Vannak nénik, akik időről időre fogyókúrába kezdenek. Káo az egészségük érdekében, de én tudom, hogy sokkal inkább a kinézetükért, azért, hogy beleférjenek egy régi csini ruciba, amelyben anno szépnek érezték magukat, vagy jól mutassanak fürdőruhában a strandon! Ezért készek lemondani az édességekről, mondjuk egy-két hétre. Aztán megtörténik néha, hogy egyesek három-négy nap után feladják az egészet. Ők biztos a feladatot gyorsan teljesítő típusok. Egyébként az efféle kúrát valamiféle megtisztulásnak tartják, a szervezetet megszabadítják a benne lerakodott mérgező anyagoktól. Ugyanilyen elhatározásból vannak bácsik, akik egy röpke időre lemondanak az italozásról. Persze, megesik, hogy néni mond le a piáról és bácsi a sütiről, vagy bárki mindkettőről, itt a lehetőségek kimeríthetetlenek. Pláne, hogy néha már azt sem tudni, ki a néni és ki a bácsi: manapság bárki viselhet miniszoknyát, magassarkút vagy éppen bajuszt! A lényeg az egészségmegőrzés. Hasonló megfontolásból atata időről időre így tesz a hírek, különösen a politikai és közéleti vonatkozású információk tekintetében. Azt mondja, mentális egészsége megőrzése érdekében tartania kell némi szünetet a hírfogyasztásban, ilyenkor tudatosan kerüli az időszerű eseményekről szóló tudósításokat, mert azoktól rendszerint csak felhúzza magát, és aztán egész napra duli-fuli lesz. Mivel azonban képtelen meglenni betűfalás nélkül, ilyenkor a tudomány felé fordul az érdeklődése, és uopste nem biztos, hogy ettől az öreglánnyal jól járunk.
– Úgy tűnik, le kell mondanunk a Marsra való útról, Tematild – sóhajta a fater.
– Nahát! – lepőde meg amama. – Azt sem tudtam, hogy tervben volt egy ijen út, Tegyula. Tudtommal neked a tengerig, sőt még a legközelebbi faluig sincs kedved utazni, nemhogy a vörös bolygóra!
– A mi alatt nem konkrétan ránk, rád, rám és Pistire, hanem az emberiségre gondoltam – magyaráza az öreg. – A tudósok ugyanis megállapították, hogy egy ijen utazás irtó megrongálná a vesét, köveket termelne.
– Néha csudadolgokat kutatnak ezek a zokos tudósok – szögezé le a muter.
– No de azt tudod-e, Tematild, hogy mi a különbség a világűr és a kereskedelmi televíziózás között? – veté fel a találós kérdést atata.
– Gőzöm sincs, Tegyula! – rázá meg a fejét az öreglány. – Zabad a vásár!
– A világűrben van esély az intelligens életre – poénkoda a fater.
– Olvastam nemrég – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, hogy a jövőben egyre nagyobb jelentősége lesz majd a mesterséges intelligenciának a politikai kampányokban.
– Nem arra törekszenek, hogy a tudósok által a nép számára fontos és hasznos dolgokat valósítsanak meg a csúcstechnológia segítségével – dünnyöge amama –, hanem olyasmit nyomatnak ezerrel, ami a saját érdekeiket szolgálja!
– Ahelyett, hogy a természetes intelligencia felemelésén ügyködnének – méltatlankoda az öreg –, ők inkább a mesterséges intelligenciát fejlesztik.
– Tök érthető – bólogata a Zacsek –, a politikusnak teljesen megfelel az egyre fejlettebb mesterséges intelligencia és az egyre satnyább természetes intelligencia.
– Igazatok lehet – panaszkoda a muter –, a politikusokkal bratyizó gazdagok is, ahelyett, hogy bolygónk megvédéséért tennének, azon ábrándoznak, hogy meghódítják a zűrt.
– Nemrég találkoztam a hírrel, hogy barlangra bukkantak a Holdon – újságola atata. – A tudósok szerint ott lehetne majd bázist kialakítani.
– Lehetséges ez?! – hitetlenkede a Zacsek. – A Hold gravitációs ereje hatszor gyengébb mint a Földé, ott gyakorlatilag mindenki hatszor könnyebb, mint anyabolygónkon.
– Tényleg?! – csillana fel az öreglány szeme. – Ezek szerint ott még én is slank lennék!
– Nem lennél hatszor könnyebb, Tematild – világosítá őt fel a fater –, csak úgy éreznéd!
– Nekem az is untig elég lenne, Tegyula! – vallá be amama.
– Mi a gond? – kérdé az öreg a riadt tekintetű zomzédtól.
– Nem tudom, hogy lehet élni hosszú távon egy holdbéli barlangban – árulá el aggodalmának okát a Zacsek. – Biztosan emlékeznek, hogy Armstrongék is hogyan ugrabugrálnak a Holdon készült híres felvételen, minden lépésük olyan mint egy ugrás. Na most képzeljék el, ha barlangban van valaki, minden lépése után kicsit megugrik, és folyamatosan beüti a fejét a barlang tetejébe.
– Az asztronauták mindig fejpúpokkal jönnének haza a Holdról – kuncoga a muter.
– Ja! A kacigájuk lötyögne a púpon, mint a rajzfilmekben a Tom cicának, amikor a Jerry egér túljár az eszén – trollkoda atata.
– Erről jut eszembe, hogy manapság a gyerekek már alig néznek rajzfilmeket – zörnyülköde a Zacsek –, ahelyett influenszereket meg youtubereket követnek.
– Milyen világ felé vezet mindez, ami most történik?! – rémüldöze az öreglány.
– Tanulj, Tepisti! – fordula felém a fater. – Mert gyógyítókra, építőkre, mérnökökre és mesteremberekre lesz szükségünk, nem influenszerekre meg youtuberekre!
– A gyerekeket manapság a zülők helyett sokkal inkább az utóbbiak nevelik – morfondíroza a Zacsek.
– Ahelyett, hogy a gyerek hallgatna a zülőre, sokszor a gyerek irányítja a zülőt – csóválá a fejét amama. – Amiért mi zülők is hibásak vagyunk.
– Részben igen – fűzé hozzá az öreg. – Csakhogy egyetlen zülő sem tehet semmit a társadalom ellen, ahonnan a gyerek csupa negatív viselkedési modellel és rossz példával azonosul, a politikusoktól kezdve az úgynevezett celebeken keresztül az általuk követett influenszerekig.
– A pszichológusok szerint pedig a gyerekeknek szükségük lenne bizonyos határokra – konstatála a Zacsek.
– Nekem meg, azt hiszem, egy pszichológusra – ébrede rá a muter. – Legalább tudnám, hogy minden héten a megadott időpontban vár rám valaki.
– Ha csak erre vágysz, Tematild, akkor egyáltalán nem kell elcsüggedned – nyugtatá meg atata. – Mindig, amikor eszedbe jut, hogy nem vár rád senki vagy semmi, gondolj az utcai szobában lévő szekrényre. Abban is a nagy ajtó mögött található vasalni valóra. Az ott felhalmozódott ruhanemű, hidd el, mindig várni fog rád!
– Nézd a pozitív oldalát, lányom, szokta mondani a drága anyósom a kedves nejemnek – számola be a Zacsek –, a vasalás mindig olcsóbb mint a pszichológus!
– Kezdetnek nekem az is jól esne, ha megkímélnétek az efféle jó tanácsoktól – tiltakoza az öreglány.
– Az anyósom az utóbbi időben rákapott a pozitív világzemléletre – ismerteté a Zacsek. – Megtanult online vásárolni, a postás nem győzi neki hordani a motivációs könyveket, amelyek szerint, csak hinni kell a sikerben és a teljes világűr összeesküszik, hogy elérd azt.
– Rejtély ugyan, hogy honnan, de mindezzel tisztában lehetett a Zsiga barátom is, amikor a kocsmából biciklivel hazafelé indult – messélé a fater. – Egy kissé elfáradt a csehóban, ezért lusta volt megkerülni a vízzel félig megtelt árkot, gondolt egy nagyot, és úgy döntött, hogy akkor majd most ő gyorsan nekipicsiz és átugrat a kanális fölött. Nyilván arra gondolhatott, elegendő eléggé hinnie a dologban, és majd az univerzum a segítségére siet. Ez elszántsággal töltötte el. Úgyis minden fejben dől el! Azt nem tudom, hogy a Zsiga fejében éppen mi merre dőlt, ő azonban a nagy ugratás után drótszamarastól nyakig beledőlt a pocsolyás csatornába.
Pistike, rajzfilmekben utazó zűrhajós
