Mennyire elégedett települése rendezettségével?
Teljes mértékben elégedett vagyok.: 32 (7,5%)
Többnyire elégedett vagyok, csak keveslem a zöld területeket.: 54 (12,7%)
Kevésbé vagyok elégedett, sok a romos épület.: 82 (19,3%)
Zavar a rengeteg szemét az utcákon.: 110 (26%)
Elégedetlen vagyok.: 146 (34,5%)
Összesen: 424 szavazat
Sok a szemét. Olvasóinkat ez zavarja leginkább, ha életkörnyezetükről kérdezzük őket. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb egy település, annál koszosabb, fertőbb, jusson csak eszünkbe a londoni Nagy Bűz. A XIX. század derekán már csaknem kétmillióan éltek ott, termelték a piszkot, szennyet, ürüléket, amit aztán városuk egyszerűen nem volt képes többé elnyelni. A hatalmas embertömeg nemcsak gyártja, hanem vonzza is a szemetet, az emberi szemetet, söpredéket, a társadalom margóján túlra félretolt hulladékot. Soha nem derült ki, hogy a Nagy Bűz után alig két évtizeddel megjelent, Jack néven emlegetett sorozatgyilkosukat saját közösségük termelte-e ki, vagy kívülről érkezett, de mindenképp az összezsúfolt, koszos embertömeg tette lehetővé a felbukkanását. Nincs ez másképp manapság sem, bárhol a világon, a nagyvárosokban „megterem” az emberi szemét, Újvidék sem kivétel. Noha régebben, a múlt század ’80-as éveiig, de még a ’90-es években is tiszta város volt, a „fejlődésnek” nevezett, beteges feldagadása most messziről magába ránt csövest, zsebtolvajt, napszemüvegeket és késeket áruló csalót, drogdealert, stricit és prostijait, pedofil predátort, taxisgyilkost...
Szemléljük a helyzetet a számadatok tükrében: a tartományi székvárosnak jelenleg 300 ezernél kevesebb lakója van, ennyien jelentkeztünk be, ellenben nap mint nap legalább félmillióan hemzsegünk itt. Kik azok az emberek, akik nincsenek itt, de mégis itt vannak, naponta látjuk őket az utcákon? Többségük egész biztosan olyan „újvidéki”, aki a jobb megélhetés reményében ide jár dolgozni, legálisan vagy feketén, itt tanul, vagy csak itt lakik, mert itt olcsóbban megússza, semmiképpen sem sorolhatók a „szemét” kategóriába. Jelentős részük viszont egészen más céllal jön ide, ezt a tényt a nap mint nap kiadott rendőrségi közlemények is alátámasztják: az újvidékiekhez képest aránytalanul nagy a máshonnan érkezett, majd lebukott tolvajok, rablók, drogkereskedők száma, és ha kicsit jobban utánajárnánk a tényállásnak, nyilván kiderülne az is, hogy az újvidékiként jegyzőkönyvbe vett bűnözők nagy része is alig pár hónapja, jobbik esetben alig pár éve újvidéki, városunkról korábban talán az általános iskolában hallott, tanult. Feltéve, ha járt egyáltalán iskolába. Előre megfontolt szándékkal érkeznek ide piszkolni, rombolni, nem érdekli őket, hogy mennyi kárt okoznak, hogy mi lesz utánuk. Ékes példája mindennek az egyik belvárosi aranyművesboltban néhány évvel ezelőtt történt rablás, akkor a két montenegrói bűnöző kizárólag azért jött Újvidékre, hogy magukkal vigyenek egy-két marék aranyat. Az ékszerkereskedésbe Skorpió géppisztolyokkal felfegyverkezve rontottak be, mintha legalábbis csatába indultak volna. A bent dolgozókba gondolkodás nélkül belelőttek, egyáltalán nem érdekelte őket, hogy azok túlélik, vagy nem. Félreértés ne essék, mindegyik társadalomnak, minden korban megvan a saját szemete, a korábbi, „tiszta” Újvidék sem volt makulátlan. Mi, akik később születtünk, meséből hallottuk, hogy akkoriban is voltak bankrablók, sőt, rendőrgyilkosok is, de az másmilyen jellegű emberi kosz volt, az akkoriak valahogy könnyebben elviselték, mintha az az emberi szenny nem piszkolta volna ennyire a várost. Például a Templomudvarban lévő ékszerboltot az egyik ismertebb, helybeli tanár fia – meg annak haverjai – rabolták ki, a jóképű gyereket az újvidéki fiatalok látásból ismerték, nem is értették, hogy eshetett meg ilyesmi. Talán felesleges megemlíteni, hogy a fiú nem nyitott tüzet géppisztolyból. A rendőrgyilkos is a „miénk” volt. Az újvidékiek saját szégyenüknek tekintették, később helyben végezték ki.
Elmondhatjuk tehát, hogy Újvidékre manapság javarészt kívülről hömpölyög be az utcák szemete, ha nem is mindig túl messziről, gyakran a vonzáskörzetébe tartozó, lezüllött, nincstelen falvakból, településekről. Igyekszünk takarítani, de ott, ahol oly sok ember nyomorog együtt, mint itt, ez nagyon nehéz. Talán kissé radikális takarítási módszerként ajánlhatnánk, alkalmazhatnánk az Özönvizet, az valószínűleg alaposan megtisztítaná az utcákat, de addig, ameddig ez nem következik be, (ismét) nyugodjunk bele abba, hogy együtt kell élnünk nagyvárosi szemetünkkel!
