Az április 24-én tartott helyhatósági választásoknak egy győztese bizonyosan van. Az SPN (Sarmu Probo Nisi) az urnák elé járult mladenovaci választópolgárok húsz százalékának voksát érdemelte ki, így ez a kamupárt 13 képviselővel lesz jelen a községi képviselő-testületben. Az SPN óriási sikere abban mutatkozik meg, hogy egyetlen óriásplakát, egyetlen szórólap, kiosztott élelmiszerjegyek, babgulyás és szendvicsek nélkül is ennyi embert tudott meggyőzni arról, hogy rájuk szavazzanak. A Szerb Haladó Párt után, amely 29 mandátumot szerzett, a legjobban szereplő párt Mladenovacon az SPN, utánuk következik a Demokrata Párt hat mandátummal, a Szerbiai Szocialista Pártnak és az Egységes Szerbiának 4 mandátuma van, a Szerbiai Demokrata Párt, valamint a Liberális Demokrata Párt pedig csak 3-3 mandátumot tudott összeszedni.
A kamupárt alapítója, a 25 éves Ljubiša Preletačević Beli, valódi nevén Luka Maksimović, megelégelte a politikusok komédiázását a választási kampány során, ezért úgy gondolta, megpróbálja még jobban kiparodizálni azokat. Ljubiša Preletačević Beli tetőtől talpig fehérbe öltözött, szivarral a kezében játszotta 38 napon keresztül a köpönyegforgató (ahogyan a neve is mutatja), nagyzási hóbortban szenvedő, dölyfös, tanulatlan, lekenyerezhető és kétszínű politikust. Saját bevallása szerint az SPN a célból indult az előrehozott helyhatósági választásokon, hogy a szerb politikai pártokat kiparodizálva, rámutasson azok visszásságaira, a pártok korrupt, pénzközpontú működésére.
A kamupárt vezetőjének már induláskor legközelebbi munkatársa is akadt Nebojša Prilepak, valódi nevén Stevan N. Vlajićević személyében, akinek egyetlen célja van, mégpedig meggazdagodni. Bevallása szerint ezért mindenre képes, lopni, csalni, hazudni, valamint minden törekvésében támogatni vezérét. A bő egy hónapos kampányuk során bevallásuk szerint háromszáz eurót költöttek el. Nem a polgárok pénzét, hanem a sajátjukat. Kampányukban kiparodizálták más szerbiai pártok kampányait, így választási ígéreteik között szerepelt többek között, hogy Mladenovac határába tengert telepítsenek. Tavukba 600 köbméter sót szórtak volna, és két fehér cápát szerettek volna venni. A piacon zsákszámra osztogatták a diplomákat, amivel azt szerették volna elérni, hogy szülővárosuk legyen a legintelligensebb város Szerbiában. A csődbe jutott Petar Drapšin gyárban pedig Lamborghini-zsanérokat gyártanának. Ígéreteik között szerepel, hogy helyrepofozzák a több éve lakat alatt álló városi múzeumot, amelyet Michelangelóval meszeltetnének ki. A Belgrád, víziváros mintájára Mladenovac, iszapvárost építtetnének. A csődbe ment helyi kerámiagyárat is felvirágoztatnák, csak hogy elmondhassák, a mladenovaci WC-ülőkéken ürít az egész világ. Azok a polgárok, akik az SPN-re szavaztak, nemet mondtak azokra a politikusokra, akik hasonló ígéretekkel az elmúlt húsz vagy harminc évben az orruknál fogva vezették őket.
Ljubiša Preletačević Beli, valamint a köré csoportosuló értelmiségi fiatalok szerint a végsőkig kiparodizálták az aktuális hatalmat és az ellenzéket is, mégis úgy vélik, azok többre is képesek, éppen ezért óriási mértékben csalódottak a szerb politikában. A kkt-ben munkájuk során arra fognak törekedni, hogy rámutassanak, hova folynak el a pénzek, mire költik a politikusok a polgárok vagyonát. Bevallásuk szerint ellenzékből nem sokra képesek, de szeretnék mozgósítani a fiatalokat, felnyitni a szemüket és rávezetni őket arra, hogy önerőből mennyi mindenre képesek.
Még meg sem születtek a végső választási eredmények, az SPN már munkaakciót szervezett Mladenovac megtisztítására. Leszedték azt a temérdek választási propagandaanyagot, amelynek meg kellett volna győznie a polgárokat, hogy valamely kifotoshopozott arcú politikusra vagy egy frappáns hazugságra szavazzanak.
