A jazz a szabadságvágy megnyilvánulása.
Kizárólag a maga által felállított szabályoknak hajlandó eleget tenni. Hagyományait tiszteletben tartva, minden pillanatban kész a megújulásra. Folyamatosan kisiklik az őt kordába kényszeríteni törekvők ellenőrzése alól.
Improvizál.
Ezért sokszor gyanús és zavaros lehet mindazok számára, akik feltétlenül ragaszkodnak önnön korlátaikhoz.
Az afrikai, amerikai és európai zenei hagyományokból kibontakozó jazz nyelve és spiritualitása univerzális. Klasszikus formáinak fúziója révén más zenei irányzatokkal – elsősorban a különféle etnozenékkel és a népi tradicionális muzsikával – a jazz serkenti a kultúrák közötti párbeszédet.
Lerombolja a társadalmi előítéleteket, összehozza egymással a legkülönbözőbb környezetből származó embereket, és kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy az egyén, a mindennapok forgatagából kiszakadva, visszataláljon önmagához.
Herbie Hancock amerikai jazz-zongorista és zeneszerző javaslatára az UNESCO április 30-át nemzetközi jazznappá nyilvánította.
(Fotó: Molnár Edvárd)
A világszerte koncertekkel és egyéb rendezvényekkel ünnepelt jazznap központi helyszíne az idén Párizs lesz. A francia fővárosra mintegy százéves jazzhagyománya miatt esett a választás. A zenei műfaj az első világháború idején jelent meg Párizsban, amikor az odaérkező afroamerikai katonák magukkal hozták a jazz hagyományát is.
Herbie Hancock elmondta, hogy reményei szerint az esemény felemelő, pozitív üzenetet hordoz majd a januári terrorista támadások hatása alatt álló francia főváros számára.
„A jazz nem csupán valamelyik etnikai csoport, hanem minden ember számára szól. Fel kell ismernünk azt, ami hasonlóvá tesz bennünket, miközben tisztelnünk kell mindazt, ami különbözőséget teremt közöttünk” – jelentette ki a világhírű zongorista.
A jazz a toleranciát hirdeti és az emberi méltóságról szól – általános és kulturális értékeket közvetít.
A jazz gyógyír a léleknek, és a leghatásosabb terápiás módszer is egyben – vallja a paranoid skizofrénia ellen elsősorban a jazz által küzdő Tom Harrell trombitás és zeneszerző.
A jazz morális erejéről árulkodik, hogy számos jazz-zenész hangsúlyozza, hogy kizárólag olyan személyekkel képes együtt játszani, akiket mindenekelőtt emberként tisztel és nagyra tart.
Olyanokkal, akik lélekből játszanak.
Emberi tartásuk kifogástalan.
Hitelesek.
A jazz a bizonyíték arra, hogy a nap mint nap ránk zúduló gyanús értékek, pszeudohagyományok és társadalmi mítoszok mellett vannak még valós értékek, amelyeket érdemes és szükséges ápolni.
