Minden sportág, még a lövészet is, arra törekszik, hogy minél tömegesebb és nézettebb legyen. Utóbbi alatt azt kell érteni, hogy a tévé képernyőjén is helyet szorítson magának, aminek viszont egyetlen prózai oka a reklámpénzekből való részesedés lehetősége. Hogy a fenti igény megvalósítható legyen, azért rendszerint szabálymódosításhoz kell folyamodni, hisz amikor az egyes sportágakat feltalálták, tv még nem volt, így az első versenyzési szabályok írásakor senki sem gondolt arra, hogy a meccseket nem csak a helyszínen megjelentek kísérhetnék megkülönböztetett figyelemmel és lelkesedéssel.
Az eredeti szabályokhoz legcsökönyösebben a labdarúgás ragaszkodik, ami nem meglepetés, hisz nekik gondjuk a tévével sose volt, és minden változás alapjában véve csak kozmetikai jellegű, vagy pedig a gladiátori fok növelését szolgálta. A cserelehetőséget azért vezették be, mert a foci testileg meglehetősen igényes lett, és az sem járta, hogy egy esetleges sérülés eleve mindent eldöntsön, amire Puskás Ferenc 1954-es berni vagy pedig Ivica Osim 1968-as firenzei esete is ékes példa. Mivel nincs nyomás a tévé részéről, azért tart már évek óta a fociban a vita az elektronikus gólbíróról, inkább a játékvezetők számát növelték, mert nem félő, hogy egyszer csak több lesz belőlük a pályán, mint focistából.
Ami, persze, nem lenne gond, hisz a teniszben például több a bíró, mint a sportoló, és ez sem elegendő, ezért be kellett vezetni a sólyomszemnek is nevezett készülék használatát, mert az emberi szem egyszerűen nem képes a másodperc töredéke alatt megállapítani, hogy a vonalon vagy mellette pattant-e a labda. A tie-break szabály azonban már tv-igény volt, mint ahogyan a csapatsportokban a játékosok neve is a mez hátán.
A nézhetőség, valamint a mérkőzés egyszerű megértése lett a birkózók egyik gondja is, ami az olimpiai műsorból való kiiktatás szélére sodorta őket, korábban pedig ugyanez a veszély a vízilabdát fenyegette, mert néző legyen a talpán, aki a tribünről pedig a karosszékből ugyanazt láthatja, amit a medenceparton levő bíró is.
A legendás Dragutin Šurbek annak idején nagyon ellenezte az asztalitenisz játszmáiban a 21-ről 11-re csökkentett pontszámot. Érvelése nagyon egyszerű volt, az új szerint, mondta, egy pont a szett 10 százalékát jelenti, ami meglehetősen nagy szám, pontosan ugyanakkora, mintha a kosárlabdában egy találat érhetne 9-10 pontot is.
A legtöbb szabálymódosítást a röplabda élte meg, viszont kiderült, hogy egyik sem volt a játék kárára, sőt a meccsek még érdekesebbek lettek, s a röplabda világszerte továbbra is egyre népszerűbb és egyre tévésebb. Vezetői szerint azonban még mindig van hely a javításra. Azt beszélik, hogy hamarosan náluk is sólyomszem igazolja majd, hogy vonal volt, vagy sem, a szettekben 21-re csökkentik a pontok számát, és az adogatáshoz nem nyolc, hanem öt másodperc lesz a rendelkezésre álló idő.
