A Szerbiai Villanygazdaság (EPS) tavaly kötött megállapodást a kínai Power Construction Corp. of China vállalattal a Kolubara B hőerőmű építésének befejezéséről. A múlt héten kiderült: az Energetikai és Bányászati Minisztérium nem engedélyezi a hőerőmű építését, mert a projektum nincs összhangban az ország energetikai politikájával és nemzetközi kötelezettségvállalásaival. A minisztériumi döntés miatt 2500 bányász tartott a múlt hétfőn figyelmeztető sztrájkot. Akkor azt üzenték: ha a minisztérium nem tesz eleget a követeléseiknek, sztrájkkal leállíthatják az áramellátást az országban.
A Kolubara B története régi „mese”, még 1988-ban kezdték el építeni, de lassan haladtak a munkálatokkal. A Világbank 1992-ben a Szerbiát sújtó szankciók miatt vissza is vonta a projekt hitelezését, és az építkezés csak 1996 és 2004 között folytatódott. 1988 óta több mint 300 millió eurót öltek bele a 40 százalékban elkészült objektumba. Mivel a technológia azóta elöregedett, jelenlegi értéke alig éri el a 100 millió eurót.
Két szakszervezet – az EPS-é és Kolubaráé – és két vezető – Zorana Mihajlović miniszter asszony és Milorad Grčić megbízott EPS-igazgató – feszül most egymásnak: az EPS-esek az előbbit, a Kolubarások az utóbbit támogatják. Milorad Grčić fenyegetése szerint a Kolubara B nélkül Szerbia behozatali, drága áramra szorul majd, Zorana Mihajlović szerint viszont ablakon kidobott pénz lenne a 385 millió euróra becsült építkezés, hiszen az elégetett szén tonnája után fizetendő nemzetközi légszennyezettségi illeték 51 euróról az év végére 131 euróra emelkedik, ami minden kitermelt hasznot elvinne. Az energetikai stratégia szerint 2030-ig le kell állni a Kolubarán és a Kostolacon a külszíni szénbányászattal, helyette a megújuló energiaforrások felé kell fordulni.
Jelenleg Szerbia az elektromos energia kétharmadát szénből nyeri, miközben az Európai Unióban ez a szám tavaly 22 százalék alá esett. A megújuló energiaforrásokról szóló törvénnyel a nemrégiben alakult Energetikai és Bányászati Minisztérium elmozdította a holtpontról az energetikai korszakváltás ügyét, és megteremtette a feltételeit a zöldenergia-termelés növekedésének. Bár a szénnel működő hőerőművek termelését fokozatosan csökkenteni kell, a víz-, gáz-, nap- és szélerőművek építése és üzemeltetése új munkahelyeket fog teremteni. Az Európai Unió Zöld Megállapodása szerint 2050-ig el kell érni a zéró dekarbonizációt, azaz a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátást, amit Szerbia is vállalt – ha nem teljesül ez a cél, az (is) sokba fog nekünk kerülni.
Nikola Rajaković, a belgrádi Elektrotechnikai Egyetem professzora szerint a szakmai érvek nem támasztják alá a Kolubara B hőerőmű építésének az észszerűségét: a hasznot elviszik az illetékek, a termelés pedig tovább szennyezi a levegőt, a vizet és a földet. Ezzel szemben ha kihasználjuk a nap és a szél erejét, valamint az energiatárolás technológiájának a fejlődési lehetőségeit, a nap- és szélerőművek építésével továbbra is megőrizhetjük az energetikai függetlenségünket.
Sajnos félő, hogy a Kolubara-projekt sorsáról nem a gazdasági mutatók és a környezetvédelmi szempontok, hanem a politika érdekek fognak dönteni. Lazarevac, a Kolubara bánya központja a szerb községek között élenjáró a fizetések tekintetében, és az itt dolgozóknak a jó juttatások mellett számos más privilégiumuk is van. Csaknem 40 ezer bányászról és egyéb alkalmazottról, valamint további 200 ezer olyan üzleti partnerről van szó, akiknek az egzisztenciája függ a bánya működésétől – családtagjaikkal együtt ez órási szavazóbázist jelent. Jövőre választások lesznek, és Aleksandar Vučić szerb államfő pénteken délelőtt találkozott is Miodrag Rankovićtyal, a Kolubara Szakszervezet elnökével, valamint Milorad Grčić EPS-igazgatóval. Ha hinni lehet a sajtóhíreknek, sok újat nem mondott nekik, viszont ígért ezt-azt. Hogy végül kinek mit tart be, tavaszig biztos kiderül.
