Az orvos az éjjeli ügyelet alatt sajnos nem tudott segíteni a vajúdó fiatalasszonyon. A koraszülött csecsemő és annak kétéves nővére anya nélkül maradt. Az orvos azon töprengett, hogyan tartsa életben a picit. Az afrikai „kórházban” nem volt villanyáram, így nem tudta inkubátorba tenni. Sőt, külön helyiség sem állt a rendelkezésére, ahová átvihette volna.
Az egyenlítői éghajlaton az éjszakák sokszor elég hűvösek. Ezért az egyik bába megkereste a dobozt, amelybe a koraszülöttet szokták tenni vattával bepólyázva, a másik pedig elment tüzet gyújtani, hogy forró vízzel megtölthesse a melegítőpalackot. Aztán idegesen tért vissza, mert a forró víz szétrepesztette a palackot.
– Ez volt az utolsó palackunk – sóhajtott a bába.
Az orvos látta, hogy Közép-Afrikában a melegítőpalackok nem nőnek a fán, s nem léteznek az erdei utacskák mentén boltok, ahol új palackot lehetne vásárolni.
– Akkor tegye minél közelebb a picit a tűzhöz – mondta a bábának csöndesen az orvos. – Valaki feküdjön a gyermek mellé, hogy éjszaka minél több meleget kapjon.
Az orvos szokása szerint délután a köréje gyűlt árva gyerekekkel együtt imádkozott, és javasolta nekik, kiért imádkozzanak. Közben mesélt az icipici baba születéséről, a melegítőpalackról, amely szétrepedt, és arról is, hogy a baba meghalhat, ha megfázik. Sőt mesélt a kétéves nővéréről, aki sír, mert az édesanyja meghalt.
Rút, a harmadikos kislány lelkiismeretesen imádkozott a többi pajtásával, akiket az orvos afrikai szolgálata során a szívébe zárt.
– Drága Istenem, kérlek, küldj nekünk ma egy melegítőpalackot – szólt kedvesen a kislány. – Ha holnap érkezik meg a palack, késő lesz, addig a baba meghal. Kérlek, Istenem, ma küldd el!
Az orvos megilletődve hallgatta a bátor imádságot és azt, amit a kislány hozzáfűzött:
– Istenem, a szomorú kislánynak küldenél-e babát? Abból majd megtudja, hogy igazán szereted.
Az orvos a kislány imájára áment („úgy legyen”-t) mondott, noha maga nem hitte, hogy Isten ezt a kérést teljesítheti. Pedig tudta, hogy a mindenható Istennek semmi nem lehetetlen, ezt olvasta róla a Bibliában. De hát léteznek korlátok, határok, ugyebár? Az orvos azon töprengett, Isten hogyan teljesíthetné ezt a különleges kérést. Az orvos úgy gondolta, teljesíthetné, ha valaki a hazájából csomagot küldene neki. Ám azt is tudta, hogy négyéves afrikai szolgálata alatt ilyesmi egyetlenegyszer sem fordult elő. És ha netalán valaki mégis küldene valamit, miért tenne a csomagba melegítőpalackot egy orvos számára, aki meleg éghajlatú országban dolgozik?
Délután, amíg az orvos az egészségügyi nővéreknek tartott órát, üzenetet kapott, hogy a háza elé egy autó érkezett. Mire hazament, az autó elment, csak egy nagy küldemény várt rá a ház előtt. Könny tódult a szemébe. Nem tudta kinyitni a küldeményt. Az árva gyerekeket hívta, jöjjenek el hozzá.
Együtt figyelmesen bontogatták a csomagot. Közben összehajtották a csomagolópapírt, ügyelve, hogy ne sérüljön meg. Az izgalom fokozódott. Mintegy tizenöt gyermek tágra nyílt szemmel leste, mi kerül elő a kartondobozból.
Legfölül élénk színű, rövid ujjú pólók voltak. Felragyogott a gyerekek szeme, amikor az orvos szétosztotta nekik. Aztán a leprásoknak szánt kötszert szedte elő. A gyerekek azt érdektelenül nézték. Amikor megpillantotta a dobozt szárított gyümölccsel, örült, hogy lesz hétvégi csemege. Végül beletúrt a csomagba. – Lehetséges? – kérdezte, s kiemelte a teljesen új gumi melegítőpalackot. Könnybe lábadt a szeme. Mert nem ő kérte Istentől, hogy küldje el. Valójában nem is hitt abban, hogy ezt meg tudja tenni.
Rút, aki az első sorban állt, odaszaladt a csomaghoz.
– Ha Isten a melegítőpalackot elküldte, akkor biztosan babát is küldött! – hadarta izgatottan.
A doboz alján keresgélt, és kiemelt egy szép ruhájú pici babát! A szeme felragyogott! Ő soha nem kételkedett! Az orvosra nézve megkérdezte:
– Odaadhatom-e ezt a kislánynak, hogy tudja, Jézus igazán szereti?
– Természetesen – válaszolta az orvos.
A csomag öt hónapja utazott. Az orvos volt osztálya küldte. Az osztály elnöke hallva és meghallgatva Isten szavát, melegítőpalackot küldött az afrikai országba. Egy lány pedig a babáját tette a dobozba egy afrikai gyerek számára – történt ez öt hónappal ezelőtt, válaszként Rút kérőimádságára, hogy Isten a melegítőpalackot és a babát „ma délutánra” küldje el!
Tudunk-e mi is ilyen gyermeki bizalommal, hittel Istenhez fordulni, mint Rút tette?
Egyes pszichológusok úgy vélik, az egészségesen kötődő gyermek, akit nem ért nagyobb csalódás, általában 8–9 éves koráig bizalommal hagyatkozik szüleire, nem kérdőjelezi meg gondviselő szándékukat. Feltételezzük, hogy ugyanebből a bizalomból táplálkozik az az egyszerű, gyermeki hit, amellyel Isten felé fordul.
A gyermeki bizalommal másokért imádkozókat Isten mérhetetlenül megjutalmazza.
