A szerbiai sport legnagyobb problémája, legalábbis, ha a fővárosi média a mérce, hogy a C. zvezda fociklubban lemondott Ricardo Sá Pinto portugál edző, mondván, nincsenek meg a feltételei a munkához. Mintha nem tudta volna pontosan, hogy hova jön, és milyen feltételek várnak rá, s csak idővel fedezte volna fel, hogy másként állnak a dolgok, mint ő gondolta. Nem kell itt túl ravasznak lenni, s feltételezni, hogy a volt BEK-győztes vezetői, amikor a portugált idecsalogatták és szerződtették, mindent megígértek. Tejben-vajban fürdést, Kánaánt. Amiből persze nem lett semmi. Most meg szidják, mint a bokrot, mondván, könnyű sikeresnek lenni, ha ahhoz minden feltétel adva van. Ha olyan nagy szakember, mint amilyennek vallja magát, ám teremtsen a semmiből!
Hagyjuk azonban a Zvezdát, ők ugyanis mindig megoldották a problémáikat. Ha másként nem, hát az állam bőkezű segítségével, mintha az egész országban más klub nem is létezne, s éppen a Zvezdáért kell mindenkinek összefogni. Nézzük, mi is történik hozzánk jóval közelebb. Például a Vojvodina sincs jobb anyagai és egyéb helyzetben. Ha pedig körülnézünk a nemzetközi porondon sikeres, ezért az ország legjobb nagyköveteinek is tartott sportágak háza táján is, azt látjuk, hogy a pólószövetségnek már hónapok óta nincs elnöke. Meg pénze sem. E sportágon belül hírnek számít, hogy a nagykikindai ŽAK megszűnés előtt áll, a Vojvodina, az ország legjobb nevelőklubja pedig még nem fulladt bele az adósságokba. Az évtizedeken át legsikeresebb hazai röplabdaklub, az újvidéki Vojvodina is a megszűnés határán jár. A helyzet súlyosságát az harangozta be, hogy lemondták az európai kupákat, a napokban pedig elnökük és az igazgatóbizottságuk elnöke, akik mellesleg a klub legendás játékosai, lemondtak a posztról. A szabadkai Spartacus lányai, hogy itthon szerepelhessenek, évek óta nem mennek Európába, s minden nyáron eladják a legjobbjaikat. Az újvidéki Vojvodina kosarasai, habár a pályán kiharcolták a jogot, esetleg nem indulhatnak az Adriai Ligában, mert nincs pénzük a benevezésre. Igen, nem tévednek, csupa neves vajdasági klub, s a helyszűke miatt sok más klubot nem is említhetünk.
Mit tesznek ilyenkor a sportvezetők? Lemondanak? Lázas munkában vannak a helyzet orvoslása érdekében? Kimondják, hogy nincs is szükség a vajdasági klubokra, az országnak elég a C. zvezda és a Partizan?
Egészen pontosan nem tudni, hogy mit csinálnak. Ha bárki is olvasta vagy hallotta, hogy mi a véleménye az olimpiai bizottságnak, az országos és tartományi sportminisztériumnak, a különböző szintű sportszövetségeknek, szóljon, hogy más is megtudja. Itt most nem gondolok a miniszter asszony napi több tíz üdvözlő táviratára, amelyekben eszményi helyzetképet fest és fűt-fát ígér.
Mindebből kifolyólag egy régi viccet is időszerűsítek, amely feldolgozásomban így hangzik:
Egyszerre ítélik halálra a szerbiai sport két szakértőjét, az egyiket, aki kizárólag elmélettel foglalkozik, s a másikat, akit csak a gyakorlat érdekel. Mindketten megkapják az utolsó kívánság jogát. Az elmélettel foglalkozó azt kéri, hogy szemináriumot tartson a legújabb elméletéről. A gyakorlattal foglalkozó erre azt kéri, hogy őt végezzék ki, még mielőtt az elméletis belekezdene a hosszas fejtegetésébe.
