Nehéz feladat politikai újságírónak lenni. Az embernek minduntalan politikusokkal kell foglalkoznia, a politikus pedig köztudottan egy önérzetes faj képviselője: nemigen szereti, ha valaki bírálni merészeli közszereplői ténykedését, kényes kérdésekkel szakítja meg a közösség érdekében folytatott áldásos tevékenységében, netán másik politikusnak is kikéri a véleményét az adott kérdésben. Amellett, hogy hiú, a politikus változékony is. Fennen hangoztatja – szóval, cselekedettel –, hogy a változni képteleneknek nincs helye azon a bizonyos színpadon, amelyet politikai porondnak hívnak. A politikai harc hevében a politikusnak társadalmilag megengedett, hogy választás után lecserélje addigi partnereit, megváltoztassa véleményét, politikai céljainak megvalósítása érdekében módosítsa nézeteit.
(Fotó: Ótos András)
A politikai újságírónak – a jó politikai újságírónak – mindez nem adatott meg. Sok ígéretesen indult pálya futott zátonyra éppen amiatt, hogy a politikusi cselekvési mintát követte az újságírás mezején. A politikusnak és az újságírónak nem feltétlen különböznek a céljaik, de a rendelkezésükre álló eszközök azok elérésére annál inkább. A jó politikai újságíró nem rúgja fel efemer célok miatt a szakmai követelményeket, megbízható marad az olvasók szemében, és hitelességével arra készteti a politikusi réteget, hogy ha nem is ért vele kifejezetten egyet, vegye fontolóra meglátásait.
Az elmondottak tükrében Pesevszki Evelynt nyugodt lelkiismerettel nevezhetem jó politikai újságírónak. Olyan zsurnalisztának, aki mindig képben van az időszerű eseményekről, akinek van mondanivalója egy adott kérdésről, s nyelvezete is, hogy annak hangot adjon, tudja, kit kell kérdeznie egy téma kapcsán, s azt is, hogyan kérdezzen. Volt szerencsém a kezdetektől fogva nyomon követni azt a szakmai előrehaladást, amit Evelyn az elmúlt hét esztendőben a Magyar Szó szerkesztőségében kifejtett, ami napjainkra a vajdasági magyar újságírás egyik megkerülhetetlen szereplőjévé avatta őt.
Elárulom: Evelyn titka munkája iránti alázatában rejlik. Emlékszem, egy füzet volt nála, amikor először leültünk beszélgetni: jogról, politikáról, a közelmúlt eseményeiről. Mindvégig jegyzetelt. Ezt azóta sem hagyta abba! Tudja, hogy a tegnap megszerzett tudás nem biztos, hogy elegendőnek bizonyul majd a holnap kihívásaihoz, ezért törekszik ma minél több új tudnivalót elsajátítani. Állandó önképzést folytat: különböző portálokat, hetilapokat és politikai vitaműsorokat kísér, szakcikkeket és elemzéseket olvas. Kommunikációs képessége mellett permanens felkészültsége teszi lehetővé óriási munkabírását. Ő akkor is készül, amikor állítólag pihen.
Jó politikai újságíróhoz híven Evelynnek a legtöbb körülötte zajló eseményről van saját véleménye. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy folyamatos önvizsgálatot tartson, feltegye magában a kérdést: vajon az én meglátásom biztos helyénvaló, nem torzítja netán a nézőpontom?, ami arra sarkallja, hogy más szemszögekből is képes legyen szemügyre venni egy adott problémát, annak érdekében, hogy megértse azok érvelését és álláspontját, akiknek véleményével nem feltétlenül ért egyet. A megértés nem egyetértést jelent, hanem segít megismerni azokat a mozgatórugókat, amelyek cselekvésre késztetik a közszereplőt, és a közéletet alakítják. Átlátni ezt a szövevényes világot, hogy mindig egy lépéssel előtte járjunk – ez a politikai újságíró feladata, ez az, ami Pesevszki Evelynt méltóvá teszi a Magyar Szó az Év Feltörekvő Újságírója Díjára.
