Ha nincs több száz hektárnyi földterületed, vagy nem tudsz ennyit bérelni, nem tudsz megmaradni a piacon – vallják azok a mezőgazdasági termelők, akik elsősorban szántóföldi növénytermesztéssel, és mellette például sertéshizlalással foglalkoznak vidékünkön. Sajnos egyet kell velük értenünk, viszont azt is látnunk kell, hogy mindez egy hosszú távú fejlődés eredménye, egy hosszú távú torz fejlődés eredménye, egy egészségtelen gazdasági szerkezetből fakad, ami hosszútávon megszünteti a vidékünket korábban jellemző családi gazdaságokat, a tanyasi életet.
A kistermelők elmondása szerint egyre nehezebben jutnak egyről a kettőre, mert ahogy mondják, a „nagyok” teljesen elnyomják őket, hisz a termények ára is tőlük, a „nagyoktól” függ. A kisgazda a kihívásokra háromféle válaszlépést dolgozott ki: vagy felhagy a mezőgazdasággal, és más területen (esetleg más országban) próbál szerencsét, vagy átalakítja a gazdaságát (áttér a nagyobb kézimunkaerőt igénylő növényi kultúrák termesztésére, esetleg nagyobb hozzáadott értékkel bíró termékek előállításába kezd), vagy maga is igyekszik „naggyá” válni. Ez utóbbit egy kis odafigyeléssel meg lehet kezdeni az állami földterületek bérlésével, esetleg magánkézben lévő földek árendálásával, ami azonban igencsak magas bérleti díj ellenében valósítható meg. De igazán „naggyá” válni csak úgy lehet, ha a termelő megvásárolja a földet, amin azután úgy gazdálkodik, ahogy szeretne.
A mindenki által hőn áhított „naggyá” válás szándéka (na meg persze a „nagynálismégnagyobbá” válás óhaja) azt hozta magával, hogy egyre magasabb lett a földek bérleti díja, ugyanakkor a földek eladási ára is rövid idő alatt (néhány év alatt) az egekbe szökkent. Nem is olyan régen látott napvilágot az a statisztika, ami szerint Dél-Bácskában annyiba kerül egy hektár föld, mint az Európai Unió bizonyos országaiban. A szerbiai Köztársasági Geodéziai Intézet adatai szerint Vajdaság említett régiójában egy-egy hektár átlagosan 11 700 euróért kel el – ez ugyanaz az összeg, amit Spanyolországban, vagy Görögországban kell fizetni egy hektárnyi földterületért. Európába tartunk, és ennek első lépését jelenti az európai árak elérése, amiben, mint látjuk, egész jók vagyunk – annyit még nem keresünk, mint egy görög vagy spanyol, de legalább annyit költhetünk, ha éppen földvásárlásra adjuk a fejünket. A következő lépésben Szlovéniát kell utolérnünk, ahol 17 000 euróért vehetünk egy hektárnyi földet, majd jön Olaszország a maga 34 000 eurójával, és a határ a csillagos ég, illetve a hollandiai ár, a 70 000 euró – ne legyünk kishitűek, meg tudjuk csinálni!
Meg tudjuk csinálni, még akkor is, ha a földjeink minősége már nem a régi, vagy, hogy egy kis képzavarral éljünk, fogalmazhatunk úgy is, hogy a földjeink régi fénye már megkopott. A felelőtlen gazdálkodás, a mind nagyobb terméseredmények hajszolása, a műtrágyák és mindenféle vegyszerek bőséges használata semmi jót nem vetít előre – nem is beszélve a globális klímaváltozásról, valamint az újabb és újabb kórokozók és kártevők megjelenése okozta kihívásokról.
De mindez ne bátortalanítson el bennünket! Meg tudjuk közelíteni Hollandiát, ráadásul mindenki megnyugodhat, a tulipán a bácskai rónákon is szépen terem.
