A zősök kissé megütköztek azon, amikor a héten a postaládában felfedezték az idei évre vonatkozó vízlecsapolási illetéket. Mindkettejüknek úgy rémlett, mintha már eltörölték volna, ezért némi zavart keltett bennük a végzés. Újra meg újra kézbe vették a kiküldött zámlát, és akárhogy is tapogatták, az bizony valósan susogott, úgyhogy csak nem törölték el a szóban forgó illetéket. Így bízzon meg a zember az emlékezetében, zsörtölődtek, bár megtörténhet, csitítgatták magukat, hogy valami faramuci módon mégis csak eltörölték, aztán meg suttyomban újra bevezették. Bárhogyan is legyen, elég az hozzá, ki kell fizetni és pont.
– Úgy örülnék, ha egyszer kijönnének hozzánk a zilletékesek, és megmutatnák azt a vizet, amit a mi udvarunkból az idén lecsapoltak, Tegyula – morgolóda a muter.
– Lehet, éccaka járnak, Tematild – találgata atata –, és miután meglocsoltad a kertben és az uccán a virágokat, uccu gyorsan lecsapolják azt a pár deci vizecskét.
– Mindenesetre a víz irtó drága cucc lett – állapítá meg az öreglény –, gyakorlatilag fizetünk ugyanannak a víznek a fogyasztásáért, a megtisztításáért, az elvezetésért, és még a lecsapolásáért is!
– A zokosok szerint pedig a jövőben még drágább lesz – hangsúlyozá a fater –, ha egyáltalán lesz! A futuristák meg a disztópikus művek szerzői szerint a jövőben zajló háborúkat nem az olajért fogják megvívni, hanem az ivóvízért!
– Ezért minden egyes csöpp vizet már most meg kell becsülni – szögezé le az éppen betoppanó Zacsek zomzéd, és a téma kapcsán nyomban elmesséle egy viccet.
A szomjazó ember meglát egy kutat a sivatagban, és felkiált: Víz! Víz!
Mire kiszól egy hang a kútból: Hol? Hol?
– Ha jól emlékszem, a múlt héten valami lehűlésről szólt a fáma, meg esőről, aminek a héten kellett volna esnie – töprenge amama.
– Észleltek valami kisebb vihart itt-ott, de a kiadós csapadék meg a jelentősebb lehűlés valahogy megint elmaradt – lamentála az öreg. – Pedig igény az lenne rá!
– Nekem már az is megfordult a fejemben, hogy meglesem a jútjubon hogy kell csinálni, és eljárom az esőtáncot – közlé a Zacsek.
– Képzeljétek, Afrikában mindig ilyen piszok meleg van – sóhajta a muter.
– Könnyű Afrikában elviselni a meleget, mert ott száraz a levegő – magyaráza atata –, nálunk azonban nedves a levegő, ami a forrósággal együtt irtó rosszul hat a mentális egészségre, a pszichiáter szerint álmatlanságot, ingerlékenységet, zorongásos megbetegedést, depressziót meg pánikrohamokat okoz.
– A zanyósom szerint ezt a hőséget a migránsok hozták magukkal, hogy az új hazában is komótosan érezzék magukat, és ne legyen akkora honvágyuk – ismerteté a Zacsek.
– Te mit vinnél magaddal, ha egyszer elmennél innen, Tegyula? – kíváncsiskoda az öreglány.
– Ha én egyszer végleg itt hagyom ezt a kuplerájt, Tematild – válaszola a fater –, akkor semmit sem viszek magammal! Mert, ha már a távozás mellett döntök, annak éppen az lesz a lényege, hogy ott, ahová megyek, ne úgy kelljen élnem, mint ahogyan itt.
– A zukránok meg a ruszkik is kölcsönösen látogatják egymást – jegyzé meg a Zacsek. – Zelenszkijék már több mint ezer négyzetkilométernyi területet ellenőriznek Kurszkban.
– Váratlan deszantjukkal nagyobb területet elfoglaltak tíz nap alatt Oroszhonban, mint a ruszkik egész évben feléjük – álmélkoda amama. – Hódító hadjáratuk során még robotkutyákat is bevetettek!
– Képzelem, hogy lekaratézná a Putykó az őt megugató gépebet – trollkoda az öreg.
– Visszatérve a hétköznapjainkba – válta témát a Zacsek –, azt mondják a zokosok, hogy zeptemberben is marad a kánikula, úgyhogy a Pisti meg a Peti zandálban meg rövidnadrágban is járhatnak iskolába.
– Attól függ, van-e a suliban minden tanteremben klíma – merüle fel a muterban az aggasztó kérdés. – Az sem lenne jó, ha megfáznának a hűtéstől, meg az sem, ha egész órán át izzadnának.
– Nehogy még a zegény gyerekek matekórán elkezdjenek szorongani! – kuncoga atata. – A hőségtől, persze!
A kánikuláról a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Két nagysága beszélget.
– Képzelje, szomszédasszony, olyan meleg van, hogy mire a gépből kiszedett ruhaneművel a kötélig értem, mind megszáradt.
– Ne is mondja, szomszédasszony, én pont ugyanúgy jártam! Gondoltam, teszek még egy kört, hátha vasalni sem kell...
– Egyelőre még azt sem tudni, hogyan zajlik majd az oktatás – hüledeze az öreglány. – Egyes tanárok tiltakoznak amiatt, mert az államvezetés még mindig nem tett semmit jogilag az ügyben, hogy csökkenjen a tanárokkal szembeni erőszak.
– Márpedig, amíg az erőszakoskodóknak társadalomként nem adjuk a tudtukra, hogy a viselkedésük elfogadhatatlan, addig továbbra is erőszakoskodni fognak – bölcselkede a fater –, sőt, a szankció elmaradásától felbátorodva, egyre erőszakosabbak lesznek.
– Érdekes, hogy nem jutottak semeddig a tanárvédelemmel – csodálkoza amama –, emlékeztek, a múlt héten még a kormány száz napja kapcsán dicsekedtek, milyen zuperul működik minden.
– Azóta már a kormányátalakításról beszélnek, zomzédasszony – legyinte a Zacsek. – A Kormányos Milos szerint erre azért lenne szükség, hogy a minisztereknek „felelősségérzetük legyen”, és tudják, hogy nincs biztos helyük valamelyik minisztériumban.
– Nahát! – csettinte az öreg. – Én meg eddig naivul azt hittem, hogy a miniszteri funkciókra eleve csak magas felelősségérzettel rendelkező egyéneket neveznek ki.
– Gondoljatok bele, milyen nehéz ilyen feltételek között dolgozni – sajnálkozá a muter. – Ezentúl minden lépésére fokozottan ügyelni fog, és megtörténhet, hogy pont emiatt nem teszi meg azt, amit esetleg szükséges lenne megtennie.
– Nincs ebben semmi újdonság – nyugtáza a Zacsek –, korábban is hasonlóan cselekedtek. Így regulázzák a zembereiket.
– Meg azt se feledjük, hogy amíg majd az átalakítás tart, nem kell mással foglalkozni – világítá rá a lényegre atata –, vagyis ezáltal a kényes témákat a háttérbe lehet szorítani.
– Ilyen kényes téma az is, miszerint tíz éven belül elfogyhatnak a bírák Zerbiában? – veté fel a költői kérdést az öreglány. – Azt olvastam, már most ötszáz hiányzik belőlük az országban.
– No de ugye ki akarna itt bíró lenni, egyetem után még legalább tíz évig képesíteni magát – spekulála a Zacsek –, amikor azzal se tekintély, se túlzó anyagi előny nem jár?!
– Meg sose tudni kifélékkel-mifélékkel kell foglalkozni – fűzé hozzá a fater, és elmonda egy idevágó viccet.
A bíró fejcsóválva szól a vádlotthoz.
– Maga háromszor tört be ugyanabban az üzletbe. Miért?
– Én csak egy ruhát loptam az asszonynak, de kétszer kicseréltette velem.
– Az anyagiak kapcsán: a kormány tíz százalékos minimálbéremelést javasol – újságola a Zacsek.
– Egyáltalán nem értem, miért ne lehetne több, amikor olyan piszok jól állunk, ahogyan mondják?! – értetlenkede amama. – Ha százezer felett van az átlagbér, akkor miért csak annak a fele lehet a minimálbér?!
– Nem kell parázni, van itt pénz rogyásig – nyugtatá a kedélyeket az öreg –, a Karleusa Jelena közelgő városnapi fellépésére Zabadka Város 4,8 millió dinárt fordít!
– Lehet majd önfeledten gyuszkázni a szecessziós építmények gyűrűjében megrendezendő koncerten – csintalankoda a muter.
Pistike, iskolába készülő esőtáncos
