A hetekben a sárga mellényes mozgalomról lehetett hallani Franciaországból. Ez a spontán, interneten szerveződő mozgalom az üzemanyagár jövő évre tervezett adóemelése ellen szervezett tüntetéseket országszerte. A francia kormány a környezetvédelmi adót szeretné megnövelni, hogy ezzel serkentse az átállást a fosszilis üzemanyagokról a nem fosszilisre. A tiltakozások igen nagy visszhangra találtak, a francia lakosság 75 százaléka támogatja, és attól sem csitultak a kedélyek, hogy időközben némileg lementek az üzemanyagárak.
Ha kicsit visszaemlékezünk, akkor eszünkbe juthat, hogy júniusban hazánkban is volt valami hasonló. A Facebookon szerveződött spontán tiltakozás az igen magas üzemanyagárak miatt. Sajnos, így utólag azt mondhatjuk, hogy sok hűhó volt semmiért. Az üzemanyagárak azóta is folyamatosan kúsznak felfelé, és rá sem hederítenek a különböző világpiaci tendenciákra. Nem tudom, hogy a franciák mit csinálnának akkor, ha a világpiaci ár csökkenése ellenére náluk konstans növekedne az üzemanyagár. El se merem képzelni, hiszen már egy kis adóemelés-tervezet miatt mekkora balhét csaptak.
(Gergely Árpád illusztrációja)
Az eddig felvázoltak után bizonyára az lenne az írásom logikus folytatása, hogy megírom, nálunk így meg úgy rossz, a franciáknál meg mekkora a szabadság, meg milyen jó. Épp ellenkezőleg, megpróbálok rámutatni arra, hogy miért jó nekünk, ha folyamatosan nő az üzemanyag ára. Elsőnek talán vegyük a gazdasági szempontokat. Egy ország akkor vonzó a befektetők számára, ha a körülmények stabilak, a változások pedig kiszámíthatóak. Ha az üzemanyag ára Szerbiában is követné a világpiaci trendeket, akkor nyilván le-fel ugrándozna, teljes bizonytalanságot és káoszt okozva. Ezzel szemben, ha ez az ár kis lépésekben folyamatosan növekszik, akkor az egy kiszámítható és biztos növekedési görbét ad. Ezzel már lehet kalkulálni, ami bizonyára nagyon vonzó a befektetők számára. Biztos, mint Szerbiában az üzemanyagár-növekedés, gondolhatják magukban.
Egy másik nagyon fontos szempont a környezetvédelmi. Természetesen, ebből a szempontból is abszolút jó, hogy az üzemanyagár konstans kúszik-mászik felfelé. Ezzel szemben a fizetések azonban egyáltalán nem növekszenek, mondhatni, még az infláció-követő pályától is fényévekre vannak. Ez azt jelenti, hogy a fizetésből folyamatosan kevesebb üzemanyagot vásárolhatunk, vagyis kevesebbet autózgatunk, ami a károsanyag-kibocsátás csökkenését eredményezi. Az is nagyon helyes lépés a kormány részéről, hogy nem ad támogatást elektromos autó vásárlására. A franciáknál ezzel próbálják ellensúlyozni a tervezett adóemelést, de ez hülyeség. Egy elektromos autó előállításának is igen nagy az ökológiai lábnyoma, vagyis jelentős környezetszennyezéssel jár. Ezt nem kell ösztönözni, sokkal jobb, ha a „csóringer” polgár inkább kerékpárra kényszerül. És ezzel el is jutottunk az egészségügyi szemponthoz. A kerékpározásnak számos pozitív élettani hatása van, magyarán egészségesebbek leszünk, ha kocsikázás helyett biciklizünk. Egészségügyi szempontból azért is pozitív az üzemanyag árának növekedése, mert így az áruszállítás ára is megnövekszik. Ezt a drágulást az eladók természetesen a polgárokra hárítják, vagyis kevesebb pénz jut az édességekre, ropikra, üdítőkre stb. Magyarán szólva: sokkal egészségesebben fogunk táplálkozni.
Utolsó pozitív szempontként az adóbevétel-növekedést említeném az üzemanyag árának növekedése kapcsán. Biztos lenne még, de mi csak a legfontosabbakkal foglalkozunk. Nyilván mindenki tudja, hogy az üzemanyag azért olyan drága, mert a kormány nagy mennyiségű adót és illetéket épít bele az árába. Ergo, az áremelés azt is jelenti, hogy a kormány még nagyobb bevételhez jut. Azt pedig már ecsetelni sem kell, hogy ez miért jó. Ezt mind ránk, polgárokra fordítják a színvonalas egészségügyön, oktatáson és egyéb szuperebbnél szuperebb intézményes módokon keresztül.
