Bölcs és Európa felé igyekvő kormányunk ismét bevezetett egy európainak mondható jogszabályt: a gépjárművek műszaki vizsgálata ezentúl sokkal szigorúbb lesz, európai szintű előírásoknak kell, hogy megfeleljen a jármű állapota. Őszintén szólva, ez kettős érzéseket ébreszt bennem. Egyrészt megértem a dolgot, mert fontos, hogy a forgalomban részt vevő gépkocsik megfelelő állapotban legyenek. Ez elsősorban a közlekedésbiztonság szempontjából fontos. Senki sem örülne, ha hátulról belefutna egy másik kocsi, mert felmondta a fékje a szolgálatot, vagy kitört a kereke. A 15 évnél idősebb autóknál, amelyeknek nem viselik kellőképpen gondját, nagy a valószínűsége, hogy előfordul ilyen jellegű meghibásodás. Emellett a rossz állapotú motor miatt a károsanyag-kibocsájtás is túlontúl magas lehet, ami szemmel is jól látható, amikor például egy rozoga „sztojadin” elpöfög az ember mellett.
Az érvek tehát amellett szólnak, hogy a műszaki vizsgálat szigorítása indokolt, és ez a lépés a közlekedésbiztonságot, valamint a környezetvédelmet szolgálja. De az éremnek természetesen van másik oldala is, főleg Szerbiában. Az az egyszerű munkás, aki 25–35 ezer dinárt keres havonta (és most a többségről beszélünk, bármit is mondanak a statisztikák), nagyon örül, ha pár száz euróért megvásárol egy 30 éves autót. Talán egy Yugót, talán valami öreg nyugati kocsit, kicsit drágábban. Ezzel jár dolgozni, ezzel intézi a családi ügyeket, és nagyon boldog, hogy olcsón kap hozzá alkatrészeket, ha valami gond van. A kocsi talán kicsit rozsdás, kicsit pöfékel és a fék sem a legtökéletesebb, de kicsit jobban odafigyel a sofőr, és nincs vele gond. Ezeket az embereket is meg kell érteni, mert a járműre szükségük van, viszont nem tudnak 7–8 ezer eurót kiadni, hogy egy minden szempontból megfelelő kocsit vegyenek.
Akik a jogszabályokat hozzák, azok valószínűleg nem értik, hogy mi a gond a szigorított műszakival. Hogyan is értenék, amikor szolgálati Super B-kel és Audikkal furikáznak, amit sofőr vezet. Nem gond a műszaki, és azon sem gondolkoznak, hogy mennyiért tankoljanak. És természetesen arról is megfeledkeznek, hogy azoknak az adófizetőknek a pénzéből furikáznak, akik most a szigorított műszaki vizsgálat miatt aggódnak.
Egyértelmű, hogy a hazai gépjárművek műszaki állapotát jelentős mértékben javítani kell, az autók életkorát pedig jelentősen csökkenteni. Viszont az is egyértelmű, hogy ezt nem úgy kell elérni, hogy egy drákói műszaki vizsgálattal a gépjárművek felét kivonjuk a forgalomból. Például lehetett volna fokozatosan is: első évben szigorítják a fékek ellenőrzését, második évben a korrózió ellenőrzését stb. Az embereknek időt kellett volna adni, hogy anyagilag felkészüljenek a változásokra. Arról már nem is beszélnék, hogy ideális esetben a fizetések növekedése lehetővé tenné, hogy az emberek többet költsenek a kocsira is. Szerbiában bevett gyakorlat, hogy bevezetik az uniós szabályokat, szigorításokat, csak éppen az európai életszínvonal bevezetéséről feledkeznek meg. A pénzügyminiszter arról beszél, hogy Európa három leggyorsabban fejlődő gazdasága közt vagyunk. Lehet, hogy ő valóban ezt gondolja, de az a melós, aki a 30 éves kocsijának a műszaki vizsgája miatt aggódik, nem valószínű, hogy egy szavát is elhiszi.
