Sok olyan esemény történt a múlt héten a sport világában, amelyet meg lehet mosolyogni, vagy pedig, tetszés szerint, szörnyülködni rajta. Számos – nevezzük nyugodtan disznóságnak – esetet lehetne felsorolni, melynek némi kegyetlenség, nyerészkedés, erős túlzás vagy pedig egyszerű tudatlanság volt az indítéka.
A legklasszikusabb egy újvidéki gyermek-kézilabdatábor esete, mely meglehetősen kis összeg miatt történt, és botrányba torkolt. A szerbiai sajtó egy része felfigyelt rá, azután viszont nem bonyolódott bele a részletekbe, megelégedve egy teljesen kósza és semmitmondó közleményfélével. Talán azért, mert orosz gyerekek voltak szenvedő alanyként véletlen főszereplők, s tekintettel a két ország kapcsolataira, az öncenzúrát gyakorolt sajtó szerint talán nem kellett eget rengető botrányt kavarni abból, hogy itt néhány személy zsebre vágott némi, az orosz gyerekek elszállásolására szánt összeget.
Történt, hogy Újvidéken egy nem létező klub nemzetközi jellegű edzőtábort szervezett az elemista korú kézilabdázók számára. Ilyen nevű klub ugyanis nem vesz részt semmilyen itthoni versenyben, viszont neve a megtévesztésig hasonlít az országos bajnok klubéra, amely régóta vendéglátója a csöppségek rangos és tekintélynek örvendő edzőtáborozásának. Hogy a megtévesztés teljes legyen, a fantomklub még a tábor nevét is kölcsönvette, aminek alapján védnököket is talált, az orosz gyerekeket azonban nem a nyári hónapokban üres internátusokban, hanem ingyenes módon egy iskola tornatermében, spártai körülmények között szállásolta. A gyerekek nem várták meg a tíznapos tábor végét, a negyedik napon útvezetőjükkel együtt összecsomagoltak, s megszöktek a barátságtalan környezetből.
Azóta sem tudni, ki a szervező, mennyit vágott zsebre az ámításon, s az sem, hogy az illetékesek egyáltalán miért adtak engedélyt az edzőtáborra. Egy biztos, egy csapatnyi orosz gyerek kellemetlen emlékeket szerzett Szerbiában.
Nem volt nekik kényelmes itt, de legalább nem érte őket atrocitás, mint a Honvéd fociklub szurkolóit. Legalábbis ezt állítja egy magyar párt, a klub pedig ezzel kapcsolatban – tudatja az ottani sajtó –, panasszal fordult Szerbia budapesti nagykövetéhez, aki, ha igaz, sajnálatát fejezte ki. Érdekes, hogy a klub szerint atrocitás, ha a vámszervek tüzetesen átvizsgálják a féktelen viselkedésre hajlamos szurkolók nagy csoportját. Nem tudni, miért a klub reagált, ha azt állítják, hogy nem ők szervezték a szurkolók érkezését. De ha már a pesti klub annyira szívén viseli szurkolóik épségét és egészségét, miért nem intézkedett azonnal az újvidéki stadionban, hogy a meleg nyári estén a vendéglátók legalább ivóvízzel lássák el őket. Ha már az ellenkezőjét atrocitásnak nevezik.
Mit is mond az értelmező szótár? Szerinte az atrocitásnak elég sok jelentése van. Bántalmazás, kegyetlenség, kegyetlenkedés, szörnytett, vadság, könyörtelenség, iszonyúság, szörnyűség...
Valahogy nem illik bele egyik sem. De ha mégis, akkor a sajtó az olvasók, tágabb értelemben véve a közvélemény, ellen is azt követett el.
