a karrierjét, vagyis még három, ruszki vonatkozású filmet tervez készíteni.
– Nahát! – álmélkoda atata. – Ezek szerint hamarosan tovább bővül a zorosz világ!
Amiről a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Ruszki katonák beszélgetnek a fronton.
– Te Iván, miért is lettünk mi besorozva?
– Fogalmam sincs, nem foglalkozom politikával.
Pistike, politikai vizeken evező felfedező
