Az autók evolúciója szinte egyet jelent a sebesség növekedésével. Igen leegyszerűsített nézőpont ez, de amióta autó az autó, és ember az ember, mindig a gyorsabb és erősebb járgány izgatta fel a kollektív tudatalatti vágyakozó részét. Ha pedig a lóerők száma egyesül a jó hanggal, a vezethetőséggel és luxussal, akkor kevés olyan ember létezik e földön, aki egy pillanatra nem esne kísértésbe, hogy eladja a lelkét az ördögnek, csakhogy az övé lehessen az autó. Vagy legalább vezethesse egyszer. Hiába, a száguldás az egyik legősibb és legemberibb igény.
Az Európai Unió ennek megy neki, de kőkeményen. Az illetékesek fejükbe vették, hogy a következő években hatékonyan lecsökkentik a közúti balesetek számát. Ennek érdekében az Európai Bizottság kötelezővé tenné az autókban a ma létező biztonsági berendezések mindegyikét: az intelligens sebességkorlátozót, a sofőr figyelmét ellenőrző berendezést, a sávtartó rendszert, az automata vészféket, a továbbfejlesztett biztonsági öveket, a tolatási segítséget és a baleseti adatgyűjtőt (fekete dobozt).
Néhány hete a Volvo önszorgalomból be is jelentette, hogy a jövőben minden személyautójába olyan intelligens sebességkorlátozót szerel be, ami nem engedi, hogy az autó 180 km/óránál gyorsabban közlekedjen, amin fel is háborodtak sokan. Ezt fejelte meg az EB javaslata, ugyanis a táblák jelzései és a GPS-alapján, térképadatbázisok információit felhasználva úgy szabályoznák az autók sebességét, hogy a városban szigorúan ötvennél, autóúton száztíznél, autópályán pedig százharmincnál tovább tartósan nem lehetne gyorsítani még akkor sem, ha a vezető padlógázt ad. A korlátozás átmenetileg felülírható volna, például, hogy biztonságosan be tudjunk fejezni egy előzést, de nem lehetne teljesen kikapcsolni.
Ha ezt megteszik, akkor bizony az autóipar látja majd leginkább a kárát, hiszen kevés olyan embert ismerek, akit lázba hozna egy háromhengeres, egyliteres motorral felszerelt 100 lóerős Ferrari, Bugatti, Porsche vagy Lamborghini, ami padlógázzal 130-cal „száguldana”. Senki sem dobna ki euró százezreket ilyen kocsikra, még akkor sem, ha aranyból lenne a beltere. Na de ne beszéljünk a szuper sportautókról, hanem nézzük meg a saját lehetőségeinket. Bizony mindenki szereti, ha az autópályán előzve az autóban van tartalékerő. Sőt biztonságosabb úgy előzni, ha azt gyorsan és hatékonyan megtehetjük, mintha vánszorgunk egymás mellett. Ha azonban le lesznek korlátozva az autók, az embernek olyan érzése lesz, mintha kívülről nyalogatná a mézes csuprot. Ugyan minek megvenni a kétliteres, vagy egynyolcas motorral felszerelt autót, ha ugyanazt egy egykettes turbós is megteszi. Csúnyább a hangja, de legalább kevesebbet fogyaszt. Ha pedig a nagy európai autógyárak már nem kínálnak fel erősebb motorral felszerelt, izgalmasabb modelleket, akkor el fognak veszíteni egy komoly vásárlói csábítóerőt és egy széles vásárlói réteget. Nem lesz többet értelme sportautót, sportos kupét, szedánt, de még kombit sem gyártani. Az egyedüli plusz csak a luxus marad: a túldigitalizált beltér, bőr- és fabetétek. Ezzel elveszítik azokat az embereket, akik nem csak A-ból B-be akarnak eljutni, hanem érezni akarják az autót és az utat. Akik autózni szeretnek.
Ugyanakkor elveszítik a külföldi piacot is. Ugyan ki veszi meg majd ezeket a korlátolt négykerekűeket Európán kívül? Ha Oroszországban egy „kocka” Lada kikerüli az 5-ös BMW-t, akkor kétlem, hogy ott bárki is vágyakozni fog a bajor csoda után. Külön gyártanak majd nekik autókat, vagy netalán az EU határait átlépve feloldódik a rendszer és szabadon lehet majd száguldani? Mintha az európai honatyák kicsit meggondolatlanok lennének: az ókontinens gazdaságának óriásait komoly bajba kényszerítik.
A biztonsági technológiák kötelezővé tételével egyetértek, bár azok még igencsak gyerekcipőben járnak és sokszor idegesítőbbek, mint hasznosak – a sávtartó nem megbízható kopott sávnál, rángatja a kormányt, az útjelzőtáblát figyelő rendszer sebességkorlátozásnak nézi az útszám táblát stb. Az is jogos, hogy csökkenteni kell a belsőégésű motorok károsanyag-kibocsátását, és ezért egyre kisebb blokkokat kell gyártani. Az intelligens sebességkorlátozás azonban nem tetszik, hiszen utána az autózás fogalma messze nem az lesz, mint aminek ma ismerjük. Hiába van ráírva egy autó műszerórájára, hogy 250 km/óra, az még nem jelenti azt, hogy annyival is fogok közlekedni. Az elérhető sebesség sokkal inkább egy olyan luxus, ami megadja az autó lelkét és értékét. Biztonsági szempontból pedig sokkal fontosabb a vezető reakcióideje, jelleme, lélekjelenléte, vezetési kultúrája és felkészültsége. Meg a jó út – különösen itt, Szerbiában.
Ez az egész két dolognak kedvez csupán: az elektromos autóknak – amikkel nem lehet tartósan száguldani, mert menten lemerülnek – és a közösségi autómegosztásnak. És tetszik ez nekünk, vagy sem, erre gravitál a világ. Az Audi vezére nemrég finoman jelezte is ezt, amikor a nagy múltú márkát nem autógyárnak, hanem mobilitási vállalatnak nevezte, és bejelentette, hogy mobilitási (autómegosztó) szolgáltatást indítanak el. Nagy motor nélkül a luxusautóknak sem lesz igazán értéke, így az autók már státusszimbólumi jelentésüket is elveszítik. Egyre kevesebb személy akar majd autót vásárolni, de talán ez is a cél. Kitiltották a városokból a dízeleket, holnap talán a benzinesek következnek, végül pedig az autótulajok. Az óvilág autós jövője érdekesnek ígérkezik: a percdíjas lélektelen „egyendobozok” kora következik, azaz szép új világ lesz Európa útjain.
