Ne félj, ne reszkess, kicsike lélek,
hisz barátaid a füvek, a fák,
kanyargó ösvény vezeti lépted,
énekeld neki a vándor dalát!
Körötted sötét, sűrű homály van,
barátod az is, magába rejtő,
árnyak kísérnek, ha jössz – ha mennél,
óvja lépteid a kerek erdő.
Zizzen az avar, sápad a Hold-arc,
titkait őrzi a hajdani rom,
odvukból fürkész szempárok lesnek,
érleli cseppjét a vérszínű som.
Inas lábakon oson az élet,
vizet keresni indul az éber,
neszedre torpan a vadász, a vad,
makkját hullatja a mézgás éger.
Ne sírj, ne reszkess, kicsike lélek,
kanyargó ösvény nyomán haladj csak,
megvéd félelmet oldó varázsa
minden kimondott-dalolt szavadnak.
