A héten a muter az izzasztó nappalok után az estéket a hintaágyban töltötte az udvaron. Hívta atatát is, hogy társuljon hozzá, és himbálózva fürkésszék együtt a csillagokat a végeláthatatlan égbolton, ám ő uopste nem volt nyitott az efféle romantikázásra, azt mondta, csillagokat nézni ő a tévében is tud, így hát amíg az öreglány odakinn a magasban pislákoló pontokban gyönyörködött, a fater odabenn kedden este a spanyol és a francia, szerdán este pedig az angol és a holland csillagokat figyelte, mi több, néhány csillaghullásnak is a szemtanúja volt, úgyhogy már csak a spanyol és az angol sztárok maradtak a vasárnapi döntőre.
– A nagy kánikula közepette az időjósok már megkezdték a zivatarokkal való ijesztgetést, Tegyula – figyelmezteté amama –, zombattól zombatig továbbra is piszok meleg, ám irtó instabil időjárás várható, széllel, jéggel, villámlással, megtörténhet, hogy vasárnap este se te, se én semmiféle csillagot nem nézünk, mert majd tombol a vihar.
– Ne idegesítsél, Tematild! – horkana fel az öreg. – Megnéztem szinte a zösszes mérkőzést ezen a tökuncsi foci Európa-bajnokságon, nehogy már ne követhessem végig a döntőt!
– Nézd a jó oldalát, Tegyula, méltó zárásként, lehet, hogy a döntő lesz a legunalmasabb meccs – trollkoda a muter.
– Ez egyáltalán nem mókás, Tematild – zörnyülköde már magától a gondolattól atata. – Az meg pláne kezd a zidegeimre menni, hogy egy hét gatyarohasztó hőség után napokig rettegni kell az újabb égiháborútól.
– Ki tudja, lehet, addig már majd kapsz SMS-t az ítéletidő közeledéséről – mondá az öreglány –, bejelentették ugyanis, hogy majd ezentúl a hidrometeorológiai intézet küldeni fog az érintett polgároknak üzenetet viharveszély idején.
– Nem nagy valami, máshol is küldenek – legyinte a fater –, kíváncsi vagyok azonban, hogy a későbbiekben a zolgáltatást kiterjesztik-e majd arra is, hogy a túl magas légszennyezettség miatt is értesítsenek bennünket.
– Ez még nem minden – fűzé hozzá amama. – Azt olvastam, hogy veszélyes zúnyogok szaporodnak Zerbiában. A dengue-lázat és a nyugat-nílusi lázat terjesztő ázsiai tigriszúnyog után megjelent valami japán vérszívó is, amely az egyik és a másik mellett még valami chikungunya-lázat és az agyvelőgyulladást okozható japán encephalitisz-vírust is terjeszti.
– Még csak ezek a szamuráj zúnyogok hiányoztak! – hüledeze az öreg. – Mindez ennek a sok császkálásnak meg árutranszportnak a következménye. Mert senki sem tud megmaradni a fenekén, hanem állandóan menne ide-oda, meg egyre többen rendelgetnek a világ összes tájáról mindenféle árut onlájn, mert lusták elmenni a sarki boltba, káo nincs rá idejük, aztán meg csudálkoznak, ha az áruval meg a kufferban jönnek a kis nyavajások is!
– Úgy tudni, hogy Zerbiában 49-féle zúnyog él – nyugtáza a muter.
– És a klímaváltozás következtében még többféle jelenik majd meg, mert változó éghajlatunk a trópusi fajtáknak is gond nélkül megfelel – dünnyöge atata. – A zúnyogok pedig a legveszélyesebb lények a világon, totál rettegésben tartják a közegészségügyet!
– A nyamvadt rovarok védelmében, ne feledd, hogy a zemberek általában ítélkeznek, ám a zúnyog mindig olyannak szeret, amilyen vagy – viccelőde az öreglány. – Akárhányszor is elüldözöd, mindig visszatér, a füledbe zúg-súg, és őszintén csíp téged. Igaz, jobban tenné, ha vér helyett a zsírt szívná.
– Engem totál lenyűgözött a brit parlamenti választások hatékonysága – lelkendeze az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Egyik nap szavazott a nép, még aznap este a vesztes gratulált a nyertesnek, akit már másnap felkért a király kormányalakításra, s aki még aznap el is mondta első miniszterelnöki beszédét, csitt-csatt kinevezte kabinetje tagjait és már meg is kezdődött a munka. Nincs olyan, hogy ügyvezető kormány!
– Van, ahol így megy – bólogata a fater –, és van, ahol napokig kell várni a végeredményre, aztán hetekig, hónapokig folyik a találgatás, ki lesz a kormányfő, meg ki kapja ezt vagy azt a tisztséget, a kladionicákban pedig fogadásokat lehet kötni arra, hogy kiből lesz miniszter.
– No de mit is lehet elvárni ott, ahol a választópolgároknak program helyett sokszor csak annyit árulnak el, hogy hanyas sorszámot kell bekarikázni a szavazólapon?! – csipkelőde a Zacsek.
– Nem lehetne a jelölteket mindegyik szavazólapon más-más sorrendben szerepeltetni? – ötletele amama. – Aki nem ismeri őket, kénytelen lenne vaktából szavazni, így a választás végeredményébe bejönne a zerencsefaktor, ami még izgibbé tenné a megmérettetés végkimenetelét!
A választások emlegetése kapcsán a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.
Két képviselő beszélget voksolás előtt a parlament folyosóján.
– Ha nyerünk – mondja az egyik –, szeretném megkapni a tengerészeti miniszteri tárcát.
– Tengerészeti miniszter? – csodálkozik a másik. – Tengerünk sincs!
– Na és?! Népjóléti miniszterünk is van!
– Az ámerikai elnökválasztás kapcsán egyre többen vetik fel a kérdést, vajon a Bájden Dzsó képes-e lesz még egy mandátumra – újságola az öreg.
– Megígérte, hogy ezentúl este nyolc után nem vállal kötelezettséget, hanem időben aludni megy – ismerteté a muter. – Mint mi gyerekkorunkban, az esti rajzfilm után.
– Esze ágában sincs kiszállni a versenyből az elnöki tisztségért – taglala a Zacsek. – Úgy tett, csak akkor lesz hajlandó visszavonulni, ha Isten felszólítja arra, hogy álljon félre!
– Ez egy meglehetősen faramuci kijelentés – spekulála atata. – Mindenki szerint azt jelenti, hogy Dzsó bácsi semmiképp sem fogja feladni, bár nem ártana elgondolkodni azon, pontosan kire is gondolhatott, amikor Istent említette.
– Képzeljétek, azt hallottam – válta témát az öreglány –, hogy Dánia 2030-tól megadóztatja az állattenyésztőket a teheneik, disznaik és juhaik által kibocsátott üvegházhatású gázok után!
– Azt mondják a zokosok, hogy a metán emisszió kb. egyharmadát az állattenyésztés teszi ki – csóválá a fejét a Zacsek –, a szellentgető jószágok jócskán hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.
– Kár, hogy nem tudjuk, hogy a fejünk fölött röpdöső repülőgépek vajon mennyiben járulnak hozzá a klímaváltozáshoz – élcelőde a fater –, no meg a bányászat, és a pusztító fegyverek előállítása, amiknek a gyűjtése mostanában egyre több országvezetés fontos hobbijává vált, ezen hadászati eszközök felhasználásának romboló hatásáról már nem is szólva.
– Erről egy környezetvédő aranyköpés jut eszembe – kuncoga amama. – „Harcoljunk együtt az üvegházhatás ellen! Pukizzunk nejlonzacskóba!”
– Az állatoknál maradva – messéle a Zacsek –, az osztrákok meg azt tervezik, hogy 2026-tól a kutyagazdiknak kötelező lesz elvégezni egy négyórás tanfolyamot.
– Elképzeltem a gastarbeiter Józsi bácsi arcát, amikor majd közlik vele, hogy el kell mennie oskolába, ha meg akarja tartani a Csöpi kutyusát! – heccelőde az öreg.
– Ki tudja, mi lesz még addig – közlé a muter –, egy híres brit közgazdász szerint, aki a 2008-as pénzügyi válságot is előrelátta, a 2026-ban kezdődő gazdasági világválság lesz a történelem legpusztítóbb krízise.
– Mindenfelől riogatnak bennünket – sóhajta atata. – Ennyi félelmet én már képtelen vagyok elviselni, különben meg lehet, hogy ezúttal nem is jön be neki, és tök felesleges előre aggódni.
Pistike, csillagokat szemlélő állatbarát
