Atata a héten ismét egy csudakönyvet olvasott. Valami Apokalipszis után című filozofikus tanulmánykötetet, amelyből a radioaktív sugárzás, a klímaváltozás meg a vírusjárvány együttes hatásáról tudott meg nagy okosságokat. Olykor nekünk is elmondott ezt-azt, például, hogy az éghajlatváltozás következtében megnövekedő tengerszint hamarosan ellepheti egyes atomhulladék-tárolókat.
– Ahogy elnézem a honi eseményeket, Tegyula – sóhajta amama –, úgy tűnik, hogy a választásokig mi járvány, sugárzás és klímakatasztrófa nélkül is elintézzük egymást.
– Ne csüggedj, Tematild, gondolj inkább arra, hogy Észak-Koreában betiltották a bőrkabátviselést a pórnép számára – kuncoga a fater –, ilyen menő cuccot ugyanis csak az elégedett óvodás kinézetű, dundi Kim Dzsong Un hordhat, ha netán másvalaki ilyet magára húz, „tiszteletlenséget” követ el a bölcs vezérrel szemben, és „kétségbe vonja a hatalmát”. Ha bárkit bőrkabátban látnak az utcán, elkobozzák tőle, és örüljön, ha ennyivel megússza!
– Elképesztő, hogy abban az általános nyomorúságban egyesek azzal foglalkoznak, hogy ki hogyan öltözködik! – hüledeze az öreglány.
– Ne is mélyedjünk ebbe bele, Tematild – javasola atata –, zabadságra mentem, és az elkövetkező két hét alatt még arról sem akarok tudni, ha netán összedőlt a világ. Az évi zabadság nem arra való, hogy az ember a nyomasztó járványadatokkal, politikai nagyotmondásokkal meg természeti katasztrófák követésével foglalkozzon!
– Hát mivel akarod tölteni a zabadságodat, Tegyula? – kérdé a muter.
– Filozófiai kérdésekben szeretnék elmélyedni, meg tájékozódni a legújabb tudományos kutatások terén – ismerteté a terveit az öreg. – Nemrég tanulmányoztam át az idei IG Nobel-díjasokat, és igen érdekes dolgokat tudtam meg!
– Miféle díjak ezek? – kíváncsiskoda amama.
– Az IG Nobel-díj olyan kutatásért jár, amely minden szempontból megfelel a tudományos kutatás ismérveinek – magyaráza a fater –, csak a témája kissé humoros.
– Na ez akkor éppen nekem való szakterület! – lelkesede az éppen betoppanó Zacsek. – Nevetve akarok okosodni! Áruljon már el néhány nyertes munkát, zomzéd!
– A közgazdasági kategóriában a győztes kutatás eredménye szerint minél elhízottabb egy ország vezetője, annál nagyobb az adott országban a korrupció – mondá atata.
– Ez komoly?! – hüledeze az öreglány. – Ezek szerint többé nem lesz szükség pepecselős vagyonbevallásra, elég lesz egy mérleg: megmérjük, hány kilót nyomott, amikor funkcióba lépett, és mennyit, amikor távozik, és ha hízott: akkor korrupt volt!
– Lám a tudomány, hogy megkönnyíti a dolgunkat, zomzédasszony – élcelőde a Zacsek.
– A fizika területén díjazott kísérletsorozat azt vizsgálta – referála tovább a fater –, hogy a járókelők a gyalogjárdákon miért nem ütköznek folyton össze egymással.
– Mert azt kéne?! – értetetlenkede a muter. – Különben meg nem igaz, hogy sohasem ütköznek össze. A piacon folyton nekem jön valaki, mert ahelyett, hogy a lába elé nézne, a portékát bámulja, és vagy a sarkamba lép, vagy nekem löki a szatyrát, vagy a bokámnak tolja a banyatankját!
– Van értelme a kutatásnak, zomzédasszony – mondá a Zacsek –, mert ahhoz viszonyítva, hogy a többség hogyan közlekedik, elenyésző az összeütközések száma. Egyesek képesek úgy belemélyedni a zokostelózásba, hogy kész csoda, hogy nem mennek neki egy karónak, vagy orra nem buknak!
– Kémia kategóriában egy népes nemzetközi kutatócsoport nyerte a díjat – folytatá a beszámolót az öreg. – Vizsgálódásuk témája az volt, hogy a mozik légterében mérhető emberi eredetű illóanyagokat miként lehet felhasználni a filmek korhatár-meghatározásához.
– Micsoda?! – értetlenkede amama. – Ezt nem is értem.
– Pedig nagyon egyszerű – somolyoga atata. – A filmben látott jelenetek érzelmi hatásait a testünk különféle szaganyagok kibocsátásával közli.
– Ez eddig rendben – vakará a fejét a Zacsek –, de mi van akkor, ha a moziban mindenkin dezodor vagy parfüm van, vagy ha egy egész család mozizás előtt babot vacsorázott? Hogyan szűrik ki, hogy melyik szagot váltotta ki a film, és melyiket valami más?
– Például hagyma! – kiálta föl az öreglány. – Ha van ennek a fránya koronavírusnak valami pozitív hozadéka, akkor az az, hogy amióta a járvány tart, nyugodtan ehetek hagymát, a maszk alól úgysem érezni a szagát.
– Olvassátok el a tanulmányt, hátha okosabbak lesztek – tanácsola a fater, és folytatá a vicces díjak ismertetését. – A közlekedés területén is egy nagy csoport nyerte a díjat, amely azt tanulmányozta, hogy biztonságos-e az orrszarvút légi úton fejjel lefelé szállítani. És, ha hiszitek, ha nem, a válasz igen, a rinocéroszok egészségi szempontból jobban viselik, ha fejjel lefelé lógatva szállítják őket!
– A macskák legmegfelelőbb szállítási módját esetleg nem vizsgálták? – kérdé a muter.
– Azt nem – rázá meg a fejét az öreg.
– Pedig lehet ez a módszer megkönnyítené a cicáink hurcibálását a zállatorvoshoz – spekulála amama.
– Viszont a biológia kategória díjazottja a macskák különféle hangadásáról (dorombolás, nyávogás, fújás stb.) szóló tanulmánysorozatával érdemelte ki az elismerést – mondá a fater.
– Sokat tanulmányozzák ezeket a mihaszna négylábúakat – csóvála meg a fejét a Zacsek. – Teli vannak velük a zújságok meg a magazinok.
– Még szép! – így a muter. – A macska simogatása csökkenti a szorongásérzetet! Tudományosan bizonyított, hogy azoknál, akik macskával élnek, nem fejlődik ki a pszichózis.
– Érdekes – ismeré el a Zacsek –, no de azt árulja el, zomzéd – fordula atata felé –, ilyen tréfás Nobel-békedíjat is kiosztottak?
– Hogyne! – válaszola a fater. – A nyertesek azt kutatták, hogy a férfiúi szakáll mennyire képes tompítani az arcra mért ütések erejét.
– Elképesztő – fintoroga az öreglány –, ennek a nagyon fontos tudnivalónak biztos irtó sok köze van a békéhez.
– Az orvosi IG Nobel-díj nyertesei mindenesetre szenzációs felfedezést tettek – mondá sejtelmesen atata. – Bizonyították, hogy a szex igen hatékony az orrdugulás ellen! A zorgazmus ugyanolyan hatékonysággal oldja fel az orrdugulást, mint az erre a célra előállított orrcseppek.
– Nahát! Ezt a felfedezést biztos nem veri nagydobra a gyógyszeripar – csóvála a fejét a Zacsek. – Amint hazamentem, megvigasztalom az asszonyt, hogy nem kell többé feleslegesen költeni a sok pénzt a méregdrága orrcseppre, más úton is elejét lehet venni az orrdugulásnak.
– Biztos vagyok benne, hogyha kidugítja a zorrát, akkor a zomzédasszony süt magának finom pogácsát Luca-napra – évőde amama.
– Nem mondhatja majd, hogy el van hanyagolva, mint a viccbéli asszony – csipkelőde az öreg, s elmesséle a viccet.
– Elegem van már abból, hogy te soha semmit sem teszel értem és a kapcsolatunkért! – zsörtölődik a feleség.
Mire a férj:
– Neked az semmi, hogy mindennap megfürdök?! Vagy szerinted jókedvemben teszem?!
Pistike, a töpörtőspogácsa-fogyasztás és a boldogságérzet közti kölcsönhatást kutató okostojás
