Az a híres 2016-os Roland Garros óta, amikor végre teljessé tette serleggyűjteményét a nagy tornákról, Novak Đokovićról semmi biztosat nem lehet mondani. Nemcsak ránk, kívülállókra vonatkozik a megállapítás, hanem magára Novakra is. Mivel rendszeresen követem a nyilatkozatait, csak abban lehetek bizonyos, hogy amennyiben titkolózni akar a közvélemény, elsősorban szurkolói előtt, azt nagyon ügyesen teszi, ha pedig őszintén mondja, akkor egészen világos, hogy – legalábbis ami a teniszt illeti – egy káosszal teli körben mozog, amelyből nem találja a kiutat, vagy pedig önfejűen, csak a saját megérzésében bízva, ott keresi, ahol nincs.
A melbourne-i nyolcaddöntőben elszenvedett veresége után az a vélemény alakult ki, hogy elégedett, hogy tulajdonképpen jól játszott, de a szervezők megkárosították azzal, hogy a forró nappali terminusokban kapott kétszer is játékterminust. Nem játszott jól, amit szabad szemmel is látni lehetett, és ezt a második adogatás, valamint a fogadás statisztikája is alátámaszt. Tetejében legyőzője is egészen véletlenül erről szólt. A fiatal koreai azt találta mondani, hogy nem tudja hogyan és minek köszönhetően győzött. Vagyis, nem a saját felkészültségében, taktikájában és a kivitelezésben fedezi fel a siker kulcsát, és Novak ezzel a semmi különössel sem tudott megbirkózni.
Éppenséggel senkit sem kell, hogy érdekelje Novak lelki világa, magánélete, bármilyen gondja. Csak az a fontos, hogy ő profi, a tenisz a munkája, és elegendő, ha ő azt lelkesedéssel, körültekintően és komolyan végzi. A játékán ne látsszon, hogy valamiért kedvetlen és bármi is gyötri, mint ahogyan nem kell tudnunk, hogy van-e valamilyen gondja az orvosnak, aki kezel bennünket, a pincérnek, aki kiszolgál, a péknek, aki a kenyerünket süti, a szerelőnek, aki gépeinket javítja…
Novakon azonban nagyon is látszik, hogy valami nincs rendben. Csak a sérülés lenne? Valószínűleg nem. Az utóbbi másfél évben teljesen megváltozott, ami a teniszére rossz hatással van. Nem tudni, hogy az új étrendjére tényleg szükség volt-e. Ha igen, az a tenisznek nem jó, mert nagyon lefogyott, látszik, hogy sokkal erőtlenebb, mint korábban volt, ezért a teljesítménye is kevesebb. Amiért okkal feltételezhető, hogy nem lesz többé a régi, akármennyire is hangoztatja, hogy az lesz, és még szándékában áll nagy tornákat nyerni. Van még számos új rituáléja, ami idegesíti az embereket. Senkire sem tartozik, hogy vallásos lett-e, hogy újabban babonás is, mert annak a magánéletben, nem pedig a pályán a helye. Joga van rá, de nem olyan magyarázattal, mintha a játékban így komoly előnyre tenne szert az ő nézeteit nem valló ellenfelekkel szemben.
Kiderült végül, hogy Novak a féléves szünetet semmire sem használta ki. Sérülése nem gyógyult, játéka maradt lapos és erőtlen, mint 2017 első felében volt, és nagy tapasztalatát sem képes kamatoztatni a döntő pillanatokban. Szenved a pályán, amit azzal tagad, hogy már az is boldogsággal tölti el, hogy újra játszhatott. Ami neki happy end, egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem tévedek, csak szomorúság.
