A zősöket a napokban megest valamiféle nosztalgia kerítette hatalmába. Most éppen a régi Eurovíziós Dalfesztiválokon merengtek, amikor még azokon olyan előadók léptek fel, mint a Celine Dion, a Toto Cutugno vagy a szöszi Tajči! Mindegyikük ünneplő ruhában állt a közönség elé, és gyönyörű dalával meg énekhangjával próbált érvényesülni. Ahhoz képest, értettek egyet, az Eurovízió ma már egy politikai felhangú álarcosbál, amely néha olyan fura értékeket közvetít, amelyeket a magukfajta dinoszauruszok már nem mindig képesek a kellőképpen befogadni.
– Bármennyire is őskonzervatívnak tűnjek, Tematild – sóhajta atata –, férfiasan bevallom, hogy én akkoriban szerettem nézni ezt a dalversenyt, amikor még férfiak és nők versenyeztek benne.
– Jaj, Tegyula – ájuldoza az öreglány –, reméljük senki sem hallott meg, bár, mint tudjuk, a fülnek is fala van… akarom mondani a falnak is füle van, no meg a zokosteló is folyamatosan lehallgat bennünket. Így azért nem beszélhetsz! Megsértesz mindenkit, aki nem férfi vagy nő.
– Az idei nyertes, a svájci Nemo is ilyesvalaki – bólogata a fater. – Korábban sem lehetett oda túlságosan magáért, néhány éve részt vett egy álarcos énekversenyen, ahol pandamaszkban lépett föl, november óta pedig nem-bináris nemi identitásúnak vallja magát, bármit is jelentsen ez.
– Ha jól értelmezem, a nem-bináris valamiféle gyűjtőfogalom lehet – magyaráza amama. – A mindentudó internet szerint ezt a kifejezést „olyan személyekre vonatkozóan használják, akik nem kizárólagosan férfiként vagy nőként azonosulnak, beleértve azokat is, akik semmilyen neműként nem azonosulnak, a férfitól és nőitől eltérő neműként azonosulnak, vagy egynél több neműként azonosulnak”.
– A zegény anyósommal sehogyan sem tudtam megértetni, milyen nemű is az illető – csóválá a fejét az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, egy istenért nem akarta felfogni, hogy épp az a lényeg, hogy se nem fiú, se nem lány, mert kívül esik ezen a rendszeren. Azt mondta, ez az egész egy nagy fittyfene: vele is megesett már, hogy azt sem tudta, fiú-e vagy lány, mégpedig akkor, amikor munkából hazajövet hajnali kettőig kifőzött hetvenhét liter paradicsomot, de azért csak lennie kell valamelyiknek. Áruljam el, állva vagy ülve pisil az illető! Mert abból rögtön minden kiderül.
– No de tingli-tangli dalocskák helyett foglalkozzunk sokkal érdekesebb dolgokkal – válta témát az öreg –, a hétvégén a mi tájainkról is látszott a csodálatos sarki fény.
– Káprázatos látvány volt felettünk a babarózsaszín ég – helyesele a muter –, csakhogy a több egymás utáni napkitörés évtizedek óta nem tapasztalt geomágneses vihart okozott bolygónkon, amitől pedig sokan fejfájással meg álmatlansággal küszködtek ezen időszakban.
– Zerencsére a zanyósom az egészből csak annyit fogott fel, hogy látszik a sarki fény – mondá a Zacsek –, amit azzal nyugtázott, hogy végső ideje volt az utcasarkon lévő lámpában lecserélni a villanyégőt!
– Biztos gondolta, ebből is látszik, hogy nyakunkon a helyhatósági választások! – kuncoga atata.
– Aligha hiszem – töprenge az öreglány. – Ahogyan én látom, eléggé fura választások elé nézünk. A hatalmiaknak és a zellenzékieknek mielőtt még rávennék az embereket, hogy rájuk szavazzanak, arról kell meggyőzniük a jónépet, hogy egyáltalán menjenek el voksolni.
– Olvastam, hogy sokan azt sem tudják, miről is szólnak igazából a június másodikai választások – ismerteté a Zacsek.
– Bizony! – erősíté meg a fater. – Nem csodálnám, ha egyesek azt hinnék, hogy elnökválasztás közeledik, hiszen számos óriásplakáton a Vučko látható, közben csak a helybéliek között kell választani.
– Mintha ezúttal a tévében sem volna annyi minden a közeledő politikai megmérettetésekről – spekulála amama.
– Ha már a televíziónál tartunk, észrevettétek, hogy szinte totálisan száműzték a kultúrát a képernyőről?! – filóza a Zacsek. – Hacsak az Eurovíziós Dalfesztivál és a hozzá hasonlatos műsorok nem számítanak annak.
– Meg a civakodást, pajzánkodást és ökörködést népszerűsítő programok – egészíté ki az öreg.
– No meg itt van még a politika! – fűzé hozzá a muter.
– Az szerintem az oktatási műsor kategóriájába tartozik – véleményezé a Zacsek.
– Vagy inkább a szórakoztató műsorokéba – így atata –, merthogy szerintem sokkal inkább szórakoztat, mint oktat.
– Ha már az oktatást említed, Tegyula – szisszene föl az öreglány –, képzeljétek, hol tartunk: az utóbbi időben több tanárt is elpáholtak a tanulók, a napokban a tanügyi dolgozók tüntettek is emiatt!
– Ezt a jelenséget tanárverésnek hívják, Tematild? – agyala a fater. – Úgy tűnik nekem, hogy amióta a pedagógus semmiféle módon nem fenyítheti meg a diákot, utóbbiaknak kinyílt a csipájuk.
– A zülők meg odahaza biztos zörnyülködnek – csipkelőde a Zacsek –, hogyan tehetett ilyet a mi drágalátos gyerkőcünk, amikor mindig mindent biztosítottunk neki, biztos az lesz, hogy az a fránya tanár provokálta ki.
– Nem is csoda, hogy egyre kevesebben akarnak pedagógusként dolgozni – morfondíroza amama. – Az országszerte érezhető tanárhiány miatt egyes iskolákban kénytelenek nem megfelelő szakkádereket alkalmazni. Van olyan suli, ahol a rajztanár adja elő a fizikát és a kémiát!
– Egyáltalán nem biztos, hogy ez egy rossz megoldás – elmélkede az öreg –, így legalább kifejezésre juthat a tárgyak közötti összhatás, például képzőművészeti órán a diákok megrajzolhatják, hogyan képzelik el a fizikaórán tanult akciót-reakciót.
– A kémia terén pedig lefesthetnek egy meghitt családi pálinkafőzést – gondola tovább a történetet a Zacsek. – Különben is a pálinka nagy biznisz lett, Zerbia évente 25 millió euró értékben exportál páleszt!
És hogy érzékeltesse is a jelenség fontosságát, a zomzéd elmesséle egy viccet.
– Pista bácsi, árulja el, ivott-e már rossz pálinkát?
– Ittam hát!
– Na és milyen volt?
– Jó!
– Valami nem stimmel a társadalomban – kanyaroda vissza az iménti témához a muter –, mentálisan nem állunk a legjobban. A kérdéssel kapcsolatban nemrég szervezett konferencián elhangzott, hogy a felnőtt lakosság egynegyede nyugtatókat szed, minden ötödik 18 és 25 év közötti fiatal pedig szorongással és hangulatingadozással küzd.
– Szerintem a legjobb nyugtató a jó kerti munka! – okoskoda atata. – Kapálás, gazolás, fametszés és virággondozás közben a friss levegőn uopste nem feszeng az ember.
– Úgy tűnik azonban, hogy ez a kelekótyaság nem csak az emberekre vonatkozik – hüledeze a Zacsek. – Olvastam, hogy Belegrádban egyes járókelők az utóbbi napokban varjútámadás áldozatai voltak! Belegondolni is rossz, hogy az ember tűnődve sétál az utcán, és egyszer csak rátámad öt madár, a hátára meg a fejére szállnak, és csőrükkel csipkedni kezdik. A slusszpont: a zornitológusok szerint ilyentájt, amikor fészket raknak, ez nem számít rendkívüli jelenségnek!
– Ez is azt bizonyítja, hogy fura a természet – méláza az öreglány. – Az időjárás-előrejelzés szerint például a hétvégén piszok meleg lesz, utána pedig jön az özönvíz. Sőt, zupercellás zivatarokkal kell számolni!
– Úgy látszik, felénk minden téren csak a szélsőségek maradnak meg – szögezé le a fater.
Pistike, nem-agresszív kisfiú
