Ismét beigazolódott, hogy vízállás-előrejelzést készíteni profi szinten sem könnyű. A történések menet közben gyakran változhatnak, ezért ami hétfőn logikusnak és várhatónak tűnt, az keddre megváltozott, szerdára átalakult, csütörtökre új formát öltött, és pénteken már nem is hasonlított a hétfőn még logikusnak látszóra. A tiszai árhullámmal is így alakultak a dolgok, a mindenképpen látványosnak ígérkező áradás kifejletét Záhonynál kezdetben öt és fél méteresre saccolták; amikor kibontakozott, és másfél nap alatt teljesítette ezt, akkor a számtan ráadott egy-két lapáttal, és hetet mondott; aztán a folyó egyet gondolt, kettőt lépett, és tegnap reggel nyolckor elérte a +674 centiméteres szintet. Tetőzésével egybeeső apadásának kezdete – a profik szerint – tegnap délelőtt tízkor percek kérdése volt. Emlékeztetünk, az áradás –243-ról indult, eddig tehát több mint kilenc métert teljesített. Pedig Záhonynál a mellékfolyók többségének vize még nincs is a Tiszában.
A Tisza tegnap Zentánál (Fotó: Horváth Zsolt)
Záhony felett a Túr és a Szamos jeleskedett, és mindkettő elérte az első fokú készültségi szintet. Ezen mellékfolyók vízhozamgörbéin, akárcsak a Tiszáén is kivehető, hogy a hatalmas ugrásokat rövid időtartamú és alacsony intenzitású szintcsökkenések előzték meg. A jelentések meg a világhálós bejegyzések szerint a kis folyókon, de még a patakokon is sorozatosan alakultak ki jégdugók. A víz ideig-óráig feltorlódott – innen erednek az alsó szakaszokon jelzett apadások –, majd amikor átszakadt a jégdugó, jeges áradat indult meg, és ugrásszerűen emelkedett a vízszint. Ez sokszor és sok helyen ismétlődött, ennek következtében alakultak ki a nyugtalan és ugrándozó vízhozamgörbék. Amikor a szívgyógyász ilyen cifra elektrokardiogramot lát, nagyon sok gyógyszert ír ki.
A jobb oldali mellékfolyók közül a Bodrog elérte az első fokú készültségi szintet, ugyanakkor a Sajó alaposan alulteljesített. Erre a jelenségre, mely szerint nem minden mellékfolyó hozza csúcsformáját, folyamatosan oda kell figyelni, mert ezen múlik – szó szerint is –, megússzuk-e szárazon.
A Sajó tüntető kimaradását a Zagyva látványosan magasra szökő szintje nem tudta pótolni, hiszen eleve olyan folyóról van szó, amely szó szerint sem zavar sok vizet. Mindennek hatására a szolnoki mérce kezdetben meredeken felfelé ívelő vízhozamgörbéje kezd visszafogottabban viselkedni, és itt már mutatkoznak az árhullám ellapulásának kezdeti tünetei. Az öt nap alatt több mint ötméteres áradásra ezen a helyen az elkövetkező öt nap során a Tisza – szakmai sacc/kb. szerint – alig több mint egy métert tesz majd rá.
Szolnokról annak reményében indulunk völgymenetben, hogy folyamatosan az árellapulás jeleivel fogunk találkozni. Tájainkra nézve ugyanis innen fordul komolyra a saccometria, mert következnek a legnagyobb mellékfolyók torkolatai. A csongrádi mérce még inkább az ellapulás jeleit mutatja, eddig nagyjából három és fél métert áradt a folyó, és a következő öt-hat napban ehhez kettőnél kevesebbet tesz hozzá. Bármennyire is kerekítünk, meg képlékenyen alkalmazzuk az alapvető számtani műveleteket, az itteni összegek méterekkel mondanak kevesebbet a záhonyi fenyegető kilencnél. Érdekes azonban a Csongrád alatti Tisza, hiszen itt ömlik bele a Hármas-Körös, a Tisza két legnagyobb mellékfolyójának egyike. Rengeteg vizet kellene cipelnie, hiszen nemcsak a Körösökét, hanem a Berettyókét is hozza. Most azonban vízhozam tekintetében egyesre áll a hármas. Érthetőre fordítva: Szarvasnál a Hármas-Körös nem fogja elérni az első fokú árvízvédelmi szintet (sem). Rengeteg jeget cipel magával, a békésszentandrási duzzasztónál a jégtől nem látszik a víz. Az azonban sejthető, hogy a víztükör mélyen fekszik.
Itt kell szóvá tenni, hogy bármennyire is magasnak tűnik a Tisza szintje, és bármennyire fenyegetőnek az áradás, Szolnoknál várhatólag öt, Csongrádnál pedig öt és fél méterrel marad el a mindenkori legmagasabb alatt. Ugyanez a képlet Szegednél is. Itt négy nap alatt másfél méteres áradást jegyeztek, és további kettőre, esetleg valamicskével többre számítanak a következő öt napban, azzal, hogy az időszak végén bekövetkezik a tetőzés. Nem árt tudni, hogy a Tisza másik nagy mellékfolyója, a Maros torkolata Szeged felett van, tehát a szegedi mérce a Maros vizét is kimutatja. Csakhogy ezen már huzamosabb ideje alig van mit mérni. Az utóbbi napok kisebb áradása csak arra volt jó, hogy a mindenkori legalacsonyabb szint alatt tengődő, a legkisebb vizet megdöntő folyónak némileg feljavítsa a vérképét. A folyó felső szakaszán azonban ugyanolyan jégjelenségek száguldottak végig, mint a Felső-Tiszán. Nemcsak a folyó főágát, hanem a Küküllőket is végigszántotta a jég. A felvételek alapján ítélve a folyó itt is mélyen a mederben van, és csak a jég volt sok.
Tekintettel arra, hogy a legnagyobb mellékfolyók közül csak az egyik teljesít, és a kisebb mellékfolyók bizonyos hányada is temeti a munkát, egyértelmű, hogy ebben az árhullámban nem az érkező víz mennyiségén, hanem szokatlan időpontján, hevességén, valamint szilárd halmazállapotú frakcióján a hangsúly. Aki teheti, térjen ki előle.
