A napokban annyi minden történt felénk: áradt a Duna, virágzott a Tisza, és folyt a harc a békéért. Közben lezajlottak az európai parlamenti választások, így most már kezdődhet a sokkal izgalmasabbnak ígérkező labdarúgó Európa-bajnokság. A zősök is mindig úgy tanították: előbb a feladatokat kell elvégezni, és csak azután jöhet a szórakozás. Ezt ovis koromban a következőképpen magyarázták el: Előbb edd meg zépen a borsófőzeléket, Tepisti, utána majd kapsz pudingot! Micsoda zerencsés egybeesés, hogy a suli is éppen mostanra fejeződött be, nem kell a felelések meg az ellenőrzők miatt parázni, a kötelességeket időben letudtam, úgyhogy mostanra maradt csak a zurkolás. Ha zerencsém van, még vaníliás puding is jut mellé! Ezt finom utalásféleképpen már jeleztem is a muter felé, mondván, hogy a gólöröm a pudinggal teljes.
– Rafinált egy kölök vagy, Tepisti! – kuncoga atata. – Egyébként meg nekem a málnás a kedvencem!
– Célozgatsz te is, ugye, Tegyula? – kérdé csípőre tett kézzel az öreglány. – És épp málnás kéne?! Azt hallottam, hogy a felénk nemes egyzerűséggel csak „vörös aranynak” nevezett gyümölcs körül, mint minden évben, idén is áll a bál.
– Ahogy mondod, Tematild – bólogata a fater –, merthogy a felvásárlók még a megbeszélt kezdőárat sem akarják kifizetni a termesztőknek, akik, mint minden évben, igen nagy gubancban vannak emiatt, arról nem is beszélve, hogy málnaszedő napszámos sem akad minden sarkon.
– A legborzasztóbb az egészben, hogy az idén még a jégveréstől is tartani kell – sóhajta amama –, már a híradás szerves részévé vált közölni, épp hol tombolt ítéletidő.
– Nem kell nekünk mindenen aggódnunk – legyinte az öreg –, különben meg Zerbia a világ vezető málnaexportőre, úgyhogy a pudingporba csak jut valamicske.
– Képzeld, Tegyula, az öreg kontinenset egy másféle katasztrófa sem kímélte – hüledeze a muter –, azt írja a zújság, hogy földrengés pusztított végig Európában!
– Politikai, Tematild! – pontosíta atata. – Politikai földrengésről cikkez a sajtó, a szélsőjobboldali erők megerősödésére célozva, de mint mindig, most is túloz, mert erősödött ugyan a szélsőjobboldal, de nem annyira, hogy felborítaná mindazt, amihez hozzászoktunk.
– Attól még a Micron francia elnök és a Scholz német kancellár pártjai jócskán leszerepeltek a megmérettetésen – kommentálá a választásokat az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Olyannyira, hogy a gall vezér már másnap kiírta a parlamenti választásokat.
– Tetszik nekem a Micron hozzáállása a politikához: miután kiütötték azonnal készen áll az újabb megmérettetésre – fűzé hozzá az öreglány.
– Így szeretné megállítani a szélsőjobboldal előrenyomulását – vakará a fejét a fater –, nem számolva azzal, hogy egy még nagyobb pofonba is beleszaladhat.
– A Micron államférfiúi hozzáállásából mások is tanulhatnának – érvele amama. – Ha leszerepeltem az egyik szinten, akkor lehet, hogy a másikon sem élvezem már a szavazók bizalmát, ezért megadom nekik a lehetőséget a véleménynyilvánításra.
– Tanulhatni ugyan tanulhatnának, de egyeseknek nincs is nagyon szükségük efféle tanokra – állapítá meg az öreg.
– Saját zerencsétlenségére a Micron nem tanul emezektől – csipkelőde a Zacsek –, ami annyit tesz, hogy a választásokat egészen egyzerűen meg kell nyerni.
– No de amíg a zeurópai uniós állampolgárok képviselőket választottak, a zerbek össz-zerb zábort tartottak – ismerteté a muter –, amely molebánnal kezdődött és tűzijátékkal fejeződött be.
– Az eseményről készült tudósításokból ítélve – értékele atata –, nekem úgy tűnt, hogy a résztvevők egészen jól elvoltak egymás közt.
– Visszatérve a francia elnökhöz, a választások kiírása ebben a pillanatban – spekulála a Zacsek –, amikor a szélsőjobb kétszer jobb eredményt ért el az általa vezetett pártnál, azért mégiscsak nagy kockázatot jelent.
– Biztos nagy hazárdjátékos ez a Micron – találgata az öreglány.
– Lehet, hogy még kladionicákba is szokott járni – trollkoda a fater. – Az is megtörténhet, hogy a kampány alatt majd egyszerre fog fogadni a pártjára és a nemzeti tizenegyre. Akár a csapat sikereivel tüzeli majd fel a saját támogatóit!
– Arra, hogy a magyar válogatott megnyeri az Eb-t a szorzó per pillanatban 81 – közlé a Zacsek –, ami annyit jelent, hogy ha felteszek ezer dinárt erre a lehetőségre, a megtörténte esetén 81.000 dinár üti a markom!
– Ezek szerint nem sok esélyt adnak a magyar válogatottnak – konstatálá rezignáltan amama.
– A görögökre húsz évvel ezelőtt az Európa-bajnokság előtt állítólag 150-es volt a szorzó, és végül bajnokok lettek – árulá el a Zacsek.
– Szerintem az ilyen nagy tornák elsősorban kiváló lehetőséget nyújtanak a kevésbé ismert focistáknak a bemutatkozásra, hogy utána jó szerződéseket kapjanak és csitt-csatt eurómilliomosok legyenek – fintoroga az öreg. – Sima biznisz az egész.
– Minden biznisz! – így a muter. – Olvasom a sajtóban, hogy a bajnokság előtt jelentősen megugrott a tévékészülékek eladása az országban!
– Könnyű üzletelni, Tematild, ha van hozzád szükséges kezdőtőkéd – okoskoda atata.
– Ha megtehetnéd, te ugyan mibe fektetnél, Tegyula? – kíváncsiskoda az öreglány.
– A legjobb üzlet az lenne, ha mindenkit megvehetnék annyiért, amennyi a tényleges értéke – töprenge a fater –, és utána eladhatnám annyiért, amennyit önmaga szerint ér.
– Úgy tűnik, zomzéd, irtó kifinomult érzéke van a bizniszhez – szögezé le a Zacsek, és elmesséle egy idevágó viccet.
– Valahányszor mosolyogni látom, asszonyom, mindig arra gondolok, hogy fel kellene csábítanom a lakásomra.
– Nocsak, nocsak, fiatalember! Maga ilyen nagy nőcsábász?
– Nem, csak fogorvos.
– A kimutatások szerint nálunk a zemberek kétharmada az utóbbi egy évben uopste nem járt fogdokinál – zörnyülköde amama.
– Felénk az emberek csak akkor vállalkoznak ilyen lépésre, ha már nagyon muszáj – nyugtáza a Zacsek.
– Ennek többféle oka is lehet – mondá az öreg –, a napokban találkoztam a hírrel, hogy egyesek kénytelenek hitelt felvenni a bankban, ha meg szeretnék javíttatni a fogaikat.
– Nem is csoda, hogy valakinek már a gondolattól, hogy a fogfájás miatt kénytelen lesz felkeresni egy fogorvost, a feje is megfájdul – merenge a muter.
Ha ilyen irányba kanyarodik a beszélgetés, előre tudom, mi következik, a zősök ilyenkor káo spontán módon nekem szegezik a kérdést, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Nagy meglepetésükre azonban ezúttal fel voltam készülve, és érdeklődésükre nyomban megadtam a választ: időellenőr! Persze fogalmuk sem volt, mit is takar ez a fogalom, ezért kénytelen voltam elmagyarázni, hogy azt jelenti, bármivel is foglalkozom majd felnőttként, az elsődleges szempont az lesz a számomra, hogy mindig legyen elegendő időm magamra és a szeretteimre, mert bármennyi pénz is járjon egy adott munkáért vagy a túlóráért, a zabadidőt nem lehet megfizetni. Talán mondanom sem kell, hogy a zősöknek tátva maradt a szájuk mondókám hallatán.
– Igaza van a gyereknek – helyesele a Zacsek némi hatásszünet után –, egy falfirka jut róla az eszembe: „Mire való a sok drága karórátok, ha sosincs időtök semmire?!”
Pistike, pudingmajszoló focirajongó időmilliomos
