Mint ahogyan a politikusok beszédeiben a statisztikai adatnak, ugyanúgy a sportban valamennyi szubjektív módon összeállított ranglistának és eszményi csapatnak valójában célja van. Azzal például nem lehet vitatkozni, hogy a golfozó Tiger Woods volt tavaly a legtöbbet kereső sportoló, a listán pedig Roger Federer, Kobe Bryant, LeBron James, Drew Brice, Aaron Rogers (amerikai foci sztárjai), Phil Mickelson (golfozó), David Beckham, Christiano Ronaldo és Lionel Messi követik az első tízben, arról azonban már lehet, hogy miért Federer a magasan helyezett második, noha a teniszben is ennél már gyöngébb pozíciót foglal el, hogy végre nincs öklöző az első tízben, és hogy minek köszönhetően kereshet többet Beckham, mint a jelen két legnagyobb focisztárja.
A válasz roppant egyszerű, a reklám irányítja a lista alakulását, a jövedelem pedig a piaci kapacitástól függ. Nem baj, mondják néhány erős cégben, hogy Federer már nem világelső, hisz világszerte annyira ismert arc, hogy megéri a befektetést, mert ennek a sokszorosa térül meg.
Száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy a reklám nagyjainak a keze van benne abban a jóslatban is, amelyet a napokban egy francia sportlap közölt le. A cikk és a benne foglalt ranglista nem más, mint egy sugallat, kik azok a teniszezők, akikbe a következő esztendőkben érdemes lesz befektetni, s akik képesek lesznek puszta megjelenésükkel hasznot hozni a befektetőknek. Nos, a meg nem nevezett jós azt állítja, hogy 2018-ban a bolgár Grigor Dimitrov lesz a világ első számú teniszezője, s a legjobb tízben Paire, Murray, Raonić, Đoković, Niskori, Tomić, Gulbis, Janowicz és Sock követik. Ízlés kérdése, mondhatnánk, hisz nem egészen valószínű, hogy egy sor mentális síkon nem túlzottan erős mai fiatal vagy annál valamivel már idősebb teniszező alkotja majd az élvonalat a mai első kettővel együtt, viszont annál hihetőbb, hogy azok a cégek, amelyek ma Federert támogatják, a jövőben éppen a reklámokba illő ábrázattal megáldott Dimitrov és Paire mellett döntenek.
A minden idők legjobb csapat-összeállításának elkészítése egészen más okokból történhet. Egyrészt, mert akit erre felkérnek, az vitathatatlan tekintély, aminek tehát van értelme, az viszont úgy sorol be, ahogyan neki tetszik, tehát kihagyja mindazokat, akikkel a múltban bármilyen nézeteltérése volt. Nem kell tehát meglepődni, hogy az NBA ligában minden idők második legeredményesebbje, a Utah és a Lakers csapataiban is játszott Karl Malone az eszményi ötösbe – miközben már évek óta arról folyik a vita, hogy vajon Michael Jordan vagy Kobe Bryant minden idők legjobb kosarasa – John Stocktont, Oscar Robertsont, Scottie Pippent, LeBron Jamest és Wilt Chamberlaint választotta. Nem vitás, hogy jó az ötös, és lehetne tényleg a legjobb is, de a háttérben ott lapul az üzenet, miszerint Jordan és Kobe pukkadjanak meg.
Néha azonban, egészen váratlanul, a lenézés a saját klubból érkezik. Egy boszniai csapat így egy szerbiai sportolót szerződtetett, és azt komoly erősítésnek nevezte meg. Az illető itt edzett, oda csak a meccsekre járt, amikor üzentek neki. Egyszer jött is a hívás: A héten fontos meccset játsszunk, ne is gyere!
