„Az igazságtalanság korszaka lejárt. Olyan klímavédelemre van szükségünk, amely mindannyiunk számára működik, nem csak azok számára, akiknek tele a zsebük pénzzel” – követelték a COP26 Coalition aktivistáinak százezrei a klímacsúcs idejére időzített megmozdulásaikon.
Nincs igazság a Földön, és nem is lesz – mondják a pesszimisták –, amíg a Föld javainak négyötödét a Föld lakosságának alig több mint a tíz százaléka birtokolja. És még ennyi sem elég, tovább folyik a természeti értékek, az erdők, a bányakincsek kirablása, a javak egyre nagyobb felhalmozása. A gazdag országok olykor vetnek némi alamizsnát a szegényeknek, hogy jótékonykodásukkal megnyerjék a közvéleményt.
A környezetvédő civil szervezetek „klímaaktivistái” radikálisabb és hatásosabb intézkedéseket várnak, nem olyanokat, amelyekre eddig volt példa. Azonnali lépésekre lenne szükség a klímaválság megoldásához, méghozzá olyan drasztikusakra, amilyeneket „a világ még nem látott”. Ehhez képest a kéthetes klímacsúcson „csak a szokásos dolgokat” lehetett hallani a felszólalóktól. A gazdasági nagyhatalmak képviselői tehetnének legtöbbet a klímaváltozás fékezéséért, de ők valójában csak „kiskapukat gyártanak a saját hasznukra”.
A nagyok továbbra is bort isznak és vizet prédikálnak. Mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a klímacsúcs részvői a menetrend szerinti járatok helyett 400 magángéppel repültek Glasgow-ba, amivel rossz példát mutattak a világnak. A sok repülőgép több mint tízezer tonna szén-dioxiddal „gazdagította” a légkört. A klímaváltozás egyik kiváltója viszont éppen a sűrű légi forgalom.
NAGYON NAGY A BAJ!
Amikor baj van, mint azt a Covid–19-járvány is bebizonyította, a jog asztalánál mindenki egyformán nem foglalhat helyet, a szegény országok lakói majd csak akkor jutnak védőoltáshoz, ha gazdagéknál mindenkit többszörösen beoltanak.
Nagyjából hasonló állapotok uralkodnak a környezetvédelemben is, a klímaváltozás legsúlyosabb következményeit éppen azok az országok sínylik meg, amelyeknek gyakorlatilag számottevő iparuk sincs és annyira elszegényedtek, hogy az éhínség naponta a küszöbükön kopogtat.
A klímaváltozás közvetlen környezetünket is érinti, felvételünk a Csóka melletti szikes Kopón készült (Fotó: Gergely József)
Mintegy kétszáz ország képviselői vettek részt a pénteken zárult Glasgow-i klímacsúcson, hogy megvitassák, miként lehetne megvalósítani azt a célt, hogy a globális felmelegedés mértéke az iparosodás előtti értékhez képest ne haladja meg a 1,5 Celsius-fokot. Miközben a világ vezetői arról tárgyaltak, hogy mit tegyenek a klímaváltozás lassítása érdekében, jó néhány olyan ország van, amelynek már az is kevés lenne, ha holnaptól egyetlen köbméternyi káros anyag sem távozna a légkörbe. Több afrikai országokat egyszerre fenyeget a szárazság, illetve a heves esőzések és áradások, a mezőgazdasági művelés ellehetetlenül, milliók éheznek, de olyan szigetország is van, amelyet elnyel a tenger, ha nem tudjuk megállítani a negatív folyamatokat.
Vegyük csak egy afrikai ország, Csád példáját, ahol a világátlagnál másfélszer gyorsabban növekszik a hőmérséklet. Csád északi részén a Szahara sivatag található, középső része a Száhel-övezetbe tartozik, déli része pedig már az afrikai szavannák vidéke. Az ország a nevét adó Csád-tó egykor Afrika legnagyobb tava volt, de a szárazság és a rossz vízgazdálkodás miatt területe mára 90 százalékkal zsugorodott.
De nemcsak a szárazság, az időnként jelentkező heves esőzések és áradások is súlyos problémát jelentenek. Tavaly rekordmennyiségű eső esett, az áradások csaknem félmillió embert érintettek, akik lakóhelyük elhagyására kényszerültek. Termőföldek váltak művelhetetlenné és több ezer szarvasmarhát sodort el a víz. Az idén pedig az elmúlt kilenc év legrosszabb mezőgazdasági szezonja volt, és súlyos éhezés sújtja az országot. A háborús feszültségek miatt a megszokott belső vándorlás is nehezebbé vált, így a csádiak még kevésbé tudnak védekezni a klímaváltozás hatásai ellen. Az országban 5,5 millió embernek, az ország egyharmadának azonnali emberbaráti segítségre lenne szüksége. Főként a gyerekek szenvedik meg a pokoli körülményeket.
A FÖLD TÜDEJÉT FELETETJÜK A DISZNÓKKAL
A Föld tüdeje, a dél-amerikai Amazonas folyó és tágabb környezetében, főleg Brazíliában található őserdők területe évről évre millió hektárral csökken. Az erdőirtások helyén a nagyvállalatok szójaültetvényeket létesítenek, a fák helyén termő szóját azután hajókkal az USA-ba és Európába szállítják főleg jószágtakarmányba. A szén-dioxidot megkötő erdők kivágása beláthatatlan következményekkel jár, még akkor is, ha sikerül csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A klímacsúcson a napokban száznál több ország részvételével megállapodás született a világ erdőségeinek megóvásáról és a felelős termőföldhasználat előmozdításáról. A megállapodást 105 ország és az Európai Bizottság képviselője írta alá, célként tűzték ki, hogy 2030-ig meg kell állítani, sőt vissza kell fordítani a nagyipari méretű erdőirtást és a vele járó talajerózió folyamatát. Az egyezményhez csatlakozó országok listáján szerepel mások mellett Brazília, Oroszország, az USA, Kanada és Kína is.
A megállapodáshoz kapcsolódva számos globális nagyvállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy a jövőben nem finanszíroz olyan beruházásokat és ipari tevékenységeket, amelyek közvetlenül kötődnek az erdőségek kiirtásához. Reméljük a nagy horderejű vállalások ezúttal nem maradnak meg a puszta ígéret szintjén, mint ahogyan már annyiszor volt rá példa.
