Amíg a foci minden szépségére immúnis, de minden rosszindulatú vírusával fertőzött fővárosi média körében javában tart az irreálisan önámító licitálás, miszerint az UEFA jövő csütörtökön semmiképpen sem dönthet a szerbiai válogatott kárára, és a belgrádi botrány főztjét az eszi meg, aki a megalapozatlan itteni vélemények szerint kotyvasztotta is, akad egy nagyon érdekes példa, amely rámutat ugyanannak a médiának a sportágankénti részrehajlására, egyes képviselőinek komoly tudatlanságára, és arra is, hogy a hazai szövetségek miként működnek.
Alighanem könnyen egyetérthetünk abban, hogy a fővárosi média sose bírálja a C. zvezdát, a Partizant és a fociválogatottat. A játékosokat, az edzőket, a klubvezetőket és a szövetségi kapitányt pocskondiázhatja, de az intézményeket sérthetetlenként kezeli. Magában véve ennyi is elegendő a lesújtó képhez, viszont ugyanez a sajtó másképp kezeli a többi sportágat, kivéve a C. zvezda és a Partizan kosárlabdaklubokat, amelyek ugyancsak eleve szeplőtelenek.
Való igaz, hogy a legtöbb szerbiai szakszövetség, s itt a röplabdázók szervezete a kivétel, meg is érdemli a bírálatokat. Habár azok – ha figyelembe vesszük, hogy létezhetne jó ízlés is – néha túl kemények, mint amelyen az volt, amely révén a sportnapilap kikelt az egyik legszegényebb, az úszószövetség ellen. Tény viszont, hogy a szövetség az anyagi problémák ellenére is tehetne egyet s mást, és a pénz hiánya semmiképpen sem ok arra, hogy a szövetség honlapja, ha már létezik, s látszik, hogy esetenként friss szövegek is felkerülnek rá, mellőzze a legjobb versenyző sikereit.
A lap október 9-én kommentárban kelt ki az ellen a viszonyulás ellen, hogy az úszók honlapján több mint egy héttel a hongkongi rövid pályás világkupa után sincs fent Velimir Stjepanović országos csúcsának és két érmének híre. Az úszószövetségben, mivel kicsik és gyöngék, megszeppentek, s még aznap (11 napos késéssel, de látszólag annál nagyobb szeretettel) közölték a világgal, amit az már régen tudott. Mint kiderült, a világ tudta, a szerbiai hírügynökségek és tv-adók viszont nem. A hírügynökségek ugyanis azon nyomban átvették a hírt, mintha az a lehető legfrissebb lenne, s hogy a szégyen még nagyobb legyen, úgy tudósítottak, hogy „a Szerbiai Úszószövetség értesülése szerint Velimir Stjepanović…”. A tv-csatornák teletextjei – amelyekhez a sportszerkesztőségeknek semmi közük, hisz azokat valaki hozzá nem értő csakis a hírügynökségekből válogatva tölti fel – azonnal reagáltak, s már október 10-én jelentették, hogy a legjobb szerbiai úszó két érmet nyert a nemzetközi versenyen. Azt persze, hogy a versenyt szeptember 29-én és 30-án tartották meg, nem mellékelték. Egyrészt, mert fogalmuk sem volt róla, másrészt, mert valószínűleg nem illik a hírügynökségi anyagok tartalmát és hitelességét megkérdőjelezni.
