Március elsején újabb léket kap a hazai munkaerőpiac: Ausztria megkönnyíti a munkavállalást a Szerbiából érkező munkavállalóknak. Az osztrák kormány legutóbbi listája szerint 27 szakmában keresnek alkalmazottakat, eszerint egy ápolónő vagy asztalos 1600, a bádogos 1800, az autószerelő 2000–2500, a fémmegmunkáló, esztergályos, gépésztechnikus, építőipari munkás, programozó, szoftvermérnök, IT-mérnök 3000, az építőmérnök és az elektrotechnikai mérnök pedig 3500 eurót is megkereshet.
Illusztráció (fotó: pixabay.com)
A becslések szerint csak Bécsben 200 ezer, egész Ausztriában pedig 350 szerbiai állampolgár élhet, és ez a szám a fenti adatok ismeretében minden bizonnyal hamarosan drasztikusan emelkedni fog. Azt, hogy mennyivel, még senki nem saccolta meg, de a 2020. január elsejére időzített németországi munkaerőpaci liberalizáció következményét a hazai szakértők úgy jellemzik: miatta valóságos exodus várható. A szerbiai Szabad és Független Szakszervezetek Egyesülete (ASNS) szerint az EU-n kívüli országokból érkező munkaerő alkalmazását megkönnyítő német törvény miatt további 200 ezer ember – főleg orvos, ápoló, sofőr, szakmunkás – hagyja majd el a jobb megélhetés reményében az országot. A kutatások szerint a felsőfokú végzettségű munkavállalók nem feltétlenül (csak) a magasabb fizetés miatt váltanak országot, hanem azért is, mert tőlünk nyugatabbra jobbak a munkafeltételek, nagyobb az alkalmazottak megbecsülése, magasabb szintű az egészségügyi ellátás, biztonságosabb a nyugdíjrendszer, tervezhetőbb a szakmai karrier, de a gyerekek jövője is. A kevésbé iskolázott, de szorgalmas munkások és iparosok pedig azért szedik a sátorfájukat, mert úgy érzik: szülőhazájukban alulfizetettek és rosszak a munkakörülményeik. Az ASNS adatai szerint ezek miatt az okok miatt évente 26 és 37 ezerre tehető azoknak a fiataloknak és középkorúaknak a száma, akik elhagyják Szerbiát, és az utóbbi tíz évben 350 ezer fiatal és középkorú távozott Európa más országaiba, Kanadába, az USA-ba vagy Ausztráliába. Ranka Savić, a szervezet elnöke szerint ha a többi munkaerőhiánnyal küzdő ország is követni fogja Ausztria és Németország példáját, az katasztrofális következményekkel jár majd a szerb gazdaságra nézve.
Ösztönzi-e a kivándorlást, hogy Ausztria szélesre tárja kapuit a szerbiai munkavállalók előtt is?
Igen.: 132 (65%)
Részben.: 41 (20%)
Nem.: 30 (14%)
Pedig ezzel a lehetőséggel komolyan számolni kell. Egy 11 ezer egyetemista körében végzett kutatásból az derült ki, hogy minden harmadik hallgató tanulmányai elvégzése után külföldön szeretne dolgozni, és közülük csak minden második jönne vissza. A Szerbia 21 szervezet pár hónappal ezelőtti kutatása pedig arra az eredményre jutott, hogy 1,2 millió (!) polgár fontolgatja azt, hogy elhagyja az országot, fele a megkérdezetteknek úgy, hogy soha sem térne vissza. A távozni készülők közül 450 ezer 18 és 29 év közötti fiatal. Ők lennének ennek az országnak épp az a potenciális – képzett és rátermett menedzserekből, valamint kis vagy közepes vállalkozások megalapítóiból álló –vezetői rétege, amely jó eséllyel tudna tenni azért, hogy Szerbia kikerüljön a kátyúból.
Dragoljub Rajić, az Üzleti Támogatási Hálózat szakértője elmondta: ha sürgősen nem történik itthon változás, pár év múlva Szerbiában nem lesz elég eladó, sofőr, rakodómunkás, szállodai és éttermi munkás, és nekünk is külföldről kell majd munkaerőt importálnunk. Ha tudjuk, hogy a régióban nálunk csak a macedóniai, a koszovói és albániai melós keres kevesebbet, vajon ki fogja betölteni a megüresedett állásokat?
Slavica Đukić Dejanović népességpolitikával megbízott tárca nélküli miniszter a napokban óvatos optimizmussal azt nyilatkozta, hogy a szerb állampolgárok elvándorlása minimális mértékben csökkent. Szerinte évente 15–16 ezren mennek el az országból, bár mások ezt a számot 44 ezerre teszik. Slavica Đukić Dejanović jó példaként emelte ki, hogy Zomborban tíz házaspár kapott nemrégiben a város peremén házat – szerinte ilyen és ehhez hasonló támogatásokkal maradásra lehetne bírni a fiatalokat, és a kormány ehhez vissza nem térítendő támogatásokat nyújt az önkormányzatoknak.
Hogy mire lenne ez elég, én nem tudom. Úgy hírlik, Óbecsén ölre menő harc ment nemrégiben egy hentesért, a munkaadók egymásra licitáltak a fizetésével. Több gyárban is többet keresnek a munkások, mint a tanárok vagy az orvosok – ők remélhetőleg itthon is maradnak. De azt is tudom, hogy az én szülővárosomból lakással, állással rendelkező orvos ment el Németországba. Közgazdász-tanár ugyanott épít új karriert. Saját házban élő középkorú közhivatalnok Svájcban kezdett új életet. Volt otthonuk és volt állásuk, mégis elmentek, és vissza sem néznek.
