A világháló tele van olyan idézetekkel (némelyek szerzőjét ismerjük, de a legtöbb esetben alkotójuk ismeretlen, vagyis az emberiség közös tudásából, tapasztalatából eredeztethetőek), amelyek a testvérekről szólnak. Olyan frappáns mondatok terjednek a világhálón, a közösségi oldalakon, amelyek ezen szoros kapcsolat szépségeire és árnyoldalaira hívják fel a figyelmet. Viszont utóbbira is oly módon, hogy annak is pozitív végkicsengése legyen.
A testvérek közötti kapcsolat, legyen szó azonos, vagy ellentétes nemű testvérekről, kettő, három, négy, vagy akár tizenöt személyről, bizony nem minden esetben felhőtlen, sok konfliktus, ellentét, veszekedés, sőt verekedés tarkítja, mégis egy olyan szoros köteléket jelent, ami felülírja mindezeket. Talán mindannyian találkoztunk már például „A testvér idegesítő, de mindig számíthatsz rá”, vagy „A testvér olyan valaki, akit én akkor szidok, amikor akarok, de ha valaki más bántja, velem gyűlik meg a baja” mondásokkal, amelyek ékesen bizonyítják az ezen kapcsolatokban lévő kettősséget. Az ember és ember közötti relációk egyik legszorosabbikáról van szó, amely akkor is él és virul, ha a testvérek több ezer kilométerre élnek egymástól, vagy ha hosszú időn keresztül nem beszélnek egymással. Egy olyan értékről van szó, amit ápolhatunk, hogy szépen terebélyesedjen, de ha nem is gondozzuk, akkor is megmarad és virágba borul. Egy olyan értékről van szó, amit hanyagolni lehet, de nem lehet felülírni.
Egy-egy kultúrában időnként a külső körülmények hatására divatba jön, vagy mint ahogy Kína esetében láttuk, szinte kötelező érvényűvé tették azt, hogy egy-egy család csak egy gyereket vállal, vállaljon. Kínában ugye a túlnépesedést szerették volna így megállítani, míg az észak- és közép-európai protestáns országokban a vagyon, a birtok felaprózódásának megelőzése érdekében vállaltak a családok csupán egy gyereket, míg a rossz nyelvek szerint a nyugati országokban napjainkban a jólét hatására válik egyre elterjedtebbé az egygyerekes családmodell. Az utóbbi időben a környezetünkben is igen gyakran halljuk, hogy egy-egy család csupán egy gyereket vállal. Jelen sorok szerzője fültanúja volt egy párbeszédnek, amikor egy pár azt fejtette ki egy idősebb ismerősének, hogy ők bizony egy gyereket szeretnének, hogy mindent meg tudjanak neki adni, amit ők nem kaptak meg az élettől. Az idősebb asszony erre azt válaszolta, hogy szép az, hogy mindent meg akartok neki adni, de így a legfontosabbat, és a legszebb ajándékot, a testvért nem fogjátok neki megadni. Hogy mi lett a beszélgetés folytatása, hogy tényleg egy gyermeke született-e a családnak, nem tudom, de ez a mondat azóta is elevenen él a fejemben. Szerencsére a szüleim nem féltették a „vagyont” a felaprózódástól, és az egygyerekes családmodell sem volt nekik szimpatikus, és ennek hála a kilencvenes években tapasztalható általános elszegényedésben sem éreztük túl komolynak a pénztelenséget és nem estünk kétségbe, ha villanyáram nélkül maradtunk.
Végezetül, hogy visszatérjünk a kiindulópontunkra, az internetre, el kell mondanunk, hogy egyes források szerint október 18-án ünnepeljük a testvérek világnapját. Az információ téves, hisz a testvérek napját Európában május 31-én, míg Észak-Amerikában április 10-én tartják. Emellett létezik a fiútestvérek napja (május 24.) és a lánytestvérek napja (augusztus első vasárnapja) is. Ennek ellenére egy pillanatra se gondoljuk azt, hogy nincs okunk megemlékezni a testvérekről, akár ma, akár holnap, vagy éppen az év bármelyik napján.
