Egészen váratlan és szabályt bontó határozatot hozott a héten a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Igaz, csak ideiglenesen, a végső döntést decemberre halasztva, felvette ugyanis soraiba Koszovót. Ennek velejárója, hogy a koszovói sportolók részt vehetnek a 2016-os olimpiai játékok selejtezőiben, a vitás pedig, hogy olyan ország kapott tagságot, amelyet az ENSZ még nem tart teljes értékű és az ebből fakadó jogokra érdemes országnak, hisz még nem tagja a New Yorkban, az East River partján székelő és működő gyülekezetnek.
Mivel nem volt még rá példa, hogy ENSZ-en kívüli ország tagja lehetett a NOB-nak, érthető, hogy egyes helyeken a döntés nagy felháborodást keltett. Nem sok helyen ugyan, de annál nagyobb a visszhang Szerbiában, ahol a hivatalos politika része, hogy Koszovót soha nem ismerik el, mert annak területét sajátjuknak tartják, s a szakadár országot ezáltal egyoldalúan kikiáltottnak és semmisnek tekintik.
Szerbiának joga van a véleményre és álláspontra, ami azonban nem kötelezi a világ többi államát és a nemzetközi szervezeteket sem. Különösen nem Koszovót, amely szüntelenül kilincsel mindenhol, s így lett már teljes jogú tag nyolc nemzetközi sportszövetségben (pl. asztalitenisz és kézilabda), társult tag a birkózószövetségben, s kérvénye négy esetben véleményezési folyamatban van. Ráadásul a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségtől is engedélyt kaptak a barátságos meccsekre, igaz, nemzeti szimbólumok használata nélkül.
Szerbia valamennyi esetben a tagság és szereplési lehetőség ellen szállt síkra, viszont a fentiek szerint törekvése nem járt mindig sikerrel. Valószínű, hogy a FIFA döntése másoknál is sokat nyom a latban, s ha decemberben a NOB állandó tagnak veszi fel Koszovót, többé meg sem lehet állítani a tagosodási folyamatot.
Ebben valószínűleg szerepet játszik a tény, hogy a szerb–koszovói tárgyalások nem sok sikerrel zajlanak. Nem titok, hogy a világ nagy része – elvégre több mint 100 ország már elismerte Koszovót – a jelenlegi status quo ellen kardoskodik, mert annak nem látszik a vége, s úgy tartja, hogy egy bármilyen új ország lakóit nem kellene bizonytalan határidős kizárási tilalommal sújtani. Tény, hogy párját ritkító eset a nem ENSZ-tag felvétele a NOB-ba, viszont nem teljes igazság az sem, amelyet a szerb sportminisztérium vall, hogy a NOB ily módon veszélyezteti az olimpizmus elveit. Sokkal valószínűbb, hogy a NOB lényegesebbnek tartja „a részvétel a fontos” elvet.
Másrészt tény, hogy a koszovói sportolók nemzetközi szereplése a politikain kívül semmilyen kárral nem járhat Szerbiára és más országokra nézve sem, s Koszovónak is jó ideig kizárólag politikai haszna lehet belőle. Ebből adódik viszont, hogy nemcsak a NOB politizálja el a kérdést, hanem azok is, akik ellenzik a döntését.
