2024. december 23., hétfő

Gyűrődések

Hazánk gyönyörű vidéke a Tarcal-hegy

Sok van körülöttünk, ami csodálatos – zárom mostanában napi töprengéseimet a Kincses kalauz – Tájhangok (2020) című útikönyv lapjai fölött, miközben emlékeimben ismert és ismeretlen délvidéki tájak felé kalandozok. S ha a minap a verseci Várhegy tövében régi borok zamata szédített meg, hát pohárral a kezemben tekintek most a szerémi borok vidéke, a Tarcal-hegy felé is.

Ali tornyának fecskéi

A vajdasági magyar tájak titkaiba beavató Kincses kalauz – Tájhangok (2020) című, fölöttébb gazdag kiadványban olvasom: a délvidéki verőfényben a szőlő legalább háromezer éve honos, igazi otthonát mindenekelőtt a Tarcal lankáin és a verseci hegy déli lejtőin találta meg, kultúrája századokon át eredendően meghatározta a vidék emberének életét. A verseci Várhegy tetején egy kőből épült lakótorony emlékeztet ma is a történelmi időkre.

Magyarságunk kincses kalauza

A minap egy könyv fölé hajolva, képzeletben elindultam haza, a szülővárosomba, Óbecsére. Péterréve felől évszázados tölgyek szegélyezték az utamat, s a Mézes dűlő mentén érkeztem a városba, amely a krónikák szerint az 1751-ben, a korábbi határőrvidék helyén létrejött Tiszai koronakerület központja volt, s akkori, közel száz évig tartó, vezető szerepe gazdasági tekintetben megalapozta a későbbi, polgári fejlődését.

Az együttélés évszázadai a Délvidéken II.

A sok évszázados együttélés történelmi eseményeinek a számbavételét követően a közelmúlt történéseinek az értékelésére is vállalkoztak azon a tudományos tanácskozáson, amelyre a belgrádi Collegium Hungaricum által szervezett magyar–szerb történésztalálkozón került sor, s melynek előadásait 2020-ban az újvidéki Forum Könyvkiadó A keresztény Európa határán – Fejezetek az ezeréves magyar–szerb együttélés történetéből címmel magyar, és Na granici hrišćanske Evrope – Poglavlja iz hiljadugodišnjeg mađarsko-srpskog suživota címmel szerb nyelvű köte...