Az ember nem válogathatja meg, melyik korban, melyik országban, milyen vallású, nemzetiségű családban lát napvilágot. Engem azonban mérhetetlen hála tölt el a Teremtő iránt azért, hogy nem a második világháború mérhetetlen szenvedéseinek éveiben ringattak bölcsőben, amikor „elszabadult a pokol”. Amikor magukat okosnak tartó, de hiú emberek felültek az ördögi propagandának, és beálltak azok táborába, vagy engedték, hogy bele kényszerítsék azok táborába, akik úgy gondolták, joguk van „tisztogatást” végezni embertársaik között.
Aleksandar Reljić forgatókönyvíró és rendező a nemrég bemutatott Unoka című dokumentumfilmjében a nézőt ezzel a korral szembesíti. Az unoka (németül: Enkel) Rainer Höss, az auschwitzi haláltábor hírhedt parancsnokának, Rudolf Hössnek az unokája, aki 12 éves kora óta – amikor megtudta, hogy nagyapja az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokaként több mint egymillió zsidó haláláért felelős, s emiatt fel is akasztották – kénytelen a nagyszülők bűneinek terhével élni.
A megrázó dokumentumfilm másik szereplője az 1934. január 31-én született Eva Mozes Kor, az auschwitzi haláltábort túlélt erdélyi származású, zsidó vallású nő, aki Rainer Hösst, annak személyes kérésére, jelképesen unokájává fogadta. Sőt azóta közösen harcolnak a világban jelen levő zsidó-, faj- és idegengyűlölet ellen. A dokumentumfilmben Eva elmondja, hogyan lett képes megbocsátani.
A kegyetlenségeket túlélt, csodálatra méltó, erős asszonyt 11 éves kislányként szülőfalujából, az erdélyi Porcból ikertestvérével, Miriammal, és szüleikkel marhavagonban az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták. Csak az ikrek maradtak életben, dr. Josef Mengele borzalmas orvosi kísérleteit, kínzásait is kibírták.
1945-ben visszakerültek Romániába, majd 1950-ben kimentek a független állammá vált Izraelbe. Evát feleségül vette az amerikai Michael Kor. Az asszony 1960 óta az Egyesült Államokban, Indiana állam Terre Haute városában él.
Alex fia és Rina lánya, amikor csak idejük megengedi, édesanyjukat elkísérik Németországba és más országokba, ahol előadásokkal harcolnak a gyűlölet és előítélet ellen.
Eva szerint a legtöbb holokauszt-áldozat a mai napig áldozatnak tartja magát. Eva azonban a nemrég bemutatott dokumentumfilmben is arról vall, hogy már szabadnak érzi magát. 1994-ben elhunyt ikertestvére tiszteletére alapította meg a Candles Holocaust Museum and Education Center nevű múzeumot, lehetőséget adva azoknak, akik még nem gyógyultak ki a holokauszt okozta testi-lelki sebeikből, hogy, ahogy ő fogalmaz, „visszavegyék” a saját fájdalmaikat. Szerinte a megbocsátás a gyógyulás útja.
A ma már 84 éves Eva szerint az áldozatok azok, akik életük végéig cipelik annak a terhét, hogy a bűnöket elkövető nácik nem kértek tőlük bocsánatot. Neki minden nehézség ellenére sikerült megbocsátani mindazt, amit ellene és családja ellen elkövettek. Ezt a folyamatot benne dr. Hans Wilhelm Münch német SS-tiszt indította el. Ő volt az egyetlen az auschwitzi vádlottak közül, akit nem ítéltek el. Orvosként számos fogolynak az életét mentette meg. Amikor 1995-ben Eva meghívásra az auschwitzi tábor felszabadításának ötvenedik évfordulóján látogatást tett a koncentrációs táborban, dr. Münch aláírt egy nyilatkozatot azzal kapcsolatban, ami a táborban történt. Az orvos és a dr. Mengele-kísérleteket túlélt asszony kinyilatkoztatták: soha többé nem történhet ilyen. Eva akkor úgy érezte, már nem áldozat, és meg tudott bocsátani dr. Josef Mengelének és a többi nácinak is.
S amikor ezt sikerült megtennie, megérezte: ez a cselekedet az áldozatnak jó, mert ezzel megindulhat a gyógyulás felé vezető úton. Sem Hitlernek, sem Josef Mengelének, sem Rudolf Hössnek, sem a többi nácinak semmilyen hatalma nincsen már felette! Ez szárnyakat adott neki. Országokat járva, előadásai során élete példájával arra biztatja a fiatalokat, hogy ne adják fel álmaikat. Elmondja nekik, hogy kislányként is megfogadta, túléli Auschwitz borzalmait. Figyelmezteti őket az antiszemitizmus és idegengyűlölet veszélyére, és arra biztatja, hogy csak saját tettei és egyénisége alapján ítéljék meg az embereket, és mindenkinek, aki vétett ellenük, még a legnagyobb ellenségnek is bocsássanak meg. Azt üzeni, hogy így gyógyulhatnak ki a sebeikből, amelyeket hordoznak. Mert a fájdalmait cipelő ember nem lehet önmaga legjobb változata, és nem tud építeni egy jobb világot.
