A minden tudások tárházaként számon tartott Wikipédia szerint az uborkaszezon kedélyes, főleg a sajtónyelvben használt kifejezés arra a nyári (július végi – augusztusi) időszakra, amely általában eseménytelenebb a politikai életben, mint az azt megelőző vagy a szeptemberrel kezdődő időszak. Azonban ahogy változik a világ, és vele együtt a szokásaink, ahogy változik a klíma, és vele együtt a növény- és állatvilág, az uborkaszezon kifejezés is kezdi értelmét és jelentőségét veszíteni.
Vegyük először az uborkaszezonnak a fentebb ismertetett jelentését. A politikai életben a nyár második felében hagyományosan valóban tapasztalható némi punnyadtság, de ma már túlzás azt mondani, hogy eseménytelenül telnének a sajtómunkások mindennapjai. Ezen időszak ugyanis hemzseg a különböző rendezvényektől, falunapok, aratóünnepségek, különféle napközis és ottalvós táborok, fesztiválok váltogatják egymást, és mindezeken egy jó üdvözlőbeszéd elmondásának reményében rendre megjelennek politikusaink is – ember legyen a talpán, aki számba tudja venni ezeket az eseményeket. Másrészt a koronavírus folyamatosan újabb és újabb témákat szolgáltat az újságíróknak, akiknek többek között figyelemmel kell kísérniük azt is, hogy éppen mennyivel nőtt vagy csökkent az újonnan regisztrált fertőzöttek száma, hogy hogyan alakul az átoltottság, mekkora az oltási kedv, melyik vakcinából mennyi van és hogy vajon kell-e harmadik dózis, arról nem is beszélve, hogy fejtörésre adnak okot az újabb és újabb vírusvariánsok, hisz látjuk, hogy a mutánsok éppen merre járnak, de azt még nem tudjuk, mikor érnek hozzánk.
Nem lehet véletlen az sem, hogy az olimpiát is ebben az időszakban rendezik meg. A politikusok (jobbik esetben) nyaralnak, és nem akarják ellopni a show-t a sportolóktól. Ideális esetben a politikusok és sportolók közötti kapcsolat kimerül abban, hogy az előbbiek gratulálnak az utóbbiak sikereihez, hisz az utóbbiak esetében valódi teljesítményről tudunk beszámolni…
És most térjünk rá az uborkára. Mindannyian ismerjük a szezonális zöldség, illetve gyümölcs kifejezést, és meg is szoktuk azt, hogy bizonyos zöldségfélét vagy gyümölcsöt csak az év adott időszakában fogyasztjuk. Tavasszal salátát, retket és újhagymát ettünk, nyáron mindenféle kabakosokat, többek között uborkát (uborkaszezon [sic!]), paradicsomot, paprikát, ősszel pedig a gyümölcsökön, az almán, körtén, vagy éppen a szőlőn volt a hangsúly, majd jött a tél, amikor elsősorban savanyúság, befőtt formájában fogyasztottuk ezeket a növényeket. A lista természetesen nem teljes, és bizony átfedések mindig is voltak, de egy évszázadok alatt bejáródott rendszerről beszélhettünk. Globalizált világunkban azonban mindez elmúlni látszik. Az év bármely szakaszában ehetünk friss zöldségeket, gyümölcsöket, amelyek a világ ki tudja melyik részéből érkeznek, amiket ki tudja, hogy hányszor rakodtak át, hogy milyen éretlen állapotban szüreteltek le, és ki tudja, milyen szerrel kezelték, hogy azután, mire az áruházak polcaira kerülnek, beérjenek.
Ennek nyomán kijelenthetjük, hogy bizony egész évben uborkaszezon van, bármikor fogyaszthatunk friss uborkát. Viszont a kovászosuborka-szezont még mindig nem sikerült kitolni, mert a nyári kánikulában és napfényben érlelt savanyúságnak, amit a meleg léből emelünk ki, párja nincs.
