A trianoni békediktátum aláírásának 101. évfordulójára emlékezünk június 4-én, s a nemzeti tragédia lehangoló emlékei mellett azt is mérlegre tesszük, nemzeti töredezettségünkben mi, délvidéki magyarok megtettünk-e minden tőlünk telhetőt kisebbségi közösségünk társadalmi értékeinek megőrzéséért, kulturális életünk újjáépítéséért, nemzeti örökségünk gyarapításáért.
2024. szeptember 1., vasárnap
Gyűrődések
Baranyai Júlia Vízbe vesző nyomokon című könyve 1976-ban az újvidéki Forum kiadásában jelent meg először, s a kritika – ha lett volna hozzá bátorsága – akár lelkesedhetett volna a még ma is egyedülálló remekműért, ehelyett tüntető visszafogottsággal méltatta a kötetet. Voltaképpen tanácstalanság övezte a Vízbe vesző nyomokon megjelenését, mint ahogyan a nagy látomások után a megigézettek is csak magukba roskadtan hunyorognak.
A szlavóniai magyarságra vonatkozó ismereteink terén jelentős előrelépésre 1981-ben került sor, amikor Újvidéken a Forum Könyvkiadó és a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete közös kiadásában megjelent Penavin Olga A nagycsaládszervezet Szlavóniában (Kórógyon) című néprajzi monográfiája, melynek lapjain immár a maga leplezetlen szépségében mutatkozott meg mindaz, ami a szlavóniai magyar szigetből megmaradt. A kórógyi (és a környéki) nagycsalád sok közös vonást mutatott a szláv zadrugával; mindkettő ősi gazdasági egység,...
A titói Jugoszláviában a szlavóniai magyarság sorsáról, történetéről, mindennapi gondjairól a bácskai és a bánsági magyarság vajmi keveset tudhatott. 1952.
Nemzedékem, az 1970–1980-as évek idején a titói Jugoszláviában fölnőtt tagjai vajmi keveset ismerhettünk meg otthonunk és szülőföldünk 1920 előtti, a történelmi Magyarországhoz tartozó korszakának történetéből. Városok és falvak, hagyományokban gazdag vidékek a kényszerű feledés homályában őrizték előttünk titkaikat.
Magyarkanizsa város dualizmus kori művelődéstörténetének bemutatását ígéri Fejős Sándor a Magyarkanizsa művelődéstörténete (1867–1918) (2019) című kötetéhez írt bevezetőjében, s a korszak kulturális életének négy meghatározó színterén, a maga intézményeit akkoriban megteremtő oktatásügy, a virágkorukat élő társadalmi szervezetek működésén, a helyi sajtó szerepén, és az „új iparágként” kibontakozó gyógyturizmus fejlődésén keresztül tervezi bemutatni a polgárosodó közösség életének gyarapodó értékeit. Érdemes a korszak történetével foglalkozni...